Udvardy Márton: Azokhoz szólunk, akik csalódtak az Egyházban
Gégény István 2017. július 12.

Udvardy Márton: Azokhoz szólunk, akik csalódtak az Egyházban

Sejtevangelizációs képzés indul októberben, ami nem az emberi szervezet megtérítését célozza. Hogy pontosan miről van szó, arról a Kaposvári Egyházmegye állandó diakónusa nyilatkozott a SZEMléleknek.

um2.jpg

– Mik azok a plébániai sejtek, mi a sejtevangelizáció lényege?
– A plébániai sejtek kis közösségek, melyek célja az evangelizáció és a sokszorozódás. Azért nevezzük őket sejteknek – párhuzamosan a biológiával –, mert ezek kicsi, aktív összetevői az Egyháznak, amik arra hivatottak, hogy megsokszorozódjanak. Mindezt egy sajátos evangelizációs módszerrel érik el, amely nem nyomul, nem kell hozzá kilépni a hétköznapi életünkből/életterünkből.

– Úgy tűnik, mintha ez az evanglizáció nem elsősorban kifelé szóló misszió, inkább belső immunerősítés, újralelkesítés lenne. Jól gondolom?
– Nem egészen. Jó módszerek vannak az újralelkesítés, immunerősítés megvalósítására. Nem tagadható, hogy könnyebb olyan testvéreket megszólítani, akik amúgy is nyitottak a keresztény értékek felé, ha pedig valaki kvázi vasárnapi keresztényként lesz megszólítva, eleve más a hangvétel és a kiindulópont is. Mégis, ez a módszer elsősorban azokhoz szól és azokat hivatott megszólítani, akik csalódtak az Egyházban, illetve a keresztényekben, vagy közömbösek, esetleg egyáltalán nem nyitottak a kereszténység felé. A sejtek mintegy előszobaként működhetnek a plébániák vonzáskörzetében, ahol azért gyűlünk össze, hogy megosszuk az Igét, ezáltal együtt tudjunk növekedni. Olyan testvéri kapcsolatok alakulnak ki, amelyek lehetővé teszik ezt a növekedést, egymás kísérését, támogatását. A sejtek nem a plébánián találkoznak, hanem magánházaknál. Így könnyebben elérhetővé válnak azok a testvérek, akik még nem készültek fel a templom, vagy a plébánia küszöbének átlépésére, mert korábban rossz tapasztalatuk volt, vagy még nem érzik magukat alkalmasnak erre.

– Kiknek szól az októberi vezetőképzés, kiket vártok a programra?
– Elsősorban azoknak szól, akik meg szeretnék valósítani plébániájukon ezt a módszert. Két fontos alappillére van a rendszernek; egy plébános, aki vállalja ennek a módszernek a kihívásait és azt, hogy heti rendszerességgel tanítással látja el a sejteket, akik ezt meghallgatják, és feldolgozzák közösen. Ebből táplálkozik lelkileg a csoport. A másik alappillér a rendszeres szentségimádás lehetősége. Enélkül nem működik a rendszer. A szentségimádás remek lehetőség arra, hogy minden sejttagnak adjunk egy szolgálatot, amit rendszeresen, jól behatárolt időkeretek között tud végezni. Ez fontos összetevő ahhoz, hogy mindannyian magunkénak érezzük a közösséget, a plébániát, az Egyházat. Ha ezeket az alappilléreket figyelembe vesszük, jó lenne, ha plébánosok és munkatársaik jönnének a képzésre, ezáltal lehetővé téve, hogy náluk is elindulhasson ez a módszer.

– Jól sejtem, hogy ez a módszer egyfajta válaszlépés a paphiánynak, avagy keresztényhiánynak nevezett templomürülési folyamatra?
– Szerintem a templomürülés és a paphiány különböző forrásokból ered. Ez a módszer nem egy válaszlépés, hanem egy lehetőség arra, hogy az Egyház teljesítse azt a küldetését, amit Jézustól kapott. „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16, 15) Nem arról szól, hogy visszahozzuk az embereket a templomokba, hanem arról, hogy hirdessük az evangéliumot minden teremtménynek. Erre lehet válaszlépés az, hogy eljön a templomba, de mégis a cél a küldetés teljesítése, mégpedig úgy elvégezve, hogy meghívásként fogadva, Jézushoz térjenek és a templom se maradjon „unkomfort-zóna” számukra. A paphiány nem témája az evangelizáló sejtek rendszerének, de adott esetben, nyitott és vidám plébánosok segítségével, nem kizárt, hogy többen választják ezt a hivatást azok közül, akik így válnak felnőtt kereszténnyé.

– Bár az Országos Lelkipásztori Intézet hirdeti meg a képzést, az újonnan püspökké szentelt Varga László és kaposvári munkatársai szervezik, tartják a programot. Van már jó gyakorlat, tapasztalat a Kaposvári Egyházmegyében sejtevangelizáció terén?
– Már korábban is együttműködve az Országos Lelkipásztori Intézettel tartottunk egy promóciós napot a témában, ott vetődött föl először a kérdés, hogy egy vezetőképzéssel tényleges segítséget nyújthatunk azok számára, akik szeretnék megvalósítani plébániájukon ezt a módszert. Ezt folytatva szintén az OLI szervezésében 2017 januárban az Országos Lelkipásztori Napokon is volt egy fórum ebben a témában, ahol több érdeklődő kérdezett rá, hogy hol van lehetőség folytatásra. Mindkét helyszínen Varga László még plébánosként volt jelen, egy olyan plébániáról, ahol hazánkban elsőként indult el, és honosodott meg ez a rendszer. Ez a plébánia most is fontos evangelizációs módszerének tekinti a sejtek rendszerét, új plébánosunk – Tomanek Ferenc – szintén az elsők között volt, aki bekapcsolódott a kezdetek kialakításába.

– Egy személyes kérdés a végére: te miért lettél állandó diakónus, miért nem lettél pap, fővárosi létedre miért éppen a Kaposvári Egyházmegyébe jelentkeztél?
– A válasz egyszerű. Megnősültem, és ekkor kerültem Budapestről Kaposvárra. Így a hely kérdése egyértelmű lett. Nős emberként a papság kérdése nem volt a lehetőségek között. A Szent András Evangelizációs Iskolának köszönhetően mégis örök vágyam volt az Egyházban szolgálni, így először akolitusként tettem, amit tehettem, majd mikor lehetőség nyílt rá, én is igyekeztem a katekizmus 1571 pontjában leírtaknak helyt adni az életemben.

Beszélgetőtárs: Gégény István