Mi legyen a cölibátussal? Beszéljünk-e egyáltalán róla?
Gégény István 2017. február 07.

Mi legyen a cölibátussal? Beszéljünk-e egyáltalán róla?

Országos sajtóvisszhangot váltott ki a SZEMlélek blog által felhangosított vészharangkongatás a paphiányt illetően. Sokak szerint a nőtlenség követelménye a fő problémaforrás.

Másodjára futok neki a Győri Egyházmegye templomai(közül néhány)ban felolvasott körlevél hatásait összefoglalni. Nem így terveztem, hiszen praktikusabb lett volna megszólaltatni magát Veres Andrást a témában. Rajtam nem múlt, elküldtem a püspöknek a kérdéseket, azokat meg is kapta, ám azt üzente, hogy "sajnos nem áll módjában válaszolni".

klerus.jpg

Választ viszont alighanem egész tömegek várnak, s eltekintve néhány olyan reakciótól, ami személyes imaéletemért aggódik, esetleg papok képzelt megtámadása kapcsán háborodik fel a valósággal össze nem egyeztethető feltételezések alapján a nem is tudom min, a visszajelzők túlnyomó többsége nem tudja, nem is akarja kikerülni a papi nőtlenség "problémakörét".

A témáról nekem is van véleményem, ám az a kedvező helyzet adódik, hogy ez nagyjából megegyezik Beer Miklós felvetésével. Hogy mit gondol a cölibátus jövőjéről Ferenc pápa? Ez sem titok: megírtuk. Hodász András atya is tett egyik előadásában erre vonatkozó célzást. A vele készült interjúnkban is szóba került a paphiány, aminél IFA atya szerint van nagyobb gondja is az egyháznak.

Az olvasóink körében 2015 őszén készült felmérés ugyanakkor sok tanulsággal szolgálhat - már az összegző cikk címe is beszédes. Hogy egészen színessé tegyük az összképet, Török Csaba atya ide illeszkedő megnyilatkozását is szemléztük.

Veres András egyébként nem az első vészharangkongató a klérus részéről: Tomka Ferenc már két éve rámutatott ugyanerre a problémára a vele készített interjúnkban.

Hogy mit lehet még ehhez hozzá tenni? Két nagyon fontos felvetést, éspedig kérdés formájában.

1. Készen állunk-e rá, hogy őszintén, önkritikusan, nyitottan párbeszédet folytassunk a cölibátusról?

2. Tiszteletben tartjuk-e a cölibátusról szóló bármiféle megnyilatkozás során annak kimagasló értékét, a cölibátusban élők különleges élethelyzetét, személyes érintettségét?

Sajnos gyakran úgy tűnik, mintha vagy az egyik, vagy a másik összetevő hiányozna a megszólalásokból. Pedig ahhoz, hogy friss vizet ihassunk, oxigén és hidrogén is szükségeltetik. Egyik vagy másik kevés hozzá. Nem csak, hanem is.

Amennyiben mindkét iménti kérdésre igennel tudunk felelni, bátran folytathatjuk a közös, építő gondolkodást és megszólalást a cölibátus kapcsán.

Gégény István

* * *

E cikk megjelenését követően jutott el hozzám egy egészen friss videó, amelyben Veres András részben válaszol néhány olyan kérdésre, amelyet én küldtem neki napokkal korábban. Sajnos nem derül ki, mit gondol a cölibátusról, viszont elmondja, szerinte mik lehetnek a paphiány okozói. Úgy korrekt, ha utólag kiegészítem ezzel a videóval a bejegyzést.