Facebook csőcselék
SZEMlélek 2017. március 18.

Facebook csőcselék

Az elmúlt évszázadban a nacionalizmus, a kommunizmus és a fasizmus terelte utcára a tömegeket. Ma a Facebook virtuális sugárútjain randalíroz a csőcselék. A karizmatikus vezetők szent eszményeit pedig leváltotta a karizmatikus vállalkozók üzleti racionalitása.

mta.jpg

Föltámadott a tenger – írja Petőfi nemzeti hevülettől fűtötten. A népek tengere a XIX. század közepe táján egész Európában felverte hatalmas hullámait. A nemzeti eszme valóban új világrendet teremtett. Szétfeszítette a politikai berendezkedést, nemzetállamokat hozott létre. A nacionalizmus eszméje a haladás legmodernebb hajtóereje volt. Önállóság, autonómia, szabadság – ez lelkesítette a franciát, németet, lengyelt és magyart. A nagybirodalmi békét elnyomásnak bélyegezte, szabad utat engedett és jogokat követelt a nemzeti teremtő erőnek. A nemzeti ébredés vihara végigsöpört Európán. Magával ragadta a parasztságot, lendületbe hozta a cseperedő polgárságot és új perspektívát nyújtott az elitnek.

Miközben Petőfi magasztos szavakkal élteti a tömeget, miközben lenyűgözötten vallja, hogy a „víz az úr”, a tömeg nem magától indult el győzedelmes útjára, hanem karizmatikus egyéniségek lelkesítették, ébresztették és irányították – közöttük maga a költő is. A nemzeti költészet és a nemzeti politika prófétái és messiásai álltak a korszellem élére, ők érzékelték és tematizálták a felerősödő paradigmaváltás előretörését. Minden európai nemzetnek megvoltak a maga petőfijei és kossuthjai, akik zseniálisan szörföltek a tajtékokon, ahol „az árboc és vitorla megtörve, tépve lóg”.

A tömeg ugyanis nem személy, hanem személytelen erő, amely arra lendül és árad, amerre karizmatikus próféták mutatják az irányt. A kárhozott tömeg (massa damnata) az istentelenség és embertelenség öröklött hajlamát hordozza. Az önmagát irányító tömeg pusztán vérengző indulat, az erkölcsöt felejtő próféta pedig csak fokozza a mészárlást.

Fél évszázaddal Petőfi után egy másik eszme verte fel a hullámokat. A kommunizmus ihletében ismét tombolt az özönvíz és áradt a tömeg áradata.

Világ, bekap a tömeg!
Felleget fú orralika,
odvas foga
bérkaszárnyák görbe sora.
Kapkod, nyúl, ahova ér,
csűrért, gyárért, boglyáért,
hétórai munkáért,
a Göncölért, Fiastyúkért,
bővizű, alföldi kútért.
(József Attila, Tömeg)

A szabadság és önrendelkezés eszméje után most a társadalmi igazságosság, a profitéhség által kizsákmányolt nincstelenek kenyérhez juttatása az a szent cél, amely újra megrengette Európát. Az igazságosabb világ ihletében izzott proletár és haladó értelmiségi. A kommunizmus elsöprő hullámai mindent magukkal ragadtak, amihez csak értek. József Attila még igazságos munkaidőt és paraszti megélhetést álmodott, amit a tömeg ereje kivívhat, ám az őt követő korszakban már a proletárok tejhatalma vált vezéreszmévé, s vezetett totális romboláshoz. A megélhetés forradalmának tömeglendülete alacsony erkölcsű vezéregyéniségek irányítása alá került, s hallatlan energiája a középszer diadalává süllyedt. Egy egész kontinens láthatta, „hogyan mulat a nép”.

Az elégedetlenség ereje és lendülete viszi a tömegeket az utcára, csak egy szó kell, és fellobbannak a forradalmi tüzek. A XX. század tömegeit a fasizmus és a kommunizmus a megfélemlítés minden eszközének bevetésével korbácsolta utcára és hajtotta bele gyilkosságok sorozatába, majd táborokba és sírokba lökte. A karizmatikus próféták helyét eszelős őrültek vették át, a tömeg pedig követte a szakadékba eszelős pásztorait.

Három eszme győzelmének romjain ma újabb, mindent elsöprő tömeg árasztja el tombolón a tereket, s dönt romba bármit, amihez nyúl.

Ma a Facebook népe tajtékzik, soha nem látott mértékű lendülettel. Az információ-egyenlőség, az internet-kommunizmus a mindenre és bármire feljogosító eszme. Zseniális üzletemberek megfelelő eszközöket fejlesztettek a felelőtlen önkifejezési és általános illetékességi igény számára, átalakítva gazdaságot, politikát és kultúrát. Utcára vonulni a képernyő előtt ülve, arctalan és anonim módon gyalázni vállalás nélkül, alantas ösztönöket korbácsolva ingyen és felelősség nélkül – a tömeg hangtalan árad és klikkelve öl.

Világunk kortárs tragédiája, hogy amit Petőfi még emelkedetten dicsőített „örök tanúságúl”, miszerint „a víz az úr”, mára látni, hogy mi mindent gyűrt maga alá. Ha esetleg létezik ésszerű válasz, amelynek értelme és hitele van, az csak a legnemesebb etikából forrásozó személyes elkötelezettség és felelősség alapjaira építhető. A XX. század legnagyobb tragédiáját átélt prófétáink – Kertész, Frankl, Wiesel vagy Herta Müller és még sokan – egyöntetűen ebbe az irányba mutatnak. Már senki nem hivatkozhat a nem-tudás kétes értékű önfelmentésére. Már mindannyiunk rendelkezésére áll – egyetlen kattintással – a világ legnemesebb eszméinek szelíd arzenálja. Az abból fakadó, onnan hitelesített igazságok gyógyítanak és építenek, minden más átok és rombolás.

Felelős vagy, olvasó – azért, amit olvasol, azért, amit megosztasz, azért is, amit, ahogyan kommentálsz! Ne válj játékszerré, inkább legyen jobb veled ez a virtuális világ!

Máté-Tóth András