Neked milyen hosszú a hálalistád?
Gégény István 2017. december 31.

Neked milyen hosszú a hálalistád?

Mielőtt átlépnénk egy új naptári évbe, gyakran eszünkbe jut, hogy ideje megfogadni valamit. Milyen jó lenne, ha az óévre is tekintettel lennénk ilyenkor, számba véve, miben fejlődtünk, mennyivel gazdagabbak vagyunk, mint egy éve ilyenkor!

gegeny1.jpg

A családunkban szinte minden napot azzal zárunk, hogy egyenként felsoroljuk, miért mondunk köszönetet az aznapi történések közül. Nem azért, mert nem akarjuk nem észrevenni a nehézségeket, kihívásokat, hanem azért, mert azokra könnyebb emlékezni, míg a sok örömteli esemény, pillanat jó részén átsiklunk. Mintha természetes lenne, hogy jó dolgok is történnek velünk. Akárhogy is legyen, ha most, december 31-én összeírnánk, mi minden hangzott el esténként a gyerekszobában, megdöbbentően hosszú listát kapnánk eredményként.

– Folyamatosan félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni – idézhetnénk Böjte Csaba gondolatait. Márpedig félrevert harangokból, félelemkeltésből, ijesztgetésből, ellenségeskedés szításából kijutott 2017-ben mindenkinek, az egész pályás letámadás elől nem nagyon volt menekvése senkinek.

A ferences szerzetes így folytatja gondolatait:

Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében! Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból?? A félelem, a szorongás, ha csak irreális, még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását.

Megpróbáltatások, tennivalók igenis szépen sorakoznak mindannyiunk előtt, 2018-ban sem lesz ez másként. De mennyire másként kezdődik annak az újabb esztendeje, aki képes a valós és képzelt problémák közepette mégis munkát vállalni, gyereket szülni, családot alkotni!

Ha megpróbálunk belegondolni, történt-e velünk valami jó 2017-ben, s elkezdjük papírra vetni az eszünkbe ötlő meglepetéseket, ajándékokat, pozitív változásokat, akár jellembeli fejlődésünkre is rácsodálkozva, könnyen lehet, hogy megszalad a tollunk, és egész szép lista állhat össze. Mi jót hozott a tavalyi január? Semmit? Egészen biztos? Hát a február? Mit adott nekem a tavasz? A nyár? Tudok-e örömmel gondolni bármire, ami pár hónapja, hete, napja történt velem?

Az így kialakuló hálalistánk hosszúsága nem igazán attól függ, mennyi jó dolog történt ténylegesen velünk – inkább az határozza meg, mekkora papírra van szükségünk, hogy mennyire vagyunk képesek hálás szemmel, hálás szívvel visszatekinteni életünk elmúlt 12 hónapos szakaszára. Akinek egyetlen nap is kevés lenne, hogy felidézze a sok-sok eredményt, örömteli alkalmat, megerősítést, továbblépést, valószínűleg jó úton jár, hogy 2018-ban se zavarják meg külső tényezők abban, hogy hálatelt szívvel, ezért pedig boldogan élje az életét.

Gégény István