Keresztényként nem tehettünk mást - petíció a gyűlöletkampány ellen
Gégény István 2016. szeptember 25.

Keresztényként nem tehettünk mást - petíció a gyűlöletkampány ellen

Menekültekkel szoros kapcsolatban álló édesanyák nem bírtak tovább várni másokra, így online aláírásgyűjtésbe kezdtek "a közvélemény félelemekre alapuló manipulációja" ellen. A felhívás szövege itt olvasható, alá is lehet írni. A szándékról Hardi Orsi vallott a SZEMlélek blognak.

 

menekult3.jpg

– Kik állnak az aláírás kezdeményezése mögött?
– Három barátnő, mind anyukák, pedagógusok. Az elmúlt hónapokban, hetekben sokat beszélgettünk és egyre nagyobb aggodalommal figyeltük a körülöttünk zajló eseményeket. Élünk, dolgozunk, neveljük a gyerekeinket, próbálunk az Evangélium útján járni és hitünket megélni úgy, ahogy tudjuk. Egymástól függetlenül mindhármunk számára egyértelmű volt, a több mint egy éve Magyarországot is elérő menekültválság kezdete óta, hogy kivegyük részünket a menekültek fogadásában. – Mert mi mást is tehettünk volna? – ismételgettük magunknak az evidensnek tűnő kérdést. Hallottuk, olvastuk Ferenc pápát és arra gondoltunk, hogy szavainak lesz visszhangja Magyarországon is. Majd vártunk és tettük, amit tudtunk. Vártunk, hogy a keresztények majd hallatják hangjukat, hogy Magyarországon is az egyházi vezetők világos, mindenki számára érthető szavakkal megerősítenek mindenkit, akik az Evangélium szellemében megpróbálnak megtenni minden tőlük telhetőt a menekültek befogadásáért. Vártunk és tettük, amit tudtunk. Közben pedig beindult a "kékplakátos" kampány, és úgy éreztük, nem hiszünk a szemünknek. Vártunk és tettük, amit tudtunk. Biztosak voltunk benne, hogy nem lehet egy ország közvéleményét csak a félelemre építve, a másik ember gyűlöletére biztatva manipulálni. Vártunk. Vártunk, hátha megszólal valaki az egyházi vezetők közül világos, egyértelmű szavakkal, nem a politika nyelvén, hanem az Evangélium és a krisztusi tanítás nyelvén. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak megszólalások, mint például a szerzetesrendek nyilatkozata vagy nemrégiben a makói majd a röszkei plébános atyák, vagy Forrai Tamás gondolatai. Ezek a megszólalások mindig adtak egy kis reményt. De úgy éreztük, hogy talán mi, "mezei" keresztények is megszólalhatunk. Nem kell felsőbb utasításra várnunk. Ezért írtuk le gondolatainkat.

menekult2.jpg

– Mi a célotok, mit reméltek a nyilvános aláírásgyűjtéstől?
– Úgy éreztük, hogy túl nagy a csend keresztény köreinkben. Közben azt is láttuk, hogy sokan vannak körülöttünk olyan keresztények, akik úgy gondolkodnak, mint mi, akik kicsit egyedül érzik magukat, és akik néha bizony félnek megvallani, ha másként gondolkodnak, mint ahogy azt elvárják tőlük. Láttunk magányos hősöket, akik az árral szemben úszva próbálnak lavírozni lelkiismeretük és valami megfoghatatlan, meg nem fogalmazott elvárás között. Napi szinten vagyunk menekültek közelében. Látjuk, halljuk, hallgatjuk történeteiket. A célunk csak annyi, hogy merjünk megszólalni, az Apostolok cselekedeteiben olvasottakhoz hasonlóan: "Mi pedig nem hallgathatunk arról, amiket láttunk és hallottunk."

menekult1.jpg

– Te találkoztál már személyesen menekültekkel? Ha igen, milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?
– Bori barátnőm és férje 9 gyermekük mellé fogadnak be egy éve folyamatosan menekülteket. Hihetetlen munkát végeznek. Győrben megalakították a "Melengető" nevű csoportot, aminek célja, hogy találkozási pontokat, alkalmakat kínáljanak a menekülteknek és a környékbeli családoknak. Barbara tavaly nyár végén a Budapesten végigvonuló és a pályaudvarokon rekedt menekültek mellett önkéntesként tevékenykedett. Azóta is keresi az utakat, hogyan lehet felváltani a félelmet a másik emberhez való odafordulással. Mi pedig férjemmel a franciaországi Taizében élünk, ahol egy éve a helyi menekültbefogadás felelősei lettünk. A Taizéi Közösség megnyitotta kapuit a menekültek előtt. Szudáni és afgán muzulmán fiatalemberek érkeztek a falunkba Calais-ból. Tavaly november óta ránk lettek bízva, azóta együtt haladunk előre az úton. Egy szíriai muzulmán család, akiket Homszból bombáztak ki, négy gyermekükkel érkezett. Velük egy házban élünk. Egy iraki keresztény család két gyerekkel talált otthont Taizében. Végeláthatatlanul sokat tudnék mesélni közös "kalandjainkról", szebbnél szebb és nehezebbnél nehezebb történeteket. De ami biztos, hogy az életünknek egy új szakasza indult, amióta őket ismerjük. Rengeteget tanulunk egymástól. Ők is tőlünk, mi is tőlük. Három kamasz lányunk is velük él és mozog, életük részévé váltak, vigyáznak a gyerekekre, leckét írnak velük, a szudáni fiúknak francia órát tartanak, beszélgetnek, gondolkoznak velük, segítenek a mindennapokban való eligazodásban. Soha, egy pillanatra sem éreztem, hogy a lányaim veszélyben lennének velük, mellettük. Muzulmán hitük és annak gyakorlása sok beszélgetésre és közös gondolkodásra ad alkalmat. Tisztelettel és őszinte érdeklődéssel tanulunk egymástól.

menekult4.jpg

menekult5.jpg

– Szerinted mi lenne a jó megoldás a kialakult menekülthelyzetre?
– Kevés vagyok ahhoz, hogy megválaszoljam ezt. Borzasztó összetett és ijesztően bonyolult a kérdés. Ilyenformán a megoldás sem lehet egyszerű. Azt viszont biztosan tudom, hogy kerítések, falak, a félelemkeltés nem hoz, nem hozhat megoldást. Egymás megismerése, egymás megszelídítése, egymás tisztelete és egymás emberszámba vétele viszont jó kiindulópont lehet bármilyen megoldás kereséshez.

– Mit gondolsz, milyen valódi szándék állhat a magyar kormány kampányának hátterében?
– Nem tudom, őszintén szólva nem is érdekel. Ami viszont érdekel, az a mérhetetlenül mély seb, amit az elmúlt hetek, hónapok manipulatív kampánya ejtett az emberek szívében. Hogyan fogjuk ezeket a sebeket begyógyítani, a felszított gyűlöletet lecsillapítani és hogyan fogunk visszatalálni elvesztett emberségünkhöz?

Beszélgetőtárs: Gégény István

(A fotókon befogadott menekültek és befogadóik láthatóak, kötetlen együttlét és munka közben.)