Szitokszó? Varázsfőnév? Beszéljünk a genderről!
SZEMlélek 2017. június 22.

Szitokszó? Varázsfőnév? Beszéljünk a genderről!

Hiánypótló kötet látott napvilágot, amelynek szellemiségét érdemes magunkévá tenni, mielőtt harcba kezdenénk a velünk egyet nem értők táborával. Vagy ahelyett.

gen1.jpg

Szexualitás, hetero-, homo-, transz- és ki tudja, még miféle, gender (jelentsen akármit), házasság (ne jelentsen akármit), család és gyermek, magzatvédelem és abortusz, feminizmus, tetszés szerint váltogatható identitások, pedofília, családon belüli erőszak, és még sorolhatnánk a húsba- és életbe vágó emberi témákat, amelyeknek természetesen mindenki született szakértője, s tét nélkül mondhatja róluk a magáét. S mondja is, ha kell, ha nem, gyakran félig hallott, félig sem értett információk alapján, másod-, harmad- vagy idegen kézből származó értesülésekre, sületlenségekre építve. Együtt repkednek az őszinte, illetve a hangzatos emberjogi s egyéb verbális csomagolóanyagokba burkolt, de valójában politikai és gazdasági érdekeket rejtő mondatok.

A fenti témákkal kapcsolatban szemben álló táborok rendszerint egymás szélsőségeit, tévedéseit, botlásait, bűneit vágják egymás fejéhez, igazán megérteni nemigen akarják a minél ismeretlenebb, személytelenebb és arctalanabb, annál könnyebben utálható túloldalt. Kevés az értelmes szó, amelynek kimondója próbálja értőn meghallgatni, s amíg meggyőződése engedi, elfogadni a másikat, még ha annak álláspontjával egészen nem is ért egyet. Az ilyen nyilatkozót alapvetően a jóhiszeműség vélelme mozgatja, egész addig, míg rá nem kényszerül az ártalmasság vélelmére.

Az ilyen kevés szó gyarapodott most kötetben is, Szőnyi Szilárd Föltámadott a gender című, nemrég megjelent könyvével. Meg annak reménye is, hogy van értelme tisztázni, mit gondolunk mi, magunkat kereszténynek remélő s a hagyomány értékeit megújítva őrizni kívánó emberek nőről, férfiról, házasságról, családról, szexualitásról, életvédelemről, s milyen elvek, elképzelések mentén igyekszünk belakni az életünket. Ha nem is szivárványosan, de sokszínűbben, mint számos harcos genderideológus gondolja. Már csak miattuk, az ő nemritkán nagyhangú, intoleráns és előítéletekkel gazdagon tűzdelt szólamaik miatt is fontos, hogy mindezt ne mások mondják el helyettünk, esetleg tájékozatlanul, tévképzetekkel megrakva, a tisztánlátást nemigen segítő ellenséges indulattól, vagy kifejezett rossz szándéktól vezérelve.

gender.jpg

A Heti Válasz főszerkesztő-helyettese az utóbbi két-három év során született olyan cikkeit rendezte kötetbe, illetve dolgozta át, egészítette ki, amelyek a könyv címében szereplő, kinek szitokszó, kinek varázsfőnév köré csoportosíthatók. Írásai eredetileg konkrét ügyek kapcsán láttak napvilágot. Olyankor, amikor a szerző úgy érezte, a számára is fontos konzervatív értékeket (hah!) meglehetős egyértelműséggel támadások érik. Például amikor már nem ilyen-olyan szexuális irányultságú emberek jogainak védelméről, emberi méltóságáról van szó, hanem a józan ész határait átlépő kezdeményezésekről. Csak kapkodjuk a fejünket, s fogalmazódik bennünk a kérdés: a „csendes többség” jogait, azokét, akik nem szeretnék gyökerestül felforgatni megörökölt (s ugyanakkor folyamatosan bölcs igazításra szoruló) világképüket, ki fogja megvédeni? (A köznapi nyelvben pártpolitikusnak becézett hazai szavazatszámláló automaták kapcsolatát az értékek világával s érdekérvényesítő kultúrájukat most inkább hagyjuk is.)

Annyi bizonyos, hogy ha bármilyen alapon vagy szándékkal igyekeznek kikezdeni, lejáratni, rossz hírbe hozni hagyományosnak nevezhető emberi valóságokat, akkor az az egészséges és előrevivő eljárás, ha csípőből visszatüzelés helyett önvizsgálatot tartunk, s őszintén ránézünk arra, amit fontosnak tartunk, megfontoljuk, hogy a kritikák jogosak-e, s aztán próbáljuk tisztogatni az idők során megkopott, besározódott, megrozsdásodott értékeinket. S aztán határozottan, de kedvesen számot adunk róluk.

A genderideológia szélsőséges képviselőinek nemritkán önmaguk paródiájába forduló kreativitása láttán nem egyre befeszültebb vagdalkozásokra van szükség, hanem például a nő-férfi kapcsolat, a házasság, a család, a gyermekvállalás hiteles megélésére, felmutatására, érdekképviseletére.

szl.jpgIlyesféle szellemiséggel találkozhatunk Szőnyi Szilárd könyvének lapjain. A másik ember iránti tisztelettel, alapos tájékozódás nyomán megfogalmazott gondolatokkal, a saját akolbéli visszásságokat sem kendőző őszinteséggel, indulatok helyett tényalapú érveléssel, csipetnyi humorral. Kötete világlátásra való tekintet nélkül ajánlható és tápláló olvasmány. Harcba indulás előtt – vagy helyett.

Szigeti László