Ellenfél, vagy ellenség?
SZEMlélek 2017. június 09.

Ellenfél, vagy ellenség?

Az Ausztrália – Szaúd Arábia labdarúgó világbajnoki selejtező mérkőzés előtt 1 perces gyászszünetet tartottak a londoni terrortámadás áldozatainak emlékére. A nyolc áldozat között két ausztrál is volt. A szaúdi játékosok azonban nem álltak fel a kezdőkör mentén.

szaud.jpg

Az Ausztrál Labdarúgó Szövetség illetékese szerint a mérkőzés előtt megegyezett a két csapat a gyászszünetben. Ennek ellenére, amikor az ausztrál játékosok egymásba karolva felálltak a kezdőkör ívén, az addig egy csoportban álló szaúdi játékosok szétoszlottak és mindenki elfoglalta a felállásnak megfelelő helyét. Volt, aki az 1 perc alatt végig egy helyben állt, de volt, aki a szerelését igazította, vagy nyújtó gyakorlatokat végzett. A kispadnál lévők sem kapaszkodtak össze, ami külön kínos lehetett a csapat holland szövetségi kapitányának, Bert van Marwijknek. A televíziós rendező dicséretes módon nem a szaúdiakat mutatta, hanem az ausztrálokat és a nézőket, akik megadták a tiszteletet az áldozatoknak. A mérkőzést lejátszották, 3-2-re győzött Ausztrália, de a meccs után óriási volt a felháborodás.

A szaúdi szövetség elnézést kért a történtekért. Azzal védekeztek, hogy náluk ennek a fajta tiszteletadásnak nincs hagyománya. Kifejtették továbbá, hogy a játékosok nem szándékoztak tiszteletlenül viselkedni az áldozatok és családjaik irányában, Szaúd-Arábia pedig visszautasítja a terrorizmus minden fajtáját.

szaud2.jpg

A védekezésnek mindenképpen gyenge pontja a kultúrára való hivatkozás. 2016. december 13-án ugyanis az Al-Ahli Saudi FC játékosai egy Katarban (!) játszott barátságos mérkőzés előtt ilyen módon tisztelegtek a Barcelona játékosaival egyetemben a brazil Chapecoense labdarúgó csapatának repülőgép katasztrófája után. Ez a fajta tiszteletadás nem kötelező. Nem volt kötelező decemberben sem, mégis megtették, és nem volt kötelező Ausztrália ellen sem. Ezért is válaszolta az Index kérdésére azt a FIFA, hogy nincs jogalapja eljárást indítani a szaúdi szövetség ellen. Ez a fajta főhajtás kizárólag tisztesség kérdése.

Az esetleges politikai összefüggések elemzése legyen a hozzáértő szakemberek feladata! Azt azonban bárki megállapíthatja, hogy a sport ismét áldozata lett a politikának. Ebből pedig még soha nem sült ki semmi jó. Több olimpiát is bojkottáltak már különféle országok. Ezeknek a bojkottoknak soha nem lett politikai haszna, csak életük álmától megfosztott sportolókat és csalódott szurkolókat hagyott maga után.

Ha a minapi eset szándékos politikai provokáció volt, akkor már most megállapítható, hogy ellentétes hatást ért el. A sport szellemétől ugyanis idegen az ellenségeskedés. A sportban nincsenek ellenségek, csak és kizárólag ellenfelek vannak, akik a mérkőzés után kezet fognak egymással. Az igazi sport lényege ugyanis az ellenfél tisztelete a mérkőzés, vagy a verseny előtt, alatt és után is.

A tisztelet része, hogy egyenlő feltételek mellett, szemtől szembe folyjon a küzdelem. Egy sportoló érzi át legjobban, hogy a tiszteletlenségnek, a gyávaságnak, a tisztességtelenségnek milyen szélsőséges fajtája autóval hajtani ártatlan emberek közé, hatalmas késekkel támadni fegyvertelen, ártatlan emberekre.

gtg.jpgMuszlim emberek tömegei ítélik el a terrorizmust, a vérengzést, mert aki ilyet tesz, nem hisz semmiféle Istenben. Egymás tisztelete nem eltérő kultúrák kérdése. Az az ember, aki a sportpályán úgy viselkedik, mint a szaúdi labdarúgók, nem sportoló. Aki pedig ilyen viselkedésre biztat, esetleg kötelez sportolókat, annak semmi keresnivalója a sportban.

Gundel Takács Gábor

(Képek forrása: thequint.com, balls.ie)

 

 

 

„A béke vagy te, Sport!
A népeket egymáshoz fűző szép szalag:
és testvérré lesznek mind általad,
önuralomban, rendben és erőben.
Mert önbecsülést tanulnak az ifjak tőled,
s más népek jellemét is éppúgy megértik,
és nagyra tartják, hogy te tanítod őket
túlszárnyalni egymást:
mert versenyed a béke versenye.”
(Pierre de Coubertin: Óda a sporthoz – részlet)