Lukácsi Katalin: Nagyon féltem magunkat önmagunktól
SZEMlélek 2017. április 10.

Lukácsi Katalin: Nagyon féltem magunkat önmagunktól

A SZEMlélek munkatársa hosszú interjúban vall hitből fakadó döntéséről, pártpolitikáról, alternatív valóságokról, a gyűlölködés visszaszorításáról.

katalin_444.jpg

Nemrég új szerzőt avattunk, akire a tömegmédia is odafigyelt a KDNP-ből való kilépése, illetve annak indoklása nyomán. A 444 munkatársa beszélgetett Katalinnal tapasztalatairól, céljairól - a teljes interjú ide kattintva olvasható. Az alábbiakban néhány gondolatot szemlézünk a válaszokból.

Katartikus élmény, hogy az első olyan posztom, amiben őszintén vallottam meg a hitem, ekkora hatást váltottam ki. Jézus kezébe adom azt, hogy innentől hogyan tudom szolgálni az országot. Most nagyon jó érzés a felszabadultság, senki nem határozza meg, hogy mit szabad mondanom. Lubickolok ebben a szabadságban, a nehézségeivel együtt, mert támadásokat kapni az nem egy öröm. Bízom Magyarországban, hogy nemcsak pártorientációval lehet érvényesülni, hanem képességekkel is.

Nekem azzal kell elszámolnom, hogy ebben eddig benne voltam. A népszavazás idején például egy hétig itthon voltam az izraeli ösztöndíjutam közben, és még akkor is, amikor már teljesen elutasítottam ezt az egészet, majdnem kimentem standolni, hogy megmutassam, mennyire áldozatos vagyok, és segítem a társaságot. Végül nem mentem ki, de ez akkor is hülyeség. Ha valamivel nem értesz egyet, akkor mondd meg, hogy nem értesz vele egyet.

Amikor látom ezeket a plakátokat, hogy "Állítsuk meg Brüsszelt!", sírva fakadnék. Kereszténydemokrataként ezt különösen nem értem a pártomban – az unió kereszténydemokrata gondolatnak köszönhető. Van, aki egyszerűen karriert épít. Vannak, akik el akarják hitetni magukkal, hogy jó országot építenek, az ország fejlődik. Két Magyarország van, alternatív valóságok léteznek. Ezért nagyon fontos a türelem egymással szemben, és hogy értsük meg a másikat.

Sajnos megint kialakult a fortélyos félelem. Emberek féltik az egzisztenciájukat, ezért nem mernek kiállni – ami pont jelzi azt, hogy annyira nem dübörög a gazdaság. És azt is érezhetik, hogy nincs értelme kiállni. Nem akarok visszamutogatni, de annak, hogy 2006-ban Gyurcsány nem mondott le, van szerepe abban, hogy sok ember gondolja azt, hogy tök mindegy, úgysincs értelme kiállni. A demokratikus kultúránk nem erősödött meg, a semmiből kell várat építenünk.

Imádkozom, mert a következő egy év brutális lehet. Nagyon féltem magunkat önmagunktól. De bízom abban, hogy egy csepp józanság visszarántja az országot. Nem az a lényeg, hogy ki lesz hatalmon, hanem hogy ne együk meg egymást, a gyűlölködés szoruljon vissza.

(Forrás, fotó: 444)