Neked is van Kalkuttád!
SZEMlélek 2016. szeptember 14.

Neked is van Kalkuttád!

A Teréz anya által alapított szerzetesrendhez világiakból álló lelkiségi szervezet is kapcsolódik. Az I Thirst Movement (Szomjazom Mozgalom) magyar tagja jelen volt a római szentté avatáson, blogunkon összefoglalja élményeit.

2_2.jpg

A közösségünk magyar csapata péntek délután érkezett meg Rómába. Miután elfoglaltuk a szállásunkat a Szeretet Misszionáriusai (Missionaries of Charity, rövidítve MC) atyáknál, egy családias hangulatú mise után máris indultunk tovább a Lateráni Szent János bazilikához, az esti vigíliára. Mikor gyertyák kíséretében körbevitték az immár glóriával ábrázolt Teréz anyáról készült nagy festményt, leírhatatlan öröm töltött el. A kicsiny termetű, egyszerű, szegényeket szolgáló szerzetesnővért ünnepelte mindenki. Őt, aki az alázatra és rejtettségre törekedett egész életében, mégis olyan kiemelkedően közvetítette Isten szeretetének a fényét, hogy milliók figyeltek fel rá. Csak ekkor kezdtem felfogni, hogy tényleg megérkeztünk, itt vagyunk, hogy egy szívvel ünnepeljünk és hálát adjunk Kalkutta szentjéért.

A kétórás szentségimádás során közösen imádkoztuk a rózsafüzért, az MC nővérek pedig Teréz anya gondolataiból olvastak fel. Különösen mélyen megérintett az az egyszerű, mégis sajnos túl könnyen elfelejthető gondolat, miszerint egyáltalán nem az számít, hogy mekkora dolgokat teszünk, hanem csakis az, hogy mekkora szeretetet viszünk bele akár a legkisebb tetteinkbe. A vigília után volt lehetőség imádkozni Teréz anya ereklyéje előtt. Míg a sorban álltunk, hogy közelebb jussunk, egy 100 éves MC nővért vittek ki tolószékben a rendtársai. Az őt üdvözlő sokaság felé a nővér csakis egy mondatot ismételgetett: "Imádkozzátok a családi rózsafüzért!". Ahogy számtalanszor halljuk: az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad. Talán sokaknak ebben nincs is semmi újdonság, talán már annyit hallottuk, hogy nem is halljuk meg igazán... Ám amilyen kedvességgel és szeretetteli, nagy mosollyal ismételgette ezt az idős nővér, meggyőződésem, hogy rajtam kívül is sokakban mély nyomot hagyott.

3_1.jpg

Szombat délelőtt részt vettünk Ferenc pápa katekézisén, a Szent Péter téren ekkor már izgatottan figyelhettük meg a másnapi ünnep előkészületeinek jeleit. Délután zenés áhítat volt Teréz anya tiszteletére a Sant'Andrea della Valle Bazilikában, melyet egy nagyon szép ünnepi mise követett. Az áhítat alatt a nagy zenekar és kórus előadását, imádságos énekét hallgatva a mennyezeten levő, Máriát ábrázoló festményekben gyönyörködtem. A Szűzanya azzal, hogy egész életében teljesen egyesült Isten akaratával, és szüntelenül bízott a Gondviselésben, lehetővé tette, hogy Isten nagy dolgokat vigyen végbe rajta keresztül. Teréz anya is Máriát követte ebben, és most őt ünnepli az Egyház és a világ. Teréz anya szentté avatása számomra azt az üzenetet is hordozza, hogy mi is merjünk bátran igent mondani Isten akaratára, merjünk „egyszerű ceruzák lenni az Ő kezében, hogy velünk is tudjon szerelmes levelet írni a világnak”.

4_1.jpg

Az esti mise után már csak egy gyors vacsorát terveztünk be a szálláson, és egy éjfél előtti lefekvést, mivel másnap 4 óra körül keltünk, hogy időben kiérjünk a szentté avatásra. Ekkor derült ki, hogy még kb. 250 szendvicset kellene elkészíteni a közösségünknek, hogy a korai indulás után valahol a téren tudjunk reggelizni. Boldogan tapasztaltam, hogy erre senki nem kezdett el panaszkodni vagy ellenkezni. Mindannyian meg voltunk győződve arról, hogy ha ez így alakult, a jó Isten minden bizonnyal megadja a kellő erőt és energiát ahhoz, hogy ennyi pihenéssel is lelkesen tudjunk ünnepelni. És valóban így is történt.

5_1.jpg

Vasárnap reggel 5 óra előtt már kiértünk a Szent Péter tér bal oldali bejáratához, és a lelkes, olykor ásítozó tömegben várakoztunk, hogy bejussunk. Jó volt látni, hogy a nagy létszám, kis hely és levegőszűke sem vezetett semmilyen szeretetlen megnyilvánuláshoz, türelmetlenkedéshez. Itt-ott hallottunk pár Salve Regina dallamot, ebből sejtettük, hogy tőlünk pár méterre egy csoport épp befejezhette a rózsafüzérét. Az egyik legmeghatározóbb pillanat számomra az volt, mikor a szertartás során megpillantottam Teréz anya ereklyetartóját. Minden benne volt, ami Teréz anya és az MC lelkiségi család számára fontos. A fehér szalagon Teréz anya kézírásával olvasható a „Szomjazom” szó, ami a szentéletű nővér minden cselekedetének kiindulópontja és célja volt. Ez a szó a világ minden MC kápolnájában megtalálható a kereszt mellett.

A keresztre feszített Jézus kiáltása – ami nem egyszerűen a víz után, hanem a mi szeretetünk utáni végtelen vágyakozását fejezi ki – teljesen áthatotta Teréz anya életét. Az iskolanővért, aki egykor annyira bátortalan volt, hogy mise előtt nem tudott kimenni rendtársai előtt az oltárhoz meggyújtani a gyertyákat, Jézus szomjazó szeretete a 20. század egyik legmeghatározóbb személyévé alakította. Nem az ő saját önbizalma és bátorsága adott annyi erőt és szónoki képességet, hogy milliókhoz eljusson a szeretet üzenete. Jézus szeretetének tapasztalata, és annak mindennapi tudatosítása formálta az élet védelmének és cselekvő szeretetnek ikonikus alakjává.

A szentté avatás minden programján voltak emlékeztető gondolatok arra, hogy nincsenek „instant szentek”, csupán emberek, akik teljesen átadják az életük feletti irányítást a Jóistennek. Az életszentség a kis dolgokban való hűségből indul ki, hogy napról napra ismét tudatosítsuk az Ő végtelen szeretetét, vágyakozását felénk, és igent mondjunk az Ő tervére.

1_2.jpg

A szentté avatásra készült pólóinkon ez az idézet olvasható Teréz anyától: „Az életszentség nem kevesek kiváltsága, hanem mindannyiunk egyszerű kötelessége.” Ha Teréz anya ott állt volna mellettünk a tömegben, szemtől szemben is talán épp ez lett volna a legfontosabb üzenet, amire emlékeztetett, bátorított volna minket. Mindannyian arra vagyunk teremtve, hogy megvalósítsuk a legjobb önmagunkat, ott, ahova Isten minket személyesen hívott. Jézus minket is ugyanazzal a gyöngéd és irgalmas szeretettel ölel át, amivel Teréz anyát, és ugyanúgy vágyódik arra, hogy szerethessen minket, és mi is viszontszeressük Őt. Teréz anya egész földi élete során állhatatosan kitartott Jézus szomjának csillapításában. Most pedig végre szentként tisztelhetjük, és kérhetjük az ő közbenjárását, hogy mi is mindinkább megtapasztaljuk Jézus irántunk való szomját, felismerjük a magunk Kalkuttáját, és ott válaszoljunk Jézus hívására a testi és lelki szegények szolgálatában.

Wang Qiang Zita