Szent József csak statisztált Jézus születésekor?
Gégény István 2017. december 25.

Szent József csak statisztált Jézus születésekor?

Mária jegyese látszólag csendes mellékszereplője a karácsonyi történetnek, pedig nélküle ez a csoda aligha jött volna létre.

jozsef.jpg

Megannyi beszédes karakter részvételével áll össze a pásztorjátékok formájában is megörökített betlehemi történet, ám akad egy kivétel. József látszólag csak úgy ott van, némán statisztál a háttérben, miközben fontos dolgok történnek mindenki mással. Vérmes kritikusok akár azt is a szemére vethetnék: passzivitása miatt még arra sem volt képes, hogy erős, védelmező férfiként megfelelő szállást, alkalmas szülőhelyet kerítsen párja számára. Az ilyen megközelítés azonban messze van a valóságtól, hiszen ha nincs József, ebben a formában biztos nincs mit ünnepelnünk évezredek múlva.

József kimagasló szerepe nem pár nappal a születés előtt kezdődött, hanem nagyjából akkor, amikor megtudta, hogy menyasszonya gyereket vár – nyilvánvalóan valaki mástól. Ha nekünk valami hasonlót adna elő a párunk, mint neki elmondott Mária, vajon készek lennénk-e szeretve elbocsátani, ahelyett, hogy a törvényt követnénk (ami akkor "általános elvárás" volt, és elég szomorú jövőt ígért a rendszer Máriának)? József azonban már első gondolatával is óvta párját, titokban akarta elbocsátani, majd az angyali üzenet bátorítására mellette maradt. A fiatal férfi minden belső vívódása, feltételezhető jogos lelki háborgása ellenére (kedvese méhében ekkor épp valaki más gyermeke fogant meg) ugyanúgy igent mondott a természetfeletti, emberi ésszel felfoghatatlan isteni tervre, mint Mária. József beleegyezése, aktív döntése nagyon kellett a karácsonyi csodához.

A születést megelőző, Betlehemig tartó út leírva rövidkének hat, a valóságban viszont biztosan embert próbáló vándorlás volt. Persze, abban az időben máshol volt a kényelmi elvárások szintje, de mind Mária, mind József számára hatalmas erőfeszítést jelentett ez az út. Máriának lehetett nehezebb, ám ez nem jelenti azt, hogy társa kellemes sétaként élte meg az egészet. József gondoskodott róla, hogy célba érjenek.

Odaérve a fogadók beteltek, minden szálláskeresési próbálkozás kudarcba fulladt, miközben Jézus bármikor megszülethetett. József volt az, aki nem adta fel, aki csak azért is addig ment, amíg gyakorlatilag a semmiből, egy istállóból otthont varázsolt. Annyi kudarc, verejték, kihívás szegélyezte addigra az elmúlt pár hónapját, hogy az ő helyében sokan hamar feladtuk volna.

Mindezek után a gyermek születését követően a jászolnál állva látszólagos – feltételezett – szótlansága még csak nem is a kimerültségnek tudható be, hanem a bölcsességnek. Ott neki nem kellett semmit mondania. Megtette, amire az Úr meghívta, és lesz is még dolga bőven a következő évtizedekben. Fedél van a fejük felett, meleg van, béke van. A legjobb, amit tehet, hogy csendben szemléli a csodát, amelynek megvalósulásához őt is segítőtársnak hívta a Gondviselés.

Bizalom, bátorság, szeretet, kitartás, gondoskodás, bölcsesség, s amit netán még kevésbé veszünk észre: hűség, tisztaság – e jellemvonások miatt bátran tekinthet bármely férfi, férj, apa példaként Józsefre. Arra a dolgos ácsra, akiről ezeket a jelzőket nem sorolja fel a Biblia, azt viszont igenis ott olvashatjuk a Szentírásban, hogy "igaz ember volt".

Bárcsak egy kicsit hasonlítani tudnánk mi, 21. századi férfiak erre a nagyszerű emberre!

Gégény István

(Kép forrása: thosecatholicmen.com)