Van-e ott fenn egy ország? Átölel-e valaki?
Gégény István 2017. január 23.

Van-e ott fenn egy ország? Átölel-e valaki?

Gyásznap van. Mert ideje van a gyásznak. Vajon felemelhet-e egy szörnyű tragédia, vagy leránt magával a halálfélelembe? Hová is emelhetne?

Meghaltak testvéreink, felebarátaink. Nem hozhatjuk őket vissza. Sokan nem ismerjük őket személyesen, de azt tudjuk, érezzük, hogy bármelyikünk lehetne a helyükben. Vagy azok helyében, akik elvesztették szerettüket: testvérüket, gyermeküket, barátjukat...

Ideje van a gyásznak, a csendnek, a búcsúnak. Itt marad velünk sok kérdőjel: miért történt, hogyan lehetett volna megelőzni, ki a felelős... Bármilyen választ is találunk, az nem változtatja meg a történelmet. Apró részlet: egy történelemtanár igenis mintegy belenyúlt a történelembe, és életre mentett másokat a halál torkából, saját élete árán. Óriási felkiáltójel!

Hogyan tovább? Ez a kérdés valószínűleg ugyancsak megválaszolhatatlan, értelmezhetetlen most a tragédiával sújtottak körében. Chris Rea súg valamit, ami Zoránnak és fivérének köszönhetően magyarul is hallható, befogadható, átgondolható:

Kell ott fenn egy ország, mely talán ránk is vár!
Kell ott fenn egy ország, amit senki nem talál!
Kell ott fenn egy ország, mely bárkit átölel!
Kell ott fenn egy ország, amit sosem rontunk el!