Kiss Zsanett: akár egy tábla csokival is követhetjük a szentek példáját
Gégény István 2016. július 13.

Kiss Zsanett: akár egy tábla csokival is követhetjük a szentek példáját

Véget ért a szombathelyi Szent Márton Találkozó, ám az esemény aligha múlik el nyomtalanul. A résztvevők képviselőjével beszélgettünk a hogyantovábbról.

zsanett.jpg

- Milyen élmények maradtak meg benned erről a különleges hétvégéről?
- Önkéntes segítőként vettem részt a találkozón, így kevés előadást sikerült teljes egészében meghallgatnom. A kivételek közé tartozott Böjte Csaba beszéde, aki a háborúskodásról, illetve a migráns kérdésről beszélt az összegyűlt tömegnek. Az emberekből szerinte nem kikényszeríteni kell a jót, hiszen az lehetetlen. Az erőszak helyett szeretettel kellene válaszolnunk, hiszen annak van a legnagyobb ereje. A másik kedves élményem egy kislányhoz kapcsolódik, akivel közösen festettem egy Szent Mártont ábrázoló képet. Megkérdezte tőlem, hogy  a köpeny helyett elég-e, ha csak a csokijának a felét adja oda egy éhes kisgyereknek, mivel neki sajnos nincs köpenye. Szerintem ő eléggé érti Szent Márton üzenetét…

- Mi változott benned Szent Márton példája kapcsán a róla szóló év, különösen a találkozó hatására?
- Szent Mártonról az elmúlt hónapok során rengeteget tanultam. Sok előadást hallgattam meg, amelyek mind ugyanazon ember más-más oldalát mutatták be. Régebben csak egy szent volt számomra a sok közül, akiben annyi volt számomra különleges, hogy Savariában született, gyerekként természetesen a libás története kapcsán találkoztam a személyével. Ugyanezt a találkozó után már nem mondhatom el. Szent Márton sokkal több ennél. A történetek, amiket róla hallottam az elmúlt időben, egyenként is nagyon fontos tanulságot hordoznak. Talán a legfontosabb, amit az egyik előadás során tanultam, hogy sorsközösséget kell vállalnunk embertársainkkal, ahogyan tette ezt Szent Márton is a katonáival. Felelősséggel tartozunk, amit gyakran elfelejtünk és csak saját sorsunk, jólétünk érdekei szerint cselekszünk. Nem törődünk a másik emberrel, nem vesszük észre a segítségre szorulókat, pedig legtöbbször tudnánk rajtuk segíteni, csak meg kellene látnunk mindazt, amit a „Patyomkin falak” eltakarnak a szemünk elől. Alázatosan, diszkrimináció nélkül kellene embertársaink felé fordulnunk.

- Mi lehet a mi "köpenyünk", amit megoszthatnánk másokkal?
- Az említett kislány „köpenye” a csokija volt. A mi szeretet-eszközünk ugyanígy lehet bármi, amivel segíteni tudunk másoknak. Lehet egy jó szó, biztatás, akár a hitünk, amit megosztunk másokkal. Nem az számít, mivel segítünk, hanem az a fontos, hogy segítünk.

- Sok ezer ember, többségében fiatalok gyűltek össze ezen a hétvégén. Talán egyfajta megerősítést is jelentett ez a találkozó, hogy a látszat ellenére sokan igyekeznek követni Jézust. Hogyan tovább, szombathelyi egyházmegyei ifjúság?
- Már az is egy igen nagy megerősítés volt ebből a szempontból, hogy mennyi önkéntes fiatal segített ezekben a napokban - jellegzetes sárga egyenpóló mutatta, mennyien vállaltak szolgálatot mások érdekében. Közéjük tartoztam én is, és elmondhatom, hogy igen, valóban  jó úton haladunk ahhoz, hogy a fiatalokat is jobban megszólítsuk, megtaláljuk. Talán a legjobb módszer erre a nemsokára megrendezésre kerülő Ifjúsági Világtalálkozó: a Szombathelyi Egyházmegyéből is sokan utazunk Krakkóba, hogy a világ minden tájáról érkező katolikus fiatalokkal együtt mélyebben elmerülhessünk a hitünkben.

(Beszélgetőtárs: Gégény István)