Frissítő sziget a társadalom folyamában
SZEMlélek 2016. május 31.

Frissítő sziget a társadalom folyamában

Ellátogattunk a Keresztény Sziget nevű rendezvényre, amely nem akar a Sziget Fesztivál kihívója lenni. Bár bőven akad fejlődési lehetőség, az alapok nagyon rendben vannak.

A 26-os buszon érkezem a Margitsziget belsejébe, közben találgatom, vajon hányan készülünk a Keresztény Szigetre. Három lányt saccolok – tévedek. A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Én is megtettem, mégsem szerepelek a listán. Sebaj! Karszalagot így is kapok, már benn is vagyok.

– Te vagy az ezredik – mondja a szőke lány, aki felragasztotta a kezemre a vékony papírcsíkot. Ír zene szól az egyik sátorban, az Eclectica World Music Group játszik, eléggé foghíjas nézőtér előtt. Négy sátor van, ahol szellemileg frissülhet az ember, a másik három üres. Délelőtt azonban komoly élet folyt, itt volt többek között Papp Miklós görögkatolikus lelkész, az egyik kedvencem, Dékány Sixtus ciszterci főapát, Molnár-Bánffy Kata a Képmástól, Baritz S. Laura, Balczó András, Héjj Tibor is.

1_1.jpg

Nézelődöm. A terület általában napközis tábor helyszíneként szolgál, gyerekekből most is van bőven. Hátul egy fiatal nő egy kislány arcát festi, komoly műgonddal. Két lány lovagol, mások gyöngyöt fűznek, papírgurigából baglyot készítenek.

A hat év körüli Anna és a hároméves Lili két fa közé kifeszített kötélen próbálnak lépegetni, épp a Don Bosco Cukrászda kihelyezett pavilonja mellett. Az ezernyolcszázas évek közepén a szalézi szerzetes épp azzal bűvölte el kis tanítványait, hogy a magasba kifeszített kötélen mászkált az Oratóriumában.

– Megfogod a kezem? – néz rám kérdőn Anna. Megfogom. – Ügyes vagy! Nagyon jó! Lassan, nézd csak, tedd egy kicsit szét a lábad – magyarázom. – Te tudod?! – kérdez vissza. Be kell ismernem, hogy csak elméletben vagyok ügyes. Anna átér, testvére sikerén felbuzdulva most Lili csimpaszkodik a karomba. – Én is ügyes vagyok? – Te is – biztatom. És tényleg, már-már ő is végigmenne, amikor másfél éves kisöccsük egyszerűen ráfekszik a kötélre. Lili lehuppan a földre. Felsegítem, odébbállok.

4.jpg

Nemsokára kezdődik Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes előadása a Nagysátorban. Kevesen vagyunk itt is, Szabolcs atya kéri, üljünk közelebb, ő is közel jön, míg meg nem kérik a rendezők, álljon mégis fel a színpadra, mert felveszik az előadást, ami a Szentjánosbogárról szól. – Még Kanadában éltem, ott szerkesztettük a Szív újságot, annak volt egy melléklete, a Szentjánosbogár. Aztán, amikor hazajöttem, kiderült, hogy Dunakeszin van néhány család, aki úgy szeretné a gyerekeit megóvni a világtól, hogy közösséget hozna létre számukra. Ezt a közösséget is ugyanígy nevezték el. Végül a lelkes szülők egy részéből alakult a magyar Szentjánosbogár újság szerkesztőgárdája. Aztán nyári tábort is életre hívtunk, ahol az volt a cél, hogy felfedezzük a gyerekekben, mi az a megismételhetetlen Isten-vonás, ami csak bennük van. A legrosszabb gyereket is agyonszeretgettük. Ez ellenkultúra kívánt lenni. Szembe szerettünk volna menni a „Hogy milyen hülye vagy te! Hát ezt sem tudod?!”-féle mondatokkal, amit valószínűleg mindnyájan kaptunk gyerekkorunkban, és csípőből tovább is adtunk – fogalmazott Szabolcs atya.

Közben hangosbemondó hirdeti, hogy mindenki menjen a Köz+Élet Sátorba, ahol a Heti Válasz főszerkesztője, Borókai Gábor fog beszélni néhány perc múlva. Csak 50 perc a csúszás, úgy látom – jegyzi meg jezsuita előadónk.

2_1.jpg

Én mégsem ott kötök ki, hanem Szalai Zsoltot választom, a KEVE Társaság elnökét, aki a Compassról beszél a Pénz+Ember Sátorban. – Mi sáfárok vagyunk, nem tulajdonosok. Ugyanis mindennek Isten a tulajdonosa – kezdi beszédét. Később egy könyvet említ, amit az amerikai Howard Dayton jegyez, aki a hetvenes években tért meg, és egy barátjával kiírták a Bibliából Istennek a pénzre és az anyagiakra vonatkozó kijelentéseit. Közel 2400-at találtak, míg a hitről 500, az imáról kevesebb, mint 500 szólt. – Mi az, amit Istenre kell bíznunk? Ne feledjük, hogy Isten a tulajdonos! Ő uralkodik, ő irányít, ő gondoskodik a szükségleteinkről. Így az összes pénzügyi kérdés lelki kérdéssé válik – teszi hozzá.

Az előadás végén kiscsoportokat alakítunk, és feldolgozzuk a 2Kir 4, 1-7 szakaszt, ami egy özvegyről szól, aki férje halála után Elizeushoz futott, mert jött a hitelező, és el akarta vinni két gyermekét rabszolgának. A próféta megkérdezte: Mid van asszony? – Csak egy korsó olajam – felelte. Végül Isten csodálatos módon úgy megszaporítja az olajat, hogy az asszony nemcsak az adósságát tudta annak árából visszaadni, hanem még a megélhetésükre is futotta.

Sándor, az egyik kiscsoport testesebb tagja – szintén közgazdász – hitetlenkedik. Szerinte ez az egész Compass túl amerikai. – Mi az, hogy amerikai? A Biblia minden nyelven ugyanaz – véli Szalai Zsolt. De Sándor kitart álláspontja mellett. Neki egyébként tetszik a rendezvény, azt mondja, hogy itt mindenki olyan tiszta. – Jól éreztem magam, igaz, nem is volt elvárásom. Az ír zene tetszett a legjobban, de minden olyan kulturált, a WC is rendben van, a sör is hideg. Csak a gulyásleves drága, és ahhoz képest nagyon kicsi az adag – fogalmaz gazdasági szakemberhez méltóan.

3.jpg

Odébb Monty Taylor, a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány által működtetett kiadó tulajdonosa könyveket árul. Ők adták ki az egyik legkedvesebb könyvemet, a Társ címűt Linda Dillowtól. Taylor egyébként az USA-ból jött, misszionárius. Magyarországon végezte el a református teológiát, magyar lányt vett feleségül, három gyermekük született. Szerinte minden más ma, mint a XX. században volt. –Isten képes csodát tenni, bármikor előidézhet egy ébredést, mint a XIX. században Angliában. Volt idő, amikor be kellett zárni a kocsmákat, mert senki nem látogatta. De ma a magyar társadalom többsége elég messze van Istentől. Még a gyerekeiket sem keresztelik meg, mint a múlt században – mutatott rá.

Gergő szintén a könyvespult előtt álldogál. Kezében egy másik kiadvány. Ő csalódott a rendezvényt illetően. – Nem elég megalapozott az üzenet. Nem gyökerezik minden a Bibliában – véli, igaz csak két előadást hallgatott meg. De ha a bejáratnál levő rendőrautókra és rendőrökre gondolok, amik/akik azért állnak ott, hogy olyan élményeket adjanak, mint „játékos kémia a nyomrögzítésben", vagy „fegyversimogató”, ezek nyomán jogosnak tűnik, hogy Krisztus valóban nincs mindenben jelen – legalábbis első blikkre úgy tűnik.

De mi is akar lenni a Keresztény Sziget üzenete? Tóth József főszervező, az ÉrMe Üzleti Hálózat (http://ermehalo.hu/kereszteny-sziget.html) elnöke szerint a keresztény identitás és gazdálkodás, a közösségi élet lettek volna azok a központi témák, amiket az előadóknak körül kellett volna járniuk. Tavaly volt az első ilyen rendezvényük, ami egy családi-baráti együttlétből nőtt ki. A hálózat tagjainak szervezték kezdetben az összejövetelt, ám a nagy sikerre való tekintettel úgy döntöttek, nyilvánossá teszik a programot. A rendezvény nagyrészt saját erőből valósult meg, a költségvetésnek csupán 20 százaléka származik pályázati pénzből.

– Ez a Sziget nem akar a Sziget Fesztivál alternatívája lenni, csupán egy olyan sziget, amely folytonosan úgy változik, hogy az alapjai mindig ugyanazok. Mint kereszténység a társadalom folyamában – mondja az elnök, aki saját bevallása szerint nem kultúrkeresztény. – Minden nap szembesülök az élet materiális oldalával, ami megóv attól, hogy bárkit is megítéljek. A lelkiismeretem tiszta, de nem vagyok bűntelen. A családomtól, vagy a kollégáimtól mindennap tükröt kapok, ami miatt véletlenül sem veszem fel az ítélkező farizeusi magatartást – hangsúlyozza.

5.jpg

Már kifelé megyek, amikor elkezdődik a táncház a Nagysátorban. Szeretem a hegedű hangját itt, ebben a képlékeny, mégis egynemű keresztény közegben, szeretem a mozgás közben kipirult arcokat, a bodza és akácvirágok illatába burkolózott Margitszigetet a fiatal anyákkal, akik előtt kisgyermekeik bicikliznek, szeretem a fiatal és idősebb szerelmes párokat, a kutyákat, akik jókedvűen, engedetlenül szaladgálnak le és fel. Most nem szállok buszra.

Konkoly Edit