Bolyki György: Nem kell ahhoz hinni Istenben, hogy megérintsen a keresztény zene
Gégény István 2018. március 20.

Bolyki György: Nem kell ahhoz hinni Istenben, hogy megérintsen a keresztény zene

Második alkalommal adják át a Szikra-díjakat március 29-én Budapesten. A keresztény könnyűzenei kezdeményezésről a zsűri egyik tagjával beszélgettünk.

bgy.jpg

– Mi a Szikra-díj küldetése?
– A díj átadásával szeretnénk a legjobbakra irányítani a figyelmet, azzal a szándékkal, hogy további alkotásra inspiráljuk azon szerzőket, akik sokat tesznek és tehetnek azért, hogy a magyar könnyűzenei élet keresztény üzenetű dalokkal gazdagodjon.

– Az idei a második díjátadó, így talán presztízsről még nem beszélhetünk, de valamiféle hatása talán lemérhető a kezdeményezésnek, hiszen már léteznek Szikra-díjasok. Te, aki a korábbi zsűrinek is tagja voltál, hogyan érzékeled a remélt változást?
– Valóban, még fiatal kezdeményezésről van szó. Induláskor a legfontosabb az volt, hogy felszínre kerüljön az a rengeteg érték, melynek egy részéről jómagam sem tudtam – profi zenész létemre. Az első Szikra-díj esetében természetesnek vettük, hogy rengeteg újdonság került elő, és óriási öröm, hogy most, a második alkalommal is ugyanezt tapasztaljuk. Ez a díj megalapításának egyik fontos hozadéka. A presztízs kapcsán most is nagy figyelmet fordítunk arra, hogy kizárólag szakmai szempontú ítéletek szülessenek. Tavaly többen rámutattak, hogy nagyon megalapozott döntések születtek, erre törekszünk idén is. Felekezeti hovatartozástól függetlenül olyan szakemberek alkotják a zsűrit, akik alkalmasak arra, hogy megítéljék, melyik a legjobb dalszöveg, legjobb videóklip. A díjátadón fel kívánjuk mutatni, hogy a beérkezett pályaművek közül melyek voltak a legjobbak.

Remélhetőleg néhány év alatt a Szikra-díjasokból kialakul egy olyan csapat, amelynek van annyi önbizalma, inspirációja, hogy képesek lesznek komolyan előremozdítani a keresztény könnyűzene ügyét.

– Elhangzott a szakmaiság követelménye. Katolikus körökben már szerveztek hasonló versenyt az előző évezredben, s akkor is felmerült, most is itt motoszkál bennem a kérdés, hogy ki lehet-e mondani objektív szempontok alapján, melyik dal jobb imádság, melyik alkotás dicsőíti jobban Istent?
– A kérdés a Szikra-díj egyik konkrét kategóriájára vonatkozik, s megmondom őszintén, a dicsőítő daloknál kerül elő a döntések során a legtöbb szubjektum. Az összes többi kategória steril szakma. Aki végigjárta a zenésszé válás összes lépcsőjét, annak semmilyen nehézséget nem jelent megállapítani, melyik dal a legjobb. Aki tudja, hogyan kell szöveget írni, mert ez a szakmája, az tudja, melyik a jó szöveg. Ha egy jó asztalos elé odateszünk két munkát, s elmondjuk, hogy az egyiket sokat imádkozva csinálta Béla bácsi, a másikat egy hitetlen személy készítette, akkor ő szakmai szempontok alapján el tudja dönteni, melyik a jobb – az, amelyik jobban meg van csinálva. A dicsőítő kategória esetében ellépünk a tökéletes dallam és a tökéletes szöveg szempontjától, a kettő egymásra való hatását keressük, s hogy a szerzemény mennyire segíti elő az Isten elé állást, a belső szobába való elvonulást.

– Miként mérhető össze az első kiírás és a mostani verseny pályaműveinek száma?
– Nagyságrendeket tudok mondani. Az első Szikra-díj kiírásánál még kissé tapasztalatlanok voltunk, így fordulhatott elő, hogy egy alkotó akár 10-15 szerzeményét is nevezhette a legjobb dalok közé. Ez hatalmas munkát jelentett a zsűrinek, talán félezer körül volt a dalok száma. Ezt nem tartottuk jónak, ezért a második alkalommal már arra kértünk minden szerzőt, hogy ő maga döntse el, melyik a legjobb alkotása, és kategóriánként csak egy művel nevezzen. Összességében idén száznál valamivel több pályamű érkezett be.

szikra.jpg

– Néhány évtizeddel ezelőtt a történelmi felekezetek és a szabadkeresztény gyülekezetek – amiket akkoriban gyakran szektának neveztünk, főleg katolikus részről – még egymástól elkülönülő utakon, eltérő pályán haladtak előre a keresztény könnyűzene terén is. Vajon elősegítheti-e a Szikra-díj, hogy ez a távolság lecsökkenjen, megszűnjön?
– Mindannyian tudjuk, hogy léteznek olyan törésvonalak, amelyek mentén bizonyos felekezetek, gyülekezetek megkülönböztetik magukat. Ez a Szikra-díj esetében egyáltalán nem tapasztalható. Szerintem nincs olyan egyház, amely ne képviseltetné magát a pályázók között. Semmiféle különállást, szembenállást nem vettünk észre. Úgy tűnik, hogy a keresztény zenei élet képviselői inkább zenei ügynek tartják ezt a kezdeményezést, s nem teológiailag, felekezetileg közelítenek hozzá.

– A keresztény dalok egyik fő küldetése, hogy imádságot foglaljanak dallamokba, s mintegy belső megerősítést nyújtsanak az elkötelezett híveknek. Létezik ugyanakkor egy missziós perspektíva is ebben a műfajban. Vajon képesek-e a „falakon kívül” is hatást elérni a Szikra-díj dalai, nem csupán – talán nem túl illő kifejezés – magunkat szórakoztatni, hanem addig Isten felé meg nem nyílt szíveket megszólítani?
– Az első, ami eszembe jut, hogy a keresztény zenének kétségkívül létezik egy szórakoztató irányvonala. Ne csináljunk úgy, mintha nem létezne! De, létezik ilyen is. Nem kell szégyellni, ezt is művelik magas színvonalon és kevésbé profin egyaránt. A felmerült kérdést illetően nagyon fontos látni, hogy a keresztény zenének ugyanolyan fontos létjogosultsága van egy világi ember életében, mint egy világi zenének a keresztények életében. Minden ember lelki rétegződése rendkívül cizellált, így akadnak olyan pillanatok, amikor a nem hívő embernek is sokkal jobb lenne, ha keresztény zenét hallgatna. Mert abban a pillanatban olyasmit tudna neki adni, amire egyetlen világi zene sem képes. Ehhez nem kell hinni Istenben. Tapasztalaton alapuló meggyőződésem, hogy olyan országokban, ahol szerencsésebben alakult a történelmi fejlődés, ott a két zenei világ nagyon szorosan él egymás mellett.

– Említhetnénk például az Amerikai Egyesült Államokat.
– Bizony. Ott ugyanakkora piaca van a keresztény zenének, mint a világi zenének. Konkrétan ugyanakkora számokról beszélhetünk, anyagilag és minden más szempontból.

Normális társadalmi keretek között a keresztény zene része a nem-keresztények életének, nagyon szívesen hallgatnak ilyen dalokat. Épp ez a fő üzenete az idei díjátadó gálánknak. Nem valamiféle „védett környezetben” osztjuk ki a díjat, hanem kimegyünk a világba. A program is úgy áll össze, hogy olyanok lépnek fel, akik mind a keresztény, mind a világi szférában minőségi produkciót képesek nyújtani. Szeretnénk bebizonyítani, hogy a keresztény zenészek nem valamiféle elefántcsont toronyban élő, befelé forduló emberek, hanem ott vannak a világban, részei a világi zenei életnek, és minden keresztény előadó meghívott egy nem-keresztény körből híressé lett előadót.

A Bolyki Brothers például Tóth Verát hívta meg, akivel közösen fogunk énekelni. Számunkra természetes, hogy együttműködünk, együtt muzsikálunk. Szeretnénk a világi közönségnek is bemutatni azokat az értékeket, amelyek a keresztény zenei életben léteznek, s amelyekről a világnak nem igazán van fogalma. Ha jobban megismernék az emberek ezeket a dalokat, biztos vagyok benne, hogy sokszor nyúlnának ahhoz a segítséghez, amit egy keresztény zene tud nekik nyújtani. Magyarországon ez még hiányzik, itt át kell törni egy falat – ezt vállaltuk magunkra, legalábbis elkezdjük lebontani azt a bizonyos falat.

szikra1.jpg– Vajon ennek a falnak a kialakulásában az is szerepet játszhatott, hogy igen hullámzó a keresztény dalok minősége?
– Ez több tényezőn múlik. A Bolyki Brothers bő három évtizedes pályafutása alapján látható, hogy vannak olyan periódusok, amikor nyitottabb a társadalom a keresztény zenére. Volt 5-6 olyan év, amikor a legnagyobb televíziócsatornákon szinte hetente keresztény gospel dalokat énekeltünk. Mert érdekelte az embereket, a műsorkészítők pedig fogékonyak volta erre. Máskor meg egyáltalán nem érdekelte ilyesmi a nyilvánosságot – jelenleg is ilyen éveket élünk. Ezen változtatni kell, de az teljesen igaz, hogy csak úgy lehet változást elérni, ha nem egy Bolyki Brothers létezik, hanem tizenöt hasonló csapat, akik ontják magukból a jobbnál jobb dalokat. Abban reménykedünk, hogy a Szikra-díj elő tudja segíteni ezt az alkotói folyamatot. Azzal pedig, hogy felmutatjuk a legjobbakat, segítünk a tájékozódásban.

– Nyilván vannak hosszabb távú célkitűzések is a Szikra-díj szervezőinek tarsolyában. Ha te választhatnál, minek örülnél jobban: ha létrejönne egy olyan keresztény zenei fesztivál, mint, mondjuk, a Sziget, vagy a létező hasonló fesztiválokon egyre több keresztény előadó léphetne fel?
– A Szikra-díj csapata nagyon pontosan meghatározta, hogy mi nem akarunk menedzsmentté válni. Arra vállalkozunk, hogy felmutassuk a legjobbakat. Ez egy szakmai díj. Azt reméljük, hogy egy idő után összejön annyi jó produkció, hogy lesznek majd menedzsmentek, akik elkezdenek ezzel foglalkozni. Ma ez Magyarországon nem működik. Akik idehaza a keresztény zenei élettel foglalkoznak és nagyban csinálják, sokkal inkább használják és kihasználják a keresztény zenét, mintsem komolyabban segítenék a szakmai előmenetelt.

Úgy szokták mondani: ha van tó, akkor majd lesz béka. Legyen sok jó produkció, és akik majd olyan helyzetben lesznek, eldönthetik, hogy akarnak-e „keresztény Sziget fesztivált”, vagy a Sziget Fesztivál azt fogja mondani, hogy gyertek, csinálunk egy keresztény színpadot. Nekünk ezzel kapcsolatban nincs konkrét víziónk, mert egyszerűen nem foglalkozunk ezzel.

– Nem szeretném megkerülni a tényt, hogy egy olyan vallási ünnepre, Nagycsütörtökre esik a gálaest, amikor legalábbis a katolikusok Krisztus kínszenvedésére, elárulására, elfogására emlékeznek. Nem éreznek-e a szervezők disszonanciát emiatt?
– Nem disszonanciát érzünk, én legalábbis, hanem rettenetesen sajnálom ezt a melléfogást. Amikor katolikus testvéreink bekapcsolódtak a szervezésbe néhány hónappal ezelőtt, mindent elkövettünk, hogy áthelyezzük az időpontot, de semmit nem tudtunk átszervezni – se a helyszínt, se a fellépőket. Akik korábban részt vettünk a szervezésben, egyikünk sem ismerte a katolikus hitéletet ennyire részletesen. Soha többé nem fog ilyesmi előfordulni, hiszen óriási veszteség, ha nincsenek ott velünk katolikus testvéreink.

– Aki szeretne részt venni ezen a gálaesten, s nem csupán utólag ismerkedne meg a díjazottakkal – amire biztosan lehetőség adódik majd a világháló közvetítésével –, hol tud regisztrálni, jegyet venni?
– Nincs külön regisztráció. A gála a Millenáris B épületében lesz, ahol 1000 férőhelyet biztosítunk. Jegyet ide kattintva lehet vásárolni. A hátralévő napokban érdemes nyomon követni a Szikra-díj közösségi oldalát is. Annál rosszabbat el sem tudnék képzelni, mint hogy odajönnek jegy nélkül emberek, és nem tudjuk őket beengedni. A helyszín miatt korlátozott a létszám, ezért nagyon kérek mindenkit, hogy bár keresztény körökben nem annyira szokás, de most tényleg vegyük komolyan, hogy mielőbb, előre váltsuk meg a jegyünket! Találkozzunk március 29-én!

Beszélgetőtárs: Gégény István

(x)