Akit Isten nem engedett meghalni
SZEMlélek 2017. január 20.

Akit Isten nem engedett meghalni

Kettős passiótörténet. Így élt és halt Böröcz Sándor evangélikus lelkész, Olofsson Placid atya egykori rabtársa.

bg491.jpg

1948-ban kezdődött passiótörténete politikai elítéltként. Északi sarkkörön túli szénbányában volt munkatáborban közel 6 éven át, de hazatérve sem várt rá jobb sors: fogházról fogházra járt, majd kiszabadulása után a nyomor és a "börtönviselt, hazaáruló pap" láthatatlan megbélyegzettsége zárta börtönbe. Mirák Katalin ezt írja róla az evangelikus.hu oldalon is megjelent cikkben:

Tudom – és nem csak Böröcz Sándor visszaemlékezéseiből –, hogy a szenvedés megannyi foka mellett sokak, papok és világiak, életre szóló élménye lett egyfajta lágerbeli valódi ökumené megélése. Rabtársaihoz hasonlóan Böröcz Sándor sem tudta soha feledni a hosszú vonatút gyötrelmeit, a tábor embertelen munka- és életkörülményeit, a megalázottság állapotát, a testi és lelki kiszolgáltatottságnak a szabadságban élők számára szinte elképzelhetetlen mélységeit. De sok társához hasonlóan mindezt ő is Isten kezéből fogadta, s elviseléséhez nemcsak a hitéből merített erőt, de a táborbeli keresztyének-keresztények sorsközösségéből is.

 ke_pernyo_foto_2017-01-18_11_02_39.png

„Kettős passiótörténetét” 1995-ben így összegezte: „Soha nem szabadna megtörténnie annak, hogy az egyház a világ intésére emelje fel vagy lökje mélyre saját tagjait. […] A fizikai verést felfogta az Úrjézus, a másodikra meg annyira megedzett az elsővel, hogy természetesnek vettem: engem csak szekercével lehet megsérteni. Látszólag mégis a második passió a nehezebb, mert az a sírig megmarad. Hazám fizikai sebeket adott, egyházamtól lelki sebeket kaptam. A felrepedt bőr behegedt, de az utóbbiak csak testem elmúlásakor múlnak el.”

Az Evangélikus Élet magazinban megjelent cikk online verziója ITT olvasható teljes terjedelemben.

 

(fotó: beszedesmult.hu, evangelikus.hu)