Lehetnek-e sikerorientáltak a keresztények?
SZEMlélek 2017. július 04.

Lehetnek-e sikerorientáltak a keresztények?

Kereszt, vagy siker? Esetleg mindkettő? Egy keresztény számára a komfortzónán kívül esnek az önfejlesztő workshopok azon csoportjai is, amelyek sikerességre tanítanának meg minket. Jól van ez így?

sikeres.jpg

Gondolkozzunk stratégiában, egyszemélyben is működjünk úgy, mint egy nagyvállalat, intézményesítsük önmagunkat? De hát ez hogyan egyeztethető össze az eszményi szelídséggel, a lelki szegénységgel? Protestáns világban nem kérdés, hogy munkánkkal, sikereinkkel is Istent dicsőítjük meg, katolikus körökben szintén fontos számunkra, hogy evangelizációnkkal falakat döntsünk le, vetésünk termőre forduljon. De hol van az érzékeny egyensúly, hogy tudatosságunk az önmagunkra figyelő önfejlesztésből ne csapjon át gátlástalan és tartalmatlan törtetésbe? A Via Dolorosa tragikus történetére tekintve úgy fest, mintha a kereszténység értelmét tagadnám azzal, ha sikerességet emlegetek. Kérdés azonban, hogy mit tartunk sikernek.

Sikerességről beszélni meghatározott viszonyítási pont nélkül értelmetlen. Ha egyszerűen azt tartjuk sikeresnek, akit sokan szeretnek/ismernek, akinek sok pénze van, akkor nemcsak elvétjük a sikeresség témakörét, hanem önmagunk elé is értéktelen mércéket állítunk. Napjainkban külön szakmává vált az önmegvalósítást és az egyéni sikerességet elősegítő tanácsadás. Motivációs trénerek, életbölcselők világnézettől függetlenül buzdítják emberek ezreit és százezreit célok kitűzésére és elérésére. Puzsér Róbert nemes egyszerűséggel szélhámosságnak nevezte e tevékenységet. És az egyik motivációs előadót egy meredek hasonlattal éppen Krisztushoz hasonlította. „Mert XY krisztusabb a Krisztusnál: sem bűnbánatot, sem megtérést nem vár el senkitől.”

Arra tökéletesen ráérzett Puzsér, hogy Jézus működésének egyes elemei valóban rokoníthatóak a mai motivációs trénerek tevékenységével. Olvassunk bele például a Hegyi beszédbe: „Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.” (Mt 6, 31-32) Ez a könnyelmű ígéret önmagában biztos felháborítaná Puzsért, csakhogy Jézus folytatja, és ez a különbség egy egyszeri motivációs tréner és az Isten szeretetének bőségéből beszélő tréner között. „Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.” (Mt 6, 31-34) Jézus pontos célt határoz meg. A motivációs trénerek, coachok, terapeuták jellemzően általános, megfoghatatlan célokra bátorítanak bennünket: légy sikeres, csodálatos vagy, hozd ki magadból a legtöbbet, légy boldog, légy kiegyensúlyozott stb. De mindezt mivégre?

Miért legyünk boldogok, amikor annyi szenvedés vesz körbe minket, az igazságtalanságoktól pedig magunk is szenvedünk? Miért fáradozzak saját sikerességemen, amíg testvéreimet más országokban hitükért üldözik?

Ahogy a kereszténység lényegében másokért imádkozó lét, úgy a sikereink sem öncélúak. Egy sikeres keresztény nem az, aki mindig „topon” van, aki sose kiabál, aki mindig mosolyog, aki a leghatalmasabb követőtáborral rendelkezik Instagramon. Szólhat akár csak kevesekhez, de hatása sokkal intenzívebb, mint pár tucat lájk. A sikeres keresztényt érheti szenvedés, és járhatja végig a Fájdalmak Útját, de szenvedések közepette sikeressége abban rejlik, hogy nem törik meg, sőt, még aggodalmak közepette is erőforrás lehet mások számára. Ez azonban se sok edzéssel, se sok terápiával, sem tökéletes étrenddel el nem érhető. A szenvedések közepette is erősnek maradó élet csak kegyelemből fakadhat, személyes és állandó istenkapcsolatból. A mi erőfeszítéseinkre máshol van szükség.

Ács Zoltán, hazánk talán első keresztény motivációs trénere nemrég a következő üzenetet osztotta meg Facebook oldalán: „Isten nagyobbat álmodott Terólad, mint Te saját magadról”. És bizony, innen nézve komoly kötelességünk az, hogy Isten tervét a saját életünkben megvalósítsuk. Mindannyian különböző képességekkel, adottságokkal születtünk, amiket Istentől kaptunk, nem véletlenül. Életünk végén Isten először bizonnyal azt fogja megkérdezni tőlünk, hogy szerettél-e, a következő kérdése pedig az lesz, hogy mit kezdtél azokkal a képességekkel, amelyeket kaptál tőle. Rick Warren amerikai pásztor több mint 30 millió példányban eladott Céltudatos élet című könyvében (angolul: Purpose driven life, és amelynek köszönhetően tért vissza Michael Phelps is, hogy újabb olimpiai aranyakat szerezzen) szintén abban próbál segíteni bennünket, hogy megtaláljuk annak a módját, ahogyan Istent leginkább megdicsőíthetjük életünkben. Emlékezzünk Jézus tálentumokról szóló példabeszédére! Az evangéliumból ez a fejezet (Mt 25, 14-30) belül űz, hajt, és sokszor szorongást ébreszt. Pedig Jézus célja nem ez, a történet tanulsága, hogy ne elássuk kapott (!) kincseinket, hanem kamatoztassuk Isten, társaink és saját magunk javára. Arról szól, hogy bízzunk az élő Istenben, és higgyük, hogy életünk minden percének értelme van. És a mi kezünkben van a hatalom eldönteni azt, hogy perceinket mire fordítjuk.

Magyarországon még nincs kiterjedt kultúrája a keresztények között ennek a szemléletnek. A népi vallásosságból nem ez hagyományozódott ránk. De már vannak úttörők, akik segítenek tudatosan felépíteni életpályánkat, vállalkozásainkat és hétköznapjainkat: a keresztény gazdaságetikát tanító KETEG műhely, az Érme üzleti hálózat törekvései, Kiss Ulrich jezsuita szerzetes Management by Jesus képzése, és a már idézett Ács Zoltán tréner is, akinek 20 perces videói elérhetők a Pax TV Youtube csatornáján.

lk.jpgRagadjuk meg azt a pár évet, ami megadatott nekünk, használjuk tudatosan és értékkel az életünket, hogy utódainknak egy boldogabb világot hagyjunk örökül!

Lukácsi Katalin

(Nyitókép forrása: jffmi.org)