Fábry Kornél: Az üzenet ugyanaz, a csomagolás változik
SZEMlélek 2017. június 23.

Fábry Kornél: Az üzenet ugyanaz, a csomagolás változik

Van-e összefüggés a stand up műfaja és az egyházi kommunikáció között? Miért jobb, ha kérdezünk? Lehet-e az interneten keresztül tanúságot tenni? És ki szedje össze a szemetet?

kormel.jpg

Az ismert showman unokaöccse Győrben tart előadást a Kattárs rendezvényén, Ennek kapcsán nyilatkozott a Képmás magazinnak. A teljes beszélgetés ide kattintva olvasható, az alábbiakban néhány részletet idézünk a korábban a SZEMléleknek is saját táncos, sportos életmódjáról valló lelkipásztor válaszaiból.

Az egyházi nyelvezetnek mindig az igazságot kell kifejeznie. Az üzenet mindig ugyanaz, de a csomagolás, az előadásmód, az átadás módja mindig változik. Nyilván maguknak a szavaknak is vannak jelentésváltozásai, és olyan szavakat kell használnunk, olyan módon kell megfogalmaznunk az igazságot, ami a mai ember számára is érthető.

Olyan alapvető kérdéseket kell megfogalmazni, amelyek mindannyiunknak közös kérdései. Miért vagyunk? Mi van a halál után? Mi az életünk célja? Amint ezek a közös miértek megszületnek, akkor erre már tudjuk közösen keresni a választ.

Nagyon fontos, amit VI. Pál pápa mondott, hogy a mai kor emberének nem tanítókra, hanem tanúságtevőkre van szüksége. Ha ma egy ember találkozik egy másikkal, és elmondja a saját történetét, akkor azt az üzenetet hordozza majd a történet, hogy ha veled megtörtént, akkor velem is megtörténhet – ezért tanúságtétel. Ilyen leírást a hivatásról találunk Pál apostolnak a Galatákhoz írt levelében vagy az Apostolok cselekedeteiben. Történt egy esemény, és azóta valami megváltozott: ez a tanúságtételnek a lényege. Hogy ezt leírjuk-e, hang- vagy videóanyagban tesszük-e közzé, egy közösség előtt mondjuk-e el vagy személyes beszélgetésben, az éppen az adott helyzettől függ.

Úgy gondolom, hogy csak kis körben elkezdve lehet változást elérni, ki-ki a maga környezetében kell, hogy ezt megtegye. Nagyon egyszerű példa: Kaposfüreden, plébános koromban a legtisztább utcarész a templom és a plébánia közötti rész volt, mert valahányszor arra mentem, és láttam egy eldobott papírt vagy bármilyen szemetet, felvettem, és a templom előtti vagy a plébániai szemetesbe bedobtam. Ha mindenki ezt a maga területén megteszi, akkor tiszta környezetben élünk.