Csak ezüst?
Gégény István 2017. július 30.

Csak ezüst?

Az élen végezni egy versenyen, szép dolog. Van nála értékesebb is: becsülettel megtenni, ami tőlünk telik.

ezust.jpg

A vizes világbajnokság utolsó napján néhányan csalódottak lehetnek, egy újságíró ki is fejezte Hosszú Katinka felé, hogy "csak ezüstérem" jutott neki abban a számban. Pedig a világon a második legjobbnak lenni valamiben, az összesített éremtáblázatban a világ 10. legjobb helyén állni óriási teljesítmény. Jó érzés, örömteli, felemelő most magyarnak lenni, amint ezt SZEMlélekes szerzőtársam, Gundel Takács Gábor is megírta.

Helyénvaló lenne egyszer majd a költségek realitását is alaposan megvizsgálni, a felelősöket elszámoltatni, de az – aki hiszi, aki nem – egy másik történet. Ez a történet arról szól, hogy nem jelentéktelen semmiségnek tekintve a korrupciót, képesek vagyunk-e magát a tényleges teljesítményt észrevenni, s annak örülni...

Mert akár egy 12. helyezés is érhet sokkal többet bizonyos – éspedig sportemberi – szempontból a győzelemnél, de az ezüstök kifejezetten szépen csillognak. Ragyogóak. Ez nem a merjünk kicsik lenni nézőpont, hanem a nézd, mire vagyunk képesek felkiáltása.

Állva izgultam végig a férfi vízilabda döntőt, és könnyű lenne azt mondani utólag, hogy ha nem lett volna az az első negyed, miénk a meccs. De az a 4 bekapott, válasz nélküli gól ott volt, emiatt összességében a horvátok megérdemelten állhattak a dobogó tetejére. A döntőig viszont el kellett jutni, és ott mindent meg lehetett tenni. Az a "minden" most ez volt a válogatottunk részéről, és ezért a mindenért nagyon hálásak lehetünk nekik. Azt, hogy ez most ezüstben fejeződik ki, rengeteg dolog befolyásolja, a bírói döntésektől a csapatok egymás mellé sorsolásán át számtalan részletig. Hasonló a helyzet a többi ezüstérmesünkkel.

Aranyat is "hazahozott" itthonról Hosszú Katinka, de annak én most ugyanúgy örülök, mint Kapás Bogi 4. és 5. helyeinek, Jakabos Zsuzsanna 12. helyének. A férfiak közül pedig a két ezüstös külön figyelmet érdemel: Cseh László zsenialitása ezúttal is kiütközött, de már ott a maholnap újabb reménysége a mindössze 17 éves Milák Kristóf személyében.

Épp ez a nagyszerűség az, ami tiszta, etikus körülményekért, átláthatóságért, elszámoltatásért kiált. Ne hagyjuk, hogy amíg nemzetünk sportcsillagai, hősei odateszik mindenüket, szívüket-lelküket, addig az ő sikereik oldalvizén mások esetleg kirabolják ugyanezen nemzetet! A tolvajok is tudják, milyen szépen csillog az "ezüst", de ők nem reflektorfényben küzdenek, hanem homályban ügyködnek, zavarosban halásznak múló kincseket. Nekik csak az "ezüst" számít.

gi_intro.jpgEz az ezüst nem az az "ezüst", ez az ezüst nem "csak" ezüst. A magyar sportolók érmei, eredményei becsületről, felkészültségről, kitartásról, áldozatról, küzdelemről szólnak. Minden elismerést megérdemelnek. Gratulálunk és köszönjük nektek, hogy mindent beleadtatok!

Gégény István