Gundel Takács Gábor: Legyen olimpia, de ne mindenáron
Gégény István 2017. február 22.

Gundel Takács Gábor: Legyen olimpia, de ne mindenáron

Kizárólag értelmesen megszervezett, szigorú civil kontroll mellett megvalósuló olimpiát támogat a népszavazás pártján álló médiaszemélyiség.

gtg1.jpg– Sokan meglepődtek rajta, hogy alig hagytad ott a közmédiát, máris egy olyan ügyhöz adtad a nevedet, arcodat, amit a kormány is magáénak érez, vagy legalábbis mintegy saját projektjeként kezelt néhány nappal ezelőttig. Hogy is van ez?
– Tegyük helyre a dolgokat! A BOM, vagyis a Budapesti Olimpiáért Mozgalom nem azonos a MOB-bal, nem is kötődik a Fideszhez vagy más párthoz. Ez egy 2005 óta létező civil szervezet, amelynek én 2005 óta a tagja vagyok. Az egy sajátos helyzet, hogy a BOM szándéka jelenleg egybeesik a kormánypártéval, de nem a BOM támogatja a Fidesz ügyét, hanem éppen fordítva van.

– Mégis felmerül a kérdés, vajon miért vállaltad el, és miért épp most ezt a szóvivői megbízást. Jó döntést hoztál?
– Olyan döntést hoztam, amely összefügg azzal, amiben hiszek. Állásról szó sincs: amint említettem, 12 éve tagja vagyok a BOM-nak, eddig is tevékenyen részt vettem a szervezet életében, tagja vagyok a sportszakmai bizottságnak, ezt a szóvivői feladatot ingyen, társadalmi munkában vállaltam el. Nem kapok, nem is kérek érte pénzt. Annak ellenére, hogy előkerülnek ilyen feltételezések, nincs összefüggésben a televíziótól való távozásommal az, hogy a háttérmunkából előbbre léptem, így is segítve a mozgalom kommunikációs tevékenységét.

Ha a tévénél maradtam volna, akkor is biztosan vállaltam volna a szóvivőséget, mert láthatóan kisiklott valahol az egész. Az olimpia rendezése nem vesztes ügy, nem rossz ötlet, s a különféle reakciókból, például a Momentum megszólalásaiból is látható, hogy nem magával a sporteseménnyel van a baj. A kezdeményezést korábban a főváros 27 képviselőjéből 25 támogatta, de mostanra valami megváltozott.

– Beszélgetésünk idején még nem tudni, lesz-e népszavazás, vagy visszalépünk. Te mit tartanál helyesnek?
– A BOM a jelenlegi helyzetben egyértelműen azt szeretné, hogy igenis legyen népszavazás, kérdezzük meg az embereket. Ezzel együtt vizsgáljuk meg, hogyan jutottunk ide az említett korábbi egységes támogatottságtól, mi volt a probléma, és ha nem 2024-re, akkor 2028-ra próbáljuk meg elnyerni a rendezés jogát. Ehhez az is kell, hogy nézzük meg, mi garantálja az átláthatóságot, ami kapcsán a legtöbb kritika érkezett.

– Mi a BOM érve az olimpiarendezés mellett?
– Az ilyen rendezvények előreviszik a rendező országot. Barcelona lakosai úgy tartják, 10-15 évvel előbbre tartanak önmagukhoz képest azáltal, hogy 1992-ben olimpiát rendeztek. A NOB kifejezett szándéka ráadásul, hogy a közepes méretű nagyvárosok is rendezhessenek olimpiát, erre fókuszál az Agenda 2020 program is. Nem véletlenül van így, hiszen e nélkül eljutna oda a világ, hogy egy napon senki nem akar majd megrendezni egy olimpiát.

– Több város már nem először adott helyet olimpiának.
– Valóban: a most pályázó Los Angelesben ez lenne a harmadik ilyen esemény. Athént is elő szokták hozni, de ez tipikus rossz példája annak, hogy hogyan ne rendezzünk olimpiát. Az én szándékom, és a BOM is így gondolkodik, hogy legyen olimpia Magyarországon, de ne mindenáron. Ahogy London rozsdaövezetét felszámolta az ott rendezett világverseny, hasonló előnyökkel járna Csepel számára is egy hazai olimpia. Ha ez nem valósul meg, az ottani jelenlegi szürke állapot „el lesz még egy darabig”.

– A Hír TV által közölt nyilatkozatodból azt éreztem, hogy végre valaki értelmesen, szimpatikusan áll hozzá a 2024-es olimpiarendezést támogatók részéről az egész vitához. Ehhez képest az általad szóvivőként képviselt BOM első embere a politikusok által elkerült első televíziós vitában nagyjából úgy érvelt, hogy ha nem lesz olimpia, továbbra is füstölni fog a metró. Elég szerencsétlennek tűnik ez a megközelítés.
– Nyilván képletesen kell érteni ezt az üzenetet. Az olimpia rendezésének van egy konkrét dátuma, addigra a fejlesztéseknek el kell készülniük, ez pedig egy kényszerítő erő. Sok esetben látjuk, így a metró kapcsán is – de ilyen a repülőtéri gyorsvasút, vagy az imént említett Csepel helyzete is –, hogy húzódnak, halasztódnak az ügyek. Ha lesz olimpia, nem lehet tovább tologatni az ilyen ügyeket, bele kell állni, meg kell oldani ezeket.

– Klasszikus kritikai észrevétel az olimpia rendezése ellen, hogy bár a Széll Kálmán tér felújításánál is volt kitűzött határidő, az elkészült téren valahogy képtelen rendesen működni az az óra, amelynek elbontott elődje amolyan legendás találkozási pont volt a fővárosban. Ha egy ilyen apró, egyszerű feladattal nem tudunk megbirkózni, hogyan tudnánk egy ezermilliárdos projektet sikeresen végig vinni?
– Az óra kapcsán nem tudok szebben fogalmazni, mint hogy tényleg nem lehetünk ennyire bénák. Viszont azt az ügyet hadd ne vállalja fel a BOM! Erre mondtam, hogy csak értelmesen szabad valamit kivitelezni. Meggyőződésem, hogy a kisebb ügyeket könnyebb elrontani, egy olimpia megvalósítása szigorú ellenőrzés mellett zajlik. Magam is azt szeretném, hogy szigorú társadalmi kontroll kísérjen egy ilyen felkészülést, a NOB is nagyon odafigyel minden olimpia rendezőjére. Az említett Londonban például azt a 12 ezres csarnokot, amit csak az olimpia idejére húztak fel, utólag lebontották és más sportlétesítményeknél újrahasznosították a szerkezeti elemeket. Nem lehet, ne lehessen szó pazarlásról, ez lenne a cél.

– Mit szólnál, ha az a döntés születne, hogy visszalépünk a pályázattól?
– Szerintem hülyét csinálnánk magunkból a világ előtt. Azt üzennénk, hogy merünk kicsik, jelentéktelenek lenni. Magyarország számára kevés kitörési pont adódik, hiszen nem valószínű, hogy egy próbafúrás nyomán valahol hazánkban feltörne az olaj, vagy a magyar banktitok miatt elkezdene hozzánk áramlani a világ pénze.

Magyarország a világ szempontjából sem politikai, sem gazdasági szempontból nem számít, hibahatáron belül vagyunk. Az olimpiai pályázat kapcsán is lesajnáltak minket. De mostanra végre elhitték, hogy mi ezt meg tudjuk csinálni, túl vagyunk két pályázati fordulón, és mehetünk az utolsóra is. És akkor most lépünk vissza? Mi ütjük saját magunkra a pecsétet, hogy tényleg nem számítunk.

– Gyakran szóba kerülnek a gazdasági szempontok, de egy olimpia nyilván több ennél.
– Kétségkívül így van, ezt életem első olimpiáján, épp a barcelonai eseményen tapasztaltam meg igazán. Az olimpia a világ legfantasztikusabb találmánya. Ott ülnek a lelátón a szurkolók, megannyi nemzet képviselői, s ezek a különféle emberek békében megférnek egymás mellett. Nem kell kordonokkal elzárni őket, mind ugyanazért vannak ott, jól érzik magukat, s az egész tömeg egy nagy, boldog egységet alkot. Ezt az élményt lenne jó hazánkba is elhozni: hogy a világ nem az, amit a hírekben látunk, hogy sokkal jobbak az emberek, mint gondolnánk, mindenki szeretetben, békességben akar élni, egyformák vagyunk és nagyon jó együtt lenni.

– Ha lesz népszavazás, mennyire látod esélyesnek, hogy holnapután, vagy hónapok múlva az olimpiarendezés mellett voksoljon a többség?
– Holnapután semennyire, hónapok múlva látok rá esélyt. Rengeteg alapvető információ nem jutott el az emberekhez, például az, hogy a NOB 300 milliárd forintnyi összeget biztosítana a rendezéshez. Ez 16 darab Groupama Aréna ára. Meggyőződésem, hogy az emberekkel másként kell beszélni, mint ahogy eddig történt, nyíltabban, őszintébben érdemes kommunikálni. Nem kell félni attól, hogy jajj, megtudnak valamit, és mi lesz akkor. Azért vállaltam el a BOM szóvivői feladatát, hogy ez a nyíltabb, őszintébb párbeszéd megvalósulhasson.

Beszélgetőtárs: Gégény István

(Fotó: MTI, Kovács Tamás)