Keresztényeket üldöz a magyar kormány?
Gégény István 2017. január 12.

Keresztényeket üldöz a magyar kormány?

Keresztény testvéreink embertelen körülmények közt tengődnek a körmendi menekülttáborban. És ez most a legkisebb nehézség, amivel meg kell küzdeniük.

Hull a hó, itt a tél fehér arca. Ennek kimondottan örülnek a gyerekek, az autósok kevésbé. Az ő megpróbáltatásaik azonban aligha összemérhetőek az elhíresült körmendi fagytábor lakóiéval. Úgy tudjuk, jelenleg két kubai és három afrikai katolikus, valamint egy afrikai baptista üldözött is próbálja túlélni a telet a körmendi sátortáborban (bár ez a szám folyamatosan változhat) - a keresztények jelenlétét a kormánysajtó is elismerte, a maga sajátos módján. Ők és társaik jobb körülmények közé helyezésének egyetlen akadálya van: a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal rendre elutasítja áthelyezési kérelmeiket a hvg.hu szerint. Ezért továbbra is hóval fedett, vékony falú, alig fűthető sátrakban kell átvészelniük a hideg napokat.

 

kormend_tabor.jpg

A Magyar Helsinki Bizottság az alapvető jogok biztosához fordult és az ügy sürgős kivizsgálását kérte. Jelenleg 20-30 menekült van a sátortáborban, ahol a körülmények enyhén szólva sem ideálisak, a fűtéssel és világítással is gondok van. Más menekülttáborba, jobb körülmények közé lenne ugyan lehetőség áthelyezni őket, de a bürokrácia ezt megakadályozza. Sőt, további menekültek érkeztek az elmúlt héten Körmendre.

A decemberi nagy hidegben a sátortábor lakói a körmendi plébánia közösségi házában húzták meg magukat. A helyi plébános, Németh Zoltán atya a SZEMlélek blognak adott interjúban jelezte, mennyi támadás éri, amiért keresztényi módon cselekedett.

Ha mindez nem volna elég felháborító, úgy tűnik, akit nem sikerül ilyen módszerekkel elüldözni hazánkból, azt a jog eszközeivel próbálják hazaküldeni a magyar hatóságok. Csakhogy például az egyik katolikus üldözött a SZEMlélekhez eljutó információk alapján nem kalandvágyból hagyta el hazáját, hanem azért, mert otthon jobb esetben börtön vár rá, rosszabb esetben kivégzés. Vagyis a keresztényüldözés ellen névleg küzdelmet hirdető magyar kormány nem a biztos halálba küldené vissza ezt a katolikus embert, "csak" a valószínűbe.

Rengeteg kérdés merül fel mindezzel kapcsolatban - kis sem látunk a kérdőjelekből. Érthetetlen, ami a szemünk előtt zajlik. A tétlenség, a tiltakozás hiánya ugyancsak nehezen felfogható, bár a tizenmilliárdos idegenellenes kampány nyilvánvaló hatását nem érdemes figyelmen kívül hagyni.

nemethzoltan1.jpg

Ezúttal is sikerült elérnünk Németh Zoltán plébánost, aki nagyon örülne, ha véget érne ez a számára is érthetetlen helyzet. Erre némi esélyt kínál, hogy január 18-án délelőtt a táborba látogat az ENSZ menekültügyi főbiztosságának vezető képviselője - hozzájuk is eljutott ugyanis a hír, miszerint "finoman szólva is embertelen körülmények" uralkodnak a táborban. Az idézet a plébános tájékoztató leveléből származik, amely révén igyekszik hiteles tájékoztatást nyújtani, s eloszlatni az alaptalan híreszteléseket. Mint megtudtuk tőle, a hívek körében továbbra is jelentős a megosztottság, számosan keresztényhez nem méltó módon nyilatkoznak az idegenekről. Pozitív hírt is közölt velünk ugyanakkor Zoltán atya: jószívű adakozóknak hála annyi pénzadomány jutott el az egyházközséghez, amely valószínűleg elegendő a menedéket nyújtó közösségi ház három havi gázszámlájának kiegyenlítésére. Eddig a plébános reakciója, az alábbiakat már mi tesszük hozzá.

Őszintén reménykedünk benne, hogy hittestvéreink zaklatása akár valamiféle csoda, akár a nyilvánosság erejének köszönhetően mielőbb megszűnik, az elméletben a kereszténység értékrendjét magáénak valló kormányzat pedig a gyakorlatban is hitet tesz legalább a keresztények iránti könyörületességről. Ezt akkor fogjuk észrevenni, ha a hatóságok az állatokhoz sem méltó bánásmóddal felhagyva az emberi méltóságot tiszteletben tartva, szeretettel gondozzák majd ezeknek a menekülőknek a sorsát.

Továbbra is figyelemmel kísérjük testvéreink sorsát, hírt adunk a fejleményekről. Mi, keresztények hiszünk a Gondviselésben, igenis hiszünk a csodákban.

(fotó: Magyar Helsinki Bizottság)