Bor, búza, békesség - könnyű azt mondani!
Gégény István 2017. január 02.

Bor, búza, békesség - könnyű azt mondani!

Ha évkezdés, akkor kívánságözön, fogadkozás, tervezgetés. De miért éppen ezt a három B betűs dolgot kívánjuk egymásnak legtöbbször?

borbuzabekesseg.jpg

Amióta falun élek, ráadásul méretes kert is tartozik a házunkhoz, sokkal jobban értem a tapasztalatnak köszönhetően, hogy az előnyök rendre áldozattal is járnak. Nagyszerű például kisétálni a veteményesbe, majd friss paradicsomokkal, pirosló eperhalommal megpakolva visszatérni. A cseresznye, körte is úgy a legfinomabb, ha saját magunk szedhetjük a saját termést. Csakhogy a szüretelés kellemes fáradalmait megelőzi megannyi további fáradalom - nem is sorolnám fel ezeket, mindenki tudja, mire gondolok.

Szóval a bor, meg a búza nagy kincs. Hol lennénk nélkülük? Hol lennénk azok nélkül, akik megtermelik ezeket nekünk? És mit adhat nekünk, ha aktívan részt veszünk a megtermelésükben? Aki bort és búzát kíván, többet kíván ételnél, italnál, bendő-bőségnél. Munkából, izzadtságból, küzdelemből, lemondásból születik a bor és a búza egyaránt, ahogy minden földi jó. És bármennyire nehéz mindez, igenis jó. Aki bort, búzát kíván, nagyon jót kíván.

A béke látszólag kilóg az előbbiek sorából, de a különbözőség ellenére sok a közös nevező. A béke egyrészt nem földi jó, materiális és átvitt értelemben sem, ugyanakkor ez sincs magától. Izzadni, küzdeni kell érte, lemondani a kényelemről. Vetni, gyomlálni, öntözni, gondozni...

Aki békességet kíván, munkát kíván. Nem nyugit, hanem fáradozást. Nem passzív szemlélést, hanem aktivitást. Boldogok a békességszerzők, mondja Jézus a Bibliában. Nyilván azért így mondja, mert a békesség nem jön létre magától. Szerezni kell, alakítani, építeni, fenntartani. Mindebből viszont az is következik, hogy aki békét teremt, boldog lesz.

Boldog, békés új évet kívánok! Tegyünk érte, hogy úgy legyen!

Gégény István