Süveges Gergő: Mindenki világítson a maga helyén!
Gégény István 2017. március 29.

Süveges Gergő: Mindenki világítson a maga helyén!

A népszerű médiaszemélyiséggel közvetlenül a Mindszenty Emlékérem átvétele előtt beszélgettünk értékekről, közösségépítésről, rádió és televízió kapcsolatáról és 12 analfabéta mezőgazdasági munkásról.

sg1.jpg

– Hogyan indult a mai napod?
– Elvittem a gyerekeket iskolába, most épp hazafelé tartok.

– Azért indítottam ezzel a kérdéssel, mert úgy sejtem, sűrű napjaid vannak. A hazánkban tartózkodó Gary Chapman ezen a héten előadásokat tart országszerte, őt te is elkíséred amolyan magyar hangjaként, ráadásul ma délelőtt jelenésed van a Parlamentben.
– Tényleg sűrű lett ez a hét. Gary Chapman előadásait műsorvezetőként vezetem fel, majd zárom le. Hétfőn Debrecenben, tegnap Pécsett jártunk, ma délután beszélgetéssel egybekötött dedikálás lesz egy budapesti bevásárlóközpontban. Holnap délelőttre kaptam időpontot, hogy a Kossuth Rádió számára egy félórás beszélgetést készítsek vele, aztán este Szeged, végül pénteken Budapesten dupla előadás. Ma délelőtt pedig a Parlamentbe vagyok hivatalos...

– A beszélgetésünknek is ez az apropója, ugyanis Mindszenty Emlékérmet vehetsz át. Miért kapod ezt a kitüntetést?
– Nemrég kaptam egy telefonhívást, amelyben közölték, hogy a Mindszenty Társaság így szeretné elismerni a munkámat. Nagyon megtisztelőnek, ugyanakkor meglepőnek is tartom; én is ezt kérdeztem először: mégis miért? Titokzatosan annyit mondtak, majd a laudációból kiderül. Úgy sejtem, a keresztény értékek képviselete a közéletben fontos szempontja a Mindszenty Társaságnak.

– Érdekes, hogy egyes híradások televíziós műsorvezetőként hivatkoznak rád a díj kapcsán, miközben jó ideje eltűntél a képernyőről, csupán az éterben hallhatjuk a hangodat a közszolgálati médiában. Nem elkésett ilyen szempontból egy kicsit ez a kitüntetés?
– Úgy érzem a kérdésedből, mintha a rádió kevésbé értékes felület lenne a televíziónál. Abszolút nem így látom: nagyon jól érzem magam rádiósként, nincsenek tévés „elvonási tüneteim”. Az a rádiós munka, amelyet most végezhetek, izgalmas, szép, értékteremtő lehetőség, hiszen szabadon olyan témákkal foglalkozhatom, amelyeket értékesnek tartok. Áprilistól ráadásul újabb, szerkesztési feladattal bővülhet a munkaköröm. Megkockáztatom: a rádió több emberhez juthat el, mint a televízió, hiszen bárhol, akár út közben is hallgatható. Örülök, hogy a Kossuth magazinműsoraiban dolgozom.

– Az általad említett keresztény értékek képviselete a SZEMlélek számára is fontos célkitűzés. Gyakran felmerül a kérdés, vajon nem szélmalomharc-e a mai médiavalóságban ilyesmin fáradozni?
– Ha így lenne, akkor Jézus Krisztus volt a legnagyobb Don Quijote a világon… Ő 12 analfabéta mezőgazdasági segédmunkásra bízta az evangéliumot. Aztán lám, mi lett belőle.

– Hogyan lehetne ezt lefordítani korunk nyelvére, a XXI. század körülményeire?
– Mindenki világítson a maga helyén! Nem kell a világot megváltanunk – elég, ha mindannyian a saját környezetünkben képviseljük az általunk fontosnak tartott értékeket. Számunkra a feleségemmel például most az a legfontosabb, hogy a Természetes Közösségfejlődés eszközrendszerével keresztény közösségek létrejöttéért és megerősítéséért fáradozzunk, ez van most épp a szívünk közepében. Hiszem, hogy a Mindszenty Emlékérem mögött is meghúzódik ennek a törekvésnek a felismerése, hiszen Mindszenty hercegprímás maga is sokat tett a közösségek létrejöttéért és megerősítésükért. Isten mindnyájunkat ellátott legalább egy olyan képességgel, amellyel másokat gazdagíthatunk. Azt hiszem, az a dolgunk, hogy megtaláljuk az ennek leginkább megfelelő szolgálatot.

Beszélgetőtárs: Gégény István