Mit üzen nekünk a bajor keresztbotrány?
Gégény István 2018. május 07.

Mit üzen nekünk a bajor keresztbotrány?

Az új német tartományi kormány kötelezővé tenné a kereszt kifüggesztését állami hivatalokban, keresztény vezetők viszont kritizálják a szabályozás bevezetését. Ki érti ezt?

soder.jpg

Futótűzként terjedt a hálálkodó hír a világhálón, miszerint "vannak még normális vezetők" Európában. Ezen vélemények megfogalmazói, felhangosítói lelkesen üdvözölték a Markus Söder (ő látható a fenti képen) vezetésével hivatalba lépő új bajor kormány egyik első döntését, amely szerint június 1-től kötelező lesz minden állami hivatal bejáratánál kifüggeszteni egy keresztet, jól látható helyen, "Bajorország történelmi és kulturális jellegének kifejezéseként", miután "a kereszt a keresztény-nyugati kulturális önazonosság alapvető jelképe".

Az eufóriát hamar értetlenség követte e körökben, mivel a helyi katolikus és evangélikus egyházi vezetők nemhogy üdvözölték volna a látszólag a vallási meggyőződésüket támogató lépést, hanem határozottan és élesen kritizálták azt. Első nekifutásra talán nem könnyű megérteni, de alapos okuk volt rá, hogy így tettek.

A katolikus és evangélikus vezetők ugyanis nem eltávolíttatni, letagadni, eltüntetni akarnak kereszteket bárhonnan, amint erre egyesek tévesen következtethetnek, hanem a bevezetés módjával nem értenek egyet – főként az előzetes párbeszéd, vita hiányát emelték ki.

soder2.jpg
Egy német portál internetes szavazása azt mutatja, a véleményüket kifejezők többsége szerint a politikus nevetségessé tette magát.

Néhány napja, Brenner János boldoggá avatásán lehetőségem volt röviden beszélgetni Szombathely bajor testvérvárosának egyik képviselőjével, aki elmondta: nem örülnek a kötelező keresztkihelyezés utólagos vitájának (amit épp az előzetes vita hiánya eredményezett). Azt is hozzátette, Söder populista politikusnak számít, így ez a döntés is amolyan látványintézkedés. Vannak a helyi ügyekre érintettként rálátó személy szerint hasonlóan kritikus témák a helyi vallási életben, de azokba most nem mennék bele, elég lesz nekünk a keresztkifüggesztés ügyét megérteni. Az viszont fontos megállapítás, hogy sok kárt tud okozni a kereszténységnek az ilyen – idézem korábbi szavaimat –, látszólag egyesek vallási meggyőződését támogató lépés.

A bajor keresztbotrány fő tanulsága, hogy egy dolog kereszténynek látszani, kereszténységről beszélni, s egy másik keresztényként élni, cselekedni, dönteni.

Az egyházi vezetők látványvallásosság helyett képesek árnyaltan gondolkodni a kereszt üzenetéről Németország összetett társadalmi szerkezetének fényében, s észre is veszik a nyugtalanság, megosztottság jeleit, amit egy ilyen meg nem alapozott, kötelező érvényű döntés előidéz az adott társadalom közösségében.

A németek csaknem kétharmada, 64 százaléka ellenzi, hogy keresztet függesszenek ki minden állami hivatalban – mutatta ki az Emnid közvélemény-kutató társaság. A Bild am Sonntag című vasárnapi német lap megbízásából készített felmérés szerint 29 százalék ért egyet a kereszt-kifüggesztési kötelezettséggel. A katolikusok körében 48 százalék elutasítja, 38 százalék támogatja, az evangélikusoknak pedig 62 százaléka elveti, 34 százaléka üdvözli, hogy legyen kereszt az állami hivatalokban.

Magam is tanúja voltam olyan esetnek, amikor egy hazai főpásztor elrejtette zakója belső zsebében a nyakában függő mellkeresztet. Bizonnyal azért tett így, mert úgy érzékelte, hogy az adott környezetben hitelesebben tudja Krisztust kevésbé direkt egyházias megjelenéssel képviselni.

Keresztényként üdvözlendő, ha egy állam vezetői támogatják a hitéletet, de aggasztó, ha át próbálják venni az irányítást, a kezdeményezést az egyházi vezetőktől. Egyre több hasonló törekvésnek lehetünk tanúi, amikor a "keresztény Európa", "keresztény kultúra" elszánt védelmezői a kereszténységgel nem feltétlenül összeegyeztethető módon cselekszenek. Németország e téren némileg irigylésre méltó helyzetben van: ott ugyanis az egyházi vezetők gyorsan és határozottan reagáltak a szereptévesztésre.

– Aki csak kulturális jelképnek tartja a keresztet, az nem értette meg a lényeget – fogalmazott Reinhard Marx bíboros. Egyetérthetünk vele, hiszen a kereszt az önfeláldozás, együttszenvedés, a viszonzást nem váró szeretet szimbóluma, nem pedig holmi bunkósbot, politikai fegyver pártok, kormányok érdekeinek érvényesítéséhez.

gi_cikkala.jpgViseljünk szabadon, bátran keresztet, tegyük ki a szobánk falára, ha ez fakad a hitünkből! De elsősorban arról ismerje meg a világ, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, hogy szeretettel vagyunk egymás iránt. A bíboros szavait megfogadva pedig folytassunk bátran párbeszédet arról, hogy mit jelent nekünk a kereszt, hol a helye az életünkben, mindennapjaink színterein!

Gégény István

(Nyitókép forrása: stern.de)