Fegyvertelen vérengzés
SZEMlélek 2016. december 18.

Fegyvertelen vérengzés

Megnéztük Mel Gibson háborús filmjét, amely elvileg egy hősies emberi karaktert hivatott bemutatni. Ezt hozza is az alkotás, de a 18-as karika nem dísznek került a plakátra. Nem mindenkinek ajánljuk a megtekintést.

hack1.jpg

Mel Gibson mélyrepülése magánemberként és rendezőként is A passióval vette kezdetét, s most könnyen lehet, hogy egy olyan filmmel fogadja vissza Hollywood és a filmvilág, ami képi világát és brutalitását tekintve a tizenkét éve bemutatott szenvedéstörténet nyomdokain jár. Pedig Gibson már régen visszatért, remek alakítással vetette magát észre A hódkórosban, vállán vitte A börtönregényt és nem rajta múlt, hogy nem kapott több játéklehetőséget A feláldozhatókban. Rendezőként azonban kétségtelenül A fegyvertelen katona a várva várt visszatérés. Tíz év után újra a kamera innenső oldalán foglalt helyet és alapanyagnak valami olyat választott, amire nem csupán az amerikai honpolgárok szíve rezonál.

hack3.jpg

A film Desmond T. Doss története, akiről itt írtunk korábban. Ő volt az amerikai hadsereg első tagja, aki lelkiismeretére és hitére hivatkozva megtagadta a fegyveres szolgálatot. Nem volt hajlandó puskát fogni a kezébe, úgy vonult ki szanitécként a II. világháború egyik rendkívül kegyetlen csatájába, Okinavába. Doss nemhogy túlélte a frontot, hanem a legnagyobb hősévé vált a csatának, pedig kizárólag az járt a fejében, hogy hű maradjon Istenhez és az ötödik parancsolathoz.

hack2.jpg

Ez - mint gondolat - nagyszerűen hangzik, de milyen a megvalósítása a filmben? Mit hozott nekünk Mel Gibson karácsonyra? Amit fontos megjegyezni, hogy a tizennyolcas karika nagyon nem dísznek van kitéve a film plakátján és előzetesén. Ami vér kifolyhat, az kifolyik, ami emberi belsőség kiömölhet, az kiömlik. Nincs finomkodás. Mondhatnánk, hogy persze, ez egy háborús film, mi más történne? Csakhogy rögtön felötlenek bennünk olyan filmalkotások, melyek tizedennyi lassítással és fröcsögéssel drámaiak tudtak lenni. Erőszak és pátosz vegyül A fegyvertelen katonában, olykor hatásvadász módon, olykor pedig valóban megrendítően. S ez utóbbit egyetlen embernek köszönhetjük. A címszerepet alakító Andrew Garfield kolosszálisan nagyot játszik, alakítása lehengerlő. Ha fele ennyire lesz hiteles pár hónap múlva jezsuita szerzetesként a Némaságban, felőlünk akármennyi díjat hozzávághatnak. A film másik komoly erénye, hogy újból felszínre hoz egy már számtalanszor körbejárt, mégis aktuális kérdést. Mi a helyzet a háborúellenes filmekkel? Létezik egyáltalán olyan? A francia újhullámosok juthatnak eszünkbe, akik erre a kérdésre mindig határozott nemmel feleltek. Az amerikai háborús filmeket nézve, van benne valami.

Egy-egy jelenetnél nehéz kikerülni, hogy be ne szippantson vagy az erőszak látványa, vagy egy csata „bravúrosan rendezett” koreográfiája, vagy a főszereplő iránt érzett empátiánk, vagy valamilyen igazságtalanság miatti felháborodásunk. Ezt Mel Gibson úgy próbálja áthidalni, hogy a vallási és a háborús jelleget is hangsúlyozza: Desmond Doss hitéletét és belső küzdelmét, valamint a katonák jogosnak beállított honvédő virtuskodását. Hogy az arányok a helyükön vannak-e, és lehet-e legitimálni ilyen szintű brutalitást, arról már lehet vitatkozni.

Erős film, kemény film, hatásos film lett A fegyvertelen katona. Hogy jó film-e, azt majd mindenki eldöntheti december 29-től a mozikban.

Gőbel Ágoston