Röhrig Géza: Isten süketté tette magát a holokauszt áldozatainak imáira, de nem némult el
SZEMlélek 2018. január 04.

Röhrig Géza: Isten süketté tette magát a holokauszt áldozatainak imáira, de nem némult el

Ki az a Röhrig Géza? Író, költő, énekes, színész, halottmosdató, Biblia-oktató? Fiú, mágyós, édesapa? Akinek a legközelebbi rokona Isten? Elgondolkodtató és felkavaró interjú a Saul fia főszereplőjével.

dsc_9787-1.jpg

Röhrig Géza Amerikában él, ám "szúrja a honvágy" vissza Magyarországra. A 24.hu Gilvánfán, az ország legszegényebb településeinek egyikén érte utol a művészt és készített vele végtelen hosszú interjút.

Nekem a Teremtő létét illetően a legesleghalványabb kétségem sincsen. Ő a legközelebbi rokon. A szomszéd. (...) Amúgy, látják ezt a sok sóvirágot a homlokomon? Rengeteget gondolkodtam azon én is,vajon a hitre való fogékonyság velünk született adottság-e.

Érdektelen, van-e szerintünk Isten. A kérdés az, akarjuk-e, hogy legyen. Vagy mondom másképp. A Talmud Bava mecija traktátusában úgy tanuljuk, hogy az elvesztett tárgyakért jelentkezők körében a bét din, a zsidó vallási bíróság kétféle klienssel számol. Az egyik az a pasas, aki már messziről fölismeri, hogy a sok, mondjuk, bicikli közül, melyik az övé. Ezt az esetet tviát ájinnak nevezi a törvény. A másik az az ipse, aki messziről ugyan nem ismeri föl, melyik bicaj az övé, ám megnevez egy jelet, egy ráfestett monogramot vagy egy anyaghibát, amely a szóban forgó kerékpárt egyértelműen megkülönbözteti az összes többitől. E jel alapján a bíróság most már képes lesz megállapítani, vajon valóban övé-e a bringa. Ezt a módszert szimán muvháknak hívják. A mindenséggel is így állunk. Van, aki első blikkre fölismeri a Tulajt, s van, akinek számos jelre van szüksége ugyanehhez. Olyan ember azonban még nem volt, nincs és nem is lesz, aki a világot soha ne veszítené el. És, ha máskor nem, ilyenkor mindig eszünkbe jut Isten. A bajban. S paradox módon, Előle csak hozzá tudunk menekülni.

dsc_9732-1.jpg

Isten, ez kétségtelen, süketté tette magát az áldozatok imáira. El nem némult azonban. Ő szólt mindazokból, akik nem fajzottak el teljesen. Akik odafigyeltek még ott is, még akkor is a másikra. Ha megkérdezném maguktól, mit választanának, inkább süket legyen-e a szerelme, vagy néma – mit választanának? Tudom, rettenetes kérdés. Én egész biztos úgy döntenék, hogy inkább legyen süket. Fontosabb számomra ugyanis az, hogy én halljam őt, mint az, hogy ő halljon engem. Ha így áll ez halandó szeretteimmel, vajon mennyivel inkább így áll ez a Mennyei Atyával, akit, remélhetőleg, jobban szeretek minden halandónál. Isten süketté tette magát, ám nem némult el sem Auschwitzban, sem Ruandában, sem a Kolimán.

Hallott Olofsson Placid atyáról? Bencés szerzetes volt. Csodálatos ember. Ifjúkoromban följártam hozzá beszélgetni. Idén halt meg, kerek százéves korában. Placid atyát ’46-ban Pannonhalmáról vitte el az ÁVH. Miután nem sikerült vele aláíratni az elé tett hamis vallomást, átadták őt a szovjet katonai bíróságnak.Tíz évet húzott le a Gulágon. Egyszer megjegyezte, hogy a világ minden kincséért se töltene ott még egy másodpercet. Majd fölemelte a mutatóujját, s így folytatta: a világ minden kincséért sem válnék meg azonban 1 másodpercétől sem az ottani éveknek. Hitt tehát abban, hogy nemcsak oka, de célja is van mindannak, ami velünk történik. Én is pontosan ugyanígy hiszem.

Mesél élete meghatározó alakjairól, édesapjáról és édesanyjáról, az intézetis évekről, az ABBA-matricákról a síron,  a lázadás éveiről, a Fideszes időszakáról, önmagára találásról Izraelben, arról, hogy miként hallott először Auschwitzról, és Istenről, a Mennyei Atyáról, "akit, remélhetőleg, jobban szeret minden halandónál". A teljes cikk a 24.hu oldalán érhető el.