Szemerei János: A független egyházi működéshez teljes gazdasági önállóság kellene
SZEMlélek 2017. december 29.

Szemerei János: A független egyházi működéshez teljes gazdasági önállóság kellene

A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke a keresztény felekezetek és az állam kapcsolatáról nyilatkozva úgy fogalmazott: az egyházak tagjai "kettős állampolgárok".

szemereijanos_kep.jpg

Az evangélikus püspök a Népszava munkatársának adott interjút, ami ide kattintva olvasható teljes terjedelmében. Néhány gondolatot idézünk az alábbiakban az egyházi vezető válaszaiból.

Az, hogy az egyházi vezetőknek nagyon ügyelniük kell a szavaikra, és akaratlanul vihar kerekedhet egy megnyilatkozásból, nemcsak magyar sajátosság. Finnországban, mielőtt a parlament szavazott a melegházasságról, komoly társadalmi vita zajlott az ügyben, és a sajtó rendre megkérdezte az egyházi vezetőket. Ha óvatosan fogalmaztak a kérdésről, a szabadelvű hívek háborogtak, ha megértően és megengedőbben, akkor a tradíciókhoz szigorúbban ragaszkodók. Amikor pattanásig feszülnek az indulatok, akkor nem lehetséges olyan szót vagy mondatot mondani, ami mindenkinek egyformán tetszik.

...ne felejtsük el, mi is népvándorlással érkeztünk a Kárpát-medencébe. Mert a világ állandóan változik, vannak olyan területek, ahol megszűnnek az életlehetőségek. Legyünk nagyon hálásak Istennek azért, hogy itt, ahol élünk, adottak az életfeltételek, ugyanakkor megértőbbnek és együttérzőbbnek kellene lennünk azokkal, akik – részben éppen a nyugati világ miatt – mindezt elveszítették.

Amit mi keresztyén kultúrának nevezünk, egy olyan kor emléke, amikor a nyugati államokban a világi kormányzat szorosan összefonódott az egyházi hatalommal. Épp úgy, ahogyan a mai iszlám világban. Az úgynevezett keresztyén Európa a konstantini politika gyümölcse volt, s nagyon meghatározó Európa történetében ez a korszak, nyilván nem véletlen, hogy az európai nemzetek többsége eljutott odáig: az egyházat és az államot szét kell választani. Érdemes felidézni a történelemből, hogy a hatalmi keresztyénségnek a középkor időszakában legalább olyan szélsőséges és vállalhatatlan vadhajtásai voltak, mint amit ma joggal kritizálunk az iszlámban.

Mi, egyháziak bizonyos értelemben kettős állampolgárok vagyunk. Ebből következik, hogy egyházként törekednünk kell a közös hang megtalálására a mindenkori hatalommal, de vigyáznunk is kell, hogy ne tévesszük el a legfőbb célt. Nem viselkedhetünk úgy, mintha valami politikai párt, vagy frakció lennénk. A helyzet nem könnyű, mert az egyházak 1948-ban, az államosítással elveszítették a függetlenségüket, amit a rendszerváltás után jogilag ugyan visszakaptak, gazdaságilag azonban csak részben. Ahhoz, hogy bármely egyház független közösségként tudja végezni szolgálatát, teljes gazdasági önállóságra volna szükség.

Az egyházak anyagi függetlensége nem azért nem vált valóra, mert az egyházi vezetők ódzkodtak volna tőle. A rendszerváltás óta erről mindig csak nagyon óvatosan, és mindig csak elméleti síkon beszéltek. Sajnos tény, hogy egyik politikai erő sem tett ebbe az irányba komoly lépéseket.

Az evangélikus egyház történelmi öröksége, hogy a hívekre felnőtt, felelős emberként tekint. Tudatosan ügyelünk rá, hogy választások, népszavazások előtt felhívjuk híveink figyelmét, hogy éljenek állampolgári jogukkal, de pártpolitikai tanácsot nem adunk. Aki a szószéken ilyen üzenetet fogalmaz meg kéretlenül, az valamit nagyon eltévesztett. Kifejezetten törekszünk rá, hogy a politika miatt senki se morzsolódjon le a hívők közül. Már csak azért is, mert Jézus tanításában és szemléletében egyszerre jelen vannak azok az elemek, amit a politika síkján sokszor egymással szembeállítva találunk meg.

(Forrás: nepszava.hu)