"Ferenc pápát Benedek pápának köszönhetjük"
SZEMlélek 2017. október 25.

"Ferenc pápát Benedek pápának köszönhetjük"

Daniel Arasa Villar, a Rome Reports hírügynökség alapítója megerősíti: a legkevésbé sincs szembenállás a korábbi és a mostani pápa között, ugyanazon célt szolgálják mindketten.

villar.jpg

A római Santa Croce Egyetem professzorával a Mandiner készített interjút, ami teljes egészében ide kattintva olvasható. Az alábbiakban néhány részletet idézünk a professzor válaszaiból.

A Ferenc pápa által írt apostoli buzdításban (Evangelii Gaudium) beszél a mai evangelizáció kihívásairól. Szerinte tudatában kell lennünk annak, hogy a katolikus tanítást sosem fogják teljesen megérteni, mert a katolikus hitet csak akkor lehet igazán megérteni, ha megélik. Ez a személyes tapasztalatom is. Ez egy előfeltétel. Szóval egy sokkal intelligensebb, pasztorálisabb pápát sem értenének meg teljesen.

XVI. Benedek pápasága idején a legtöbb időt azzal töltöttük, hogy megvédjük a pápát. Ferenc pápával kapcsolatban nem ez a helyzet. Más a világi média hozzáállása vele kapcsolatban. Jelenleg nagyon könnyű a pápáról beszélni. Úgy látom, hogy az a fő képessége Ferenc pápának, hogy képes irányítani, tematizálni katolikus ügyeket a világi médiában. Azt tapasztalom, hogy most a pápa vet fel témákat, ügyeket és a média mögé áll. Néha persze félreértelmezik, de ma nagyon egyszerű katolikus ügyekről beszélni a társadalomban.

Benedek pápa látta, hogy az Egyháznak változásra van szüksége. Azt gondolta, hogy ő nem tudja ezt végigvinni, ezért az Egyháznak szüksége van valakire, aki ezt megteszi. Ferenc pápát Benedek pápának köszönhetjük. A folytonosság pedig nem csak a Tanítóhivatal miatt van jelen. Ferenc pápa lényegében egy pasztorális változást vezet az Egyházban. Egy spirituális reformot szorgalmaz a pápa. Lényegében ez egy attitűdváltozás az Egyházban, amiben nem a struktúrák a fontosak. Ugyan mit változtathat egy pápa tíz év alatt a kétezerből? Semmit…

Egy megsebzett társadalomban élünk, ami különösen a családban jelentkezik. A pápa erre azt mondja, hogy az egyház nem csak azért van itt, hogy a saját belső problémáival foglalkozzon, hanem azért is mert segítenie kell a megsebzett társadalmat. A Szentatya gyakran használ erre egy hasonlatot. Szerinte az Egyház olyan, mint egy tábori kórház, ami a csata után biztosítja a kezelést és a gyógyszereket a sebesült embereknek. A világ így azt láthatja, hogy az Egyház nem csak a saját ügyeivel foglalkozik, hanem figyel az emberiség közös ügyeire is. Ferenc személyében egy olyan pápát látnak, aki meglátogatja a prostituáltakat, betegeket, bevándorlókat, fiatalokat. Ferenc pápa figyel a társadalom jövőjére, az embereket pedig érdekli, hogy az Egyház nem egy másik világban él.

Egyetértek azzal, hogy Ferenc pápának nagyon erős a karaktere. Talán ez is megjelenik az interpretációkban. Ugyanakkor a pápa nagyon kedves és humoros. Ez nála nem mesterkélt, hanem nagyon természetes és spontán. Ezzel szemben a liturgiában nagyon komolynak tűnik. Akkor nagyon más, mint amikor emberekkel van. Nem tudom megerősíteni a centralizációt. Abban biztos vagyok, hogy erős karakter, de nem centralizálja az egyházi struktúrát.

Előfordul, hogy bíborosok, püspökök, szakértők kritizálják a pápát. Ilyen a dubia és filiális korrekció ügye. Itt sokszor kételyek megfogalmazásáról van szó. A kritikusok a közvélemény elé tárnak néhány fenntartást morális és tanbeli kérdésekben. Normális, hogy ezekben az ügyekben nem mindenki érti, hogy miről van szó, mert a pápának új ötletei vannak. Ugyan nem változtatja meg a tanítóhivatalt, de az igaz, hogy új frontokat nyit. A társadalom változik, ezért a pápa attitűdöt vált. Abban nem látok problémát, ha valakinek kérdései, kétségei vannak, és ezt kifejezi. A kérdés szerintem az, hogy ezt milyen formában teszi meg. Ezen múlik, hogy az eredmény a végén pozitív vagy negatív lesz.

(Kép forrása: mandiner.hu)