Ki a magyar és milyen a színe?
SZEMlélek 2018. március 01.

Ki a magyar és milyen a színe?

A migráció kérdésköre meglehetősen bonyolult, árnyalt. Már az sem világos sokak számára, hogy ki a migráns és ki a menekült. És ki az, aki egyik sem?

gtg1_1.jpg

Mit jelent befogadni, mit jelent segíteni és mit jelent megvédeni a saját életünket, biztonságunkat? Nagyon átgondolt, türelmes és elfogadó beszélgetéseket kéne erről folytatni, hogy az igazság közelébe jussunk! Kár, hogy a politikai kommunikáció pont leegyszerűsített üzenetekkel képes a leghatékonyabban elérni a céljait, amelyhez elsősorban az érzelmekre, és nem az érvekre apellál. Ebből a fajta kommunikációból – függetlenül attól, hogy melyik oldalról van szó – lesznek a szavazatok. Ugyanakkor elvesznek az árnyalatok, könnyű félreérteni a helyzetet, és mindez indulatokkal fűtve komoly károkat is okoz.

Nemrégiben az Áll az Alku című vetélkedőben játszott egy fiatalember. Nem magyar a neve, a bőrszínén is látszott, hogy az édesapja egy afrikai országból származik. Mindez elegendő arra, hogy bizonyos fórumokon néhányan gyűlölködő kommenteket írjanak, „migránsozzanak”. Nem érdekes, hogy mi az igazság, mi a valós történet. Aki nem fehér, az migráns. Pedig a fiatalember Magyarországon született, az édesanyja, és így az anyanyelve is magyar. Soha életében nem is járt abban az országban, ahonnan az édesapja valamikor diákként érkezett. Pontosan ugyanannyira magyar, mint a Liu testvérek, akik olimpiai bajnoki címet nyertek Magyarországnak.

Vajon ki a magyar? Oly sokféle vér keveredik bennünk, hogy magam is helytállónak érzem azt a definíciót, hogy magyar az, aki magyarnak vallja magát. A felmenőim között bajor, osztrák és olasz nemzetiségűek is vannak. A családomból többen a mai Magyarország határain kívül születtek.

Magyarországon 13 hivatalosan is elismert nemzetiség él, de ezeken kívül van még legalább 4-5. Hivatalosan a lakosság mintegy 7 százaléka, nem hivatalosan 8-10 százaléka nemzetiségi. A határokon kívül több millió magyar él kisebbségi nemzetiség tagjaként. Ki-ki ápolja a maga nemzetisége nyelvét és kultúráját. És ez így van rendben. Miért pont a bőrszínen múlik, hogy ki a magyar? Nem elég, hogy magyar az anyanyelve, itt született és magyarnak vallja magát?

A hatalomgyakorlás régóta ismert módja az "oszd meg és uralkodj" elv. A baj csak az, hogy a politikusoké a hatalom, a miénk a megosztottság. Miközben az ember megnézi, hogy kit enged be a házába, így azt is megnézi, hogy kit enged be az országába, minden eddiginél nagyobb szükségünk van egy emberséges társadalomra. Az pedig, hogy emberséges-e a társadalom, nem csak a politikusokon múlik, hanem rajtunk is, egyenként. Már csak azért is, mert ha nem vagyunk emberségesek másokkal, akkor előbb-utóbb nem leszünk emberségesek egymással sem. És akkor már tényleg mindegy lesz, hogy ki hol született és mi a neve.

Gundel Takács Gábor

 

adomanybanner_600.jpg