Novella karácsonyra
SZEMlélek 2017. december 16.

Novella karácsonyra

Az élet tele van meglepetésekkel, ajándékokkal. Vajon van-e szemünk, szívünk észrevenni a hétköznapok apró örömeit?

gtg_nyito.jpg

Az utcán sétálva sokszor előfordul, hogy megszólítják az embert. Általában ezek sztereotip helyzetek. Valaki útbaigazítást kér, keres egy utcát, egy teret. Önkéntes misszionárius szeretne megnyerni valamelyik egyház számára. De nem egyszer azért állítanak meg, hogy kérjenek valamit, leginkább pénzt. Az őszintébbek egyszerűen csak kérnek, esetleg még a munkájukat is felajánlják, visszatolják például a bevásárló kocsit. Az álságosabbak jönnek valami kitalált sztorival – elvesztették a tárcájukat és vonatjegyre kell a pénz; enni szeretnének –, de valamiért az az ember érzése, hogy almabor lesz a pénzéből. Minden nagyobb kereszteződésben előfordul, hogy szomorú ábrázatú emberek láthatóan egyforma betűkkel, egyforma kartondarabokra írt egyforma szövegekkel, miszerint beteg a gyerek, egyedül nevelik, éheznek, a piros lámpánál végigsétálva az autók között, bánatos arccal benéznek. Nyilvánvalóan nem tudhatom, hogy melyik az igazi szükség, melyik mögött állnak maffia módszerek, de nincsenek jó érzései az embernek azzal kapcsolatban, hogy a segítség valóban igazi segítség-e.

Ám nemrég igazi meglepetés ért. Feleségemmel az utcán sétálva megszólított minket egy fiatalember. Természetesen a különféle élmények hatására az ember azonnal tipizál. Nem volt könnyű: bő ruhák, nagy, keresztbe vetett tarisznyaszerű táska, talán valamelyik felekezet szelíd híve, de nem volt egyértelmű. Ő azonban barátságos mosollyal az arcán elmondta, hogy író. Novellákat ír. Nincs kiadója, és nincs pénze sem arra, hogy maga adja ki a műveit. Ezért A/4-es papírra nyomtatva, a tarisznyájából árulja őket az utcán. Vennénk-e tőle novellát? No, ilyennel sem találkoztunk még. Persze, hogy veszünk, hisz az ember a munkát, az ötletet és persze az irodalmat is szívesen támogatja.

– Mennyibe kerül egy novella?
– Amennyit adnak érte.
– Milyen műfajban alkot?
– Milyet szeretnének?

Ekkor kinyílt a tarisznya és előkerült egy irattartó mappa, amelyben szépen rendszerezve, műfajonként felcímkézve sorakoztak a novellák. Alapos ember volt, mindenkire gondolt, nyilván némi üzleti szemlélet is vezette, mert gyakorlatilag minden igényt kielégítő volt a választék, sci-fi-től az ezotériáig. Hamar megegyeztünk, ráadásul bármennyit fizet hármat kap alapon zajlott az üzlet, azaz három rövid, egy-egy oldalon is elférő, összetűzött novella tulajdonosai lettünk. Természetesen, ha már eredeti példányokról volt szó, dedikáltattam is a szerzővel a műveit, és megígértem, hogy ha ezek egyszer nagyon sok pénzt érő eredeti ritkasággá válnak, akkor felezünk. Mosolyogva intettünk búcsút egymásnak.

A világhálón való pár perces kutakodás után kiderült, hogy még 2006-ban, egy magánéleti válság után lenullázva és nagyon éhesen ücsörgött egy padon, egyetlen vagyona három nála lévő novellája volt. Egy bácsival beszélgetett, aki felajánlotta neki, hogy megveszi az egyik írását. Így indult. Még aznap eladta a másik két novellát, és jóllakott. Azóta ír és járja a várost. Azt is meg kellett állapítsuk, hogy író barátunk nem csak értékesítésben leleményes, hanem az íráshoz is van tehetsége. Lehet, hogy egyszer még én fogom megszólítani Czibere Pétert, a híres írót az utcán.

Gundel Takács Gábor

* * *

Szívesen olvasnál hasonló egyperces elgondolkodtató, megható történeteket?

A Toptalq oldalán egy helyen találhatsz tucatnyi további írást.