Fordítsunk!
SZEMlélek 2018. január 07.

Fordítsunk!

Aki csak a saját nyelvét érti, lassan önmagát sem érti. A kereszténység a fordítás kultúrája.

forditas.jpg

2017-ben ünnepelte Európa Luther reform-kezdeményezésének 500. évfordulóját. A reformáció egyik legfontosabb vívmánya a Biblia anyanyelvekre fordítása, amely keresztények millióinak tette elérhetővé és érthetővé a Bibliát. A fordítás azóta is egyik kulcsa a kultúrának.

A reformáció ihletében az első magyar nyelvű teljes bibliafordítás Károli Gáspár “Vizsolyi Bibliája”, amely 1590 nyarán látott napvilágot. Létezett talán már sokkal korábban is egy teljes magyar fordítás, amely Báthory László pálos szerzetes munkája volt 1456-ban, de ez egyelőre nem került elő. Az első katolikus fordítást Káldi György készítette, amely 1626-ban jelent meg Bécsben. A XX. században aztán számos átdolgozás és alapvetően új fordítás is napvilágot látott, a nagy egyházakon túl is, például a Hit Gyülekezete vagy a Jehova Tanúi Egyház kiadásában, sőt néhány éve törekvések mutatkoznak ökumenikus magyar bibliafordításra is.

A legnagyobb vallás legszentebb könyvének más nyelvre való átültetése óriási jelentőségű kulturális és vallási tett. Lényege azonban nem az elkészült szövegekben, hanem a fordítás kultúrájában áll. A fordítás soha nem tökéletes, csupán folyamatos közvetítési kísérlet a több ezer éves kultúrában megfogalmazott szövegek mai szöveggé formálására.

A fordítás lényege a nyelvek közötti határ átlépése. – Nyelvében él a nemzet – mondják. A fordítással nemzeti és más közösségek lépik át határaikat, hiszen a nyelv elsősorban közösségi. Az ember közösségi lény, bármennyire is egyedi módon éli át és fejezi ki a közöset. Olyan világban élünk azonban, hogy a tágabb közösségünkön belül is számtalan nyelvi közösség létezik. A magyaron belül is többféle nyelv között kell fordítani. Aki csak szociul tud beszélni és egyáltalán nem ért fideszül, az nem tud eligazodni. Aki csak fociul képes kifejezni magát, azt a csupán versül beszélők aligha értik. A kormányul és ellenzékül beszélők közötti tolmácsolás szinte megoldhatatlan feladatot jelent. Mert mást jelentenek a szavak és más a nyelvtan is.

A nyelv kulturális közmegegyezés arról, mit értünk bizonyos szavakon. Az egyik közösségnek a keresztény korábban nem-zsidót, ma nem-migránst jelent, a másiknak lelki forróságot és csoportos extázist. Ami a fiataloknak smart, az időseknek stupid. S ha a hívő szabadságra és irgalomra gondol, amikor istenéről beszél, az ateista dogmák börtönére és keresztes hadjáratra, de a legtöbben csak széttárják kezüket, ha Istenről van szó, és azt mondják: mi van, nem értem.

Nem kétséges, hogy a közösségek közötti megértés a fordításon múlik. Megértés nélkül pedig nincsen megbékélés, megbékélés nélkül nincs együttműködés és együttműködés nélkül nincs jövő. A túlélés kulcsa a fordítás. A jövő kulcsszereplői a fordítók, tolmácsok, a több nyelven beszélők. Lehet mondani, hogy a jövőt a mérnökök, természettudósok, közgazdászok sejthetik meg. Kísérleteik és műveik során feltárják az élő és élettelen, emberi és közösségi világ legfontosabb összefüggéseit. Kutatási eredményeik alapján eszközök, gyógyszerek és eljárások dolgozhatók ki. Ám ha mindezeket nem értik azok, akiknek kezében kisebb vagy nagyobb döntési lehetőség van, s azok, akik számára mindezek megoldást jelentenek életük problémáira, akkor az eredmények, eszközök és ajánlatok megmaradnak saját rendszerükön belül, ahol rozsda és enyészet lesz a sorsuk.

A keresztények és a keresztény egyházak óriási fordítási tapasztalattal rendelkeznek, hiszen történetük a ferdítések kiigazításában zajlik. A teológia az egykor kimondott szavak mai nyelve fordításának művészete.

A világegyházak számtalan kultúra szövetei, ahol a megértéshez folyamatos fordításra van szükség. Félrevezető az egykori globális latinra vagy a mai globalatinra, az angolra hivatkozni, mintha ezek révén biztosítható lenne egymás megértése. E globális nyelvek üzenetei is lokálisan érthetők, a nyelv nem csak szókincs és grammatika, hanem megértés és megértetés, önmagunk közlése és a másik felismerése.

A keresztény közösségek lehetnek azok a terek, ahol a legkülönbözőbb nyelvi kultúrából származó emberek egymást egyre jobban megértve működhetnek együtt. Ahol nem az számít, hogy valaki “zsidó vagy görög, férfi vagy nő, rabszolga vagy szabad” (Gal 3,28), csak az számít, hogy ember, akit Isten szeret és Krisztus megváltott - kivétel nélkül valamennyit. Ahol a keresztény közösségek az elzárkózás nyelvén beszélnek, pünkösd nélküli kereszténységet hirdetnek. A legnagyobb fordítót és tolmácsot, minden nyelvek és szívek ismerőjét ugyanis a kereszténység Istenként tiszteli, úgy hívja Szentlélek.

Ahhoz, hogy a keresztény közösségek ezt a szerepet betöltsék, két feltételnek kell megfelelniük. Az egyik a saját hitükben való igényes elmélyülés és megerősödés. A másik pedig a fennálló hatalmi és gazdasági hálózatoktól való relatív távolságtartás. A szabad egyház a szabad államban száz esztendős Eötvös-i és Deáki-i jelszó első felének ma olyan egyházak és egyházi közösségek képesek csak megfelelni, akiknek szabadsága az Evangélium tanítására és Isten igényes és önkritikus imádatára alapul. Az egyházi közösségek társadalmi szolgálatának lényege az, hogy képesek teret nyitni azok számára, akik bármely okból ellenérdekeltek. Amiről Esterházy álmodott 25 évvel ezelőtt, hogy a különböző pártok vezéralakjai együtt söröznek, mert Közép-Európában a sörözés valami alapvető és átfogó kultúra, az a kereszténységre nézve hatványozottan érvényes. A keresztény horizont ugyanis olyan egységet képes megalapozni, amelynek szakítószilárdsága és terhelhetősége erősebb, mint a társadalmi különbségek széthúzó ereje. Az ember és Isten közötti távolság ugyanis mindig nagyobb, mint amilyen ember és ember között lenni tud. S ha Isten képes volt Krisztusban áthidalni ezt a távolságot, akkor az embernek is képesnek kell lennie rá. Ez hivatása és küldetése és az erre való képesség jelenti az istenétől kapott legnagyobb ajándékot.

Amit fordításnak nevezünk a Bibliára vonatkozóan, s a fordítás kultúrájának az emberi közösségek és csoportok közötti viszonyra nézve, abban a mai keresztények és keresztény közösségek élet- és társadalommentő szolgálatot végezhetnek és végeznek is. Minden, ami ezután következik és erre épül, azok a fordítási megoldások gyönyörködtető és gyógyító változatai.

mta.jpgErre állítható az, amit az őskeresztény közösségekről mondtak a kívülállók: nézzétek, mennyire szeretik egymást.

Máté-Tóth András

(Illusztráció forrása: christianobserver.net)