Komolyan kérdezem: Lesz még olimpia 2032-ben?
SZEMlélek 2017. március 29.

Komolyan kérdezem: Lesz még olimpia 2032-ben?

Az, hogy lesz-e valaha olimpia Budapesten, érdekes kérdés. De van egy sokkal súlyosabb is: meddig lesz egyáltalán olimpia? Egyre reálisabb hipotézis, hogy már nem sokáig.

gtg2.jpg

Az athéni olimpia katasztrofális, máig ható utóélete – pusztulófélben lévő, omladozó, sporteseményt rég nem látott létesítmények, súlyos államgazdasági következmények –, majd a pekingi olimpia esztelen pénzpazarlása után Londonban egy emberközeli, gazdaságilag reális olimpiát rendeztek, ám a 2014-es Szocsi-i téli olimpia ismét a mértéktelen költekezésről és a korrupcióról híresült el.

Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2014. december 8-9-i ülésén elfogadta az Agenda 2020-at, amely 40 (20+20) javaslatot tartalmazott. Ahogy az a hivatalos dokumentum bevezetőjéből kiderül, az volt a cél, hogy tiszta képet fessenek arról, milyen lesz a jövő olimpiája, és iránymutatást tartalmazott arra vonatkozóan, hogy milyen irányban haladjon tovább az olimpizmus, továbbá hogyan lehet megvédeni az Olimpiai Játékok egyedülálló, különleges mivoltát. Egy évig tartó, rendkívül széleskörű konzultáció során 14 munkacsoport több mint 40 ezer javaslatot vizsgált meg és szintetizált. A 2024-es olimpia házigazdáját ezeknek a javaslatoknak és ajánlásoknak a szellemében választották volna ki, de már a 2022-es téli olimpiai pályázati folyamatban is fel kívántak használni bizonyos elemeket.

A legfontosabb javaslatok:

  • A rendező városon kívül is lebonyolíthatnak versenyszámokat. Az olimpia akár az országhatárokon is átnyúlhat.
  • A NOB – ugyanis – aktívan pártolja a már meglévő, illetve az ideiglenesen létesített versenyhelyszínek igénybevételét. A fenntarthatóság szellemében pozitív megítélést kap az elbontható helyszínek előnyben részesítésére ott, ahol ennek kihasználása hosszabb távon nem elképzelhető, illetve a törekvés a már meglévő létesítmények kihasználására, ezért engedélyezi a közeli városokban lévő létesítményekkel való pályázást is. A budapesti olimpia esetében Miskolc, Debrecen, Szeged, Veszprém, Székesfehérvár, Győr és a Balaton is olimpiai helyszín lett volna.
  • Az átláthatóság jegyében a NOB nyilvánosságra hozza a rendező várossal kötött szerződését.
  • A pályázati költségek csökkentésének céljával az utazási és prezentációs költségekhez támogatást nyújt a NOB. Az olimpia rendezését is támogatja, jelen állás szerint hozzávetőleg 300 milliárd forinttal.
  • Az Olimpiai Játékok tervezésének és rendezésének minden szintjén érvényre kell juttatni a környezeti, gazdasági, pénzügyi, szociális, jogi, sportszakmai fenntarthatóság alapelvét.
  • Nyári Olimpiára 10 ezer 500 sportoló és 5 ezer kísérő akkreditálható és nevezhető. A programot 310 versenyszámban maximálják. Téli Olimpián 2900 sportoló (Szocsiban még nem volt szabályozva a téli olimpián induló sortolók száma, 2885-en álltak rajthoz) és 2 ezer kísérő lesz a részvétel felső korlátja 100 versenyszámmal.

Ezeknek az intézkedéseknek tehát az a célja, hogy gazdaságilag fenntartható olimpiákat rendezzünk a jövőben.

Az új szabályoknak köszönhetően – az elképzelések szerint – közepes méretű városok is eséllyel pályázhatnak az olimpiára anélkül, hogy abba a város és az ország gazdaságilag belerokkanna.

Az Agenda 2020 – most már tudjuk – nem érte el a célját.

olimpic_1.jpg

A 2022-es téli olimpiára 6 város pályázott, de a végső döntés előtt visszalépett Stockholm, Lviv, Krakkó és Oslo. Csak Peking és Almati maradt versenyben, azaz Kína és Kazahsztán. Egyik esetében sem volt fő szempont a gazdaságosság, sokkal inkább a presztízs. Peking nyert, így az első város lett, amely nyári és téli olimpiát is rendezhet. A döntéshozókat nem rettentette el, hogy a pekingi nyári olimpia létesítményei ma alig kihasználtak.

A 2024-es nyári olimpiára szintén 6 város jelentkezett, de időközben visszalépett Hamburg, Boston, Róma, és Budapest. Azaz azok a közepes méretű nagyvárosok, amelyek számára tulajdonképpen létrehozták az Agenda 2020-at. Versenyben van még Párizs és Los Angeles. Két világváros, amelyek már amúgy is rendeztek 2-2 olimpiát, igaz, Párizs utoljára 1924-ben.

Az ember azt gondolná, ezek után a NOB illetékesei elgondolkodnak, hogy az Agenda 2020 egy jó, de továbbfejlesztendő ötlet. Nem bizonyult ugyanis elég erősnek. Tovább kell menni az úton. A 2028-as olimpiai kampány 2019-ben kezdődik, van idő tehát.

De úgy tűnik, nem ez a következtetés. Thomas Bach, a NOB jelenlegi elnöke, akinek a nevéhez az Agenda 2020 köthető, újabban arról nyilatkozik, hogy megfontolandó, hogy szeptemberben a két pályázó közül az egyik megkapja a 2024-es, a másik pedig automatikusan a 2028-as olimpiát. Korábban elhatárolódott ettől, mondván, ez becsapása azoknak a városoknak, akik már a 2028-as olimpiai pályázatra készülnek, és amúgy is meg kéne változtatni az Olimpiai Chartát. De megváltozott az érvelés: újabban arra hivatkozik, hogy túl sok a vesztes pályázó, s túl sok a sok pénzbe kerülő jó, de feleslegesen elkészített pályázat.

Ebben persze van igazság. Ám a baj az, hogy így a 2028-as olimpiát sem rendezheti meg egy közepes méretű város, esetleg egy olyan ország, ahol még nem volt olimpia. Újra a nagyok nyernek a kicsikkel szemben.

Vajon mi lehet a döntés hátterében, miért változhatott meg a filozófia? Csak találgathatunk:

  • Franciaország és az USA két nagyhatalom, mindkettő rendkívül erős nyomást gyakorol a NOB-ra, már-már zsarolja. A kecske és a káposzta is megmaradna, ha mindkettő nyertes lenne.
  • A NOB elnökét a jelenlegi szabály szerint 8 évre választják, ami legfeljebb egyszer hosszabbítható meg, 4 évvel. Thomas Bach 2013 óta elnök, azaz 2021-ben, legkésőbb 2025-ben lejár a mandátuma. Azaz nem mindegy neki – és sok más NOB-tagnak –, hogy hol lesz az olimpia 2028-ban?
  • Az Agenda 2020 továbbfejlesztése jelentős áldozatokat igényelne a NOB-tól. További költségeket kéne átvállalnia, esetleg még nagyobb összeggel kéne támogatnia a rendező várost – elvonva a pénzt a saját kasszájából.
  • A költségeket az olimpia méretének jelentős csökkentésével is el lehetne érni, de ez nem kívánatos. 2008-ban Pekingben 34 sportág 11 ezer 28 versenyzője állt rajthoz, Londonban 11 ezer 60 sportoló, de már csak 26 sportág volt jelen, Rioban pedig már csak 10 ezer 293 sportoló, 28 sportágban. 2020-ban Tokióba, amelyre még nem vonatkozik az Agenda 2020, 33 sportágban több mint 12 ezer versenyzőt várnak. Ebből 28 állandó sportág, öt pedig a rendező által választott, egyszeri alkalommal a programban szereplő sportág. Közel 50 éve, 1968-ban Mexikóban 20 sportág és csak 5516 sportoló volt a programban. Ki vállalja fel azt a konfliktust, hogy akár 8 sportágat kizár az állandó programból? Sőt, ki vállalja fel azt, hogy a NOB-ot dollármilliárdokkal elárasztó szponzoroknak egy sokkal kisebb terméket akarjon eladni, sokkal kevesebb pénzért? Még a Rioból közvetítő amerikai tévécsatorna nyomásával sem szálltak szembe, hogy ne a számukra legkedvezőbb, de Európában hajnali 3 órára eső időpontban kezdődjenek az úszódöntők. Egyszerűbb a problémát az utódokra hagyni, avagy „utánam az özönvíz” – annak meg tudjuk, mi lett a vége.

Ezért komolyan kérdezem: lesz még miről beszélnünk 15 év múlva, ha minden marad így, ha megint a nagyok nyernek? Melyik közepes város fog reális reményekkel pályázni? Egyáltalán hány város adja majd be a pályázatát? Felfal mindent a pénz? Tönkretesszük az emberiség legnagyszerűbb közös játékát? Lesz még olimpia 2032-ben is?

Gundel Takács Gábor