Megkeresztelnél egy robotot?
SZEMlélek 2018. október 05.

Megkeresztelnél egy robotot?

Akadnak kérdések, amelyeknél már az is eredménynek számít, hogy egyáltalán sikerül föltenni őket. Szívet és agyat alaposan megmozgató programot ajánlunk.

mbj_robot.jpg

Mielőtt rávágod a választ a címbeli kérdésre – "dehogy" –, hadd árnyaljam a felvetést: Megkereszteltetnéd a robotot, ha az a szeretett, ámde halott nagymamád agyának emulációja lenne?

Robin Hanson közgazdász, az Emberiség Jövője Intézet kutatója úgy sejti, hogy a sok mesterségesintelligencia-kísérlet közül az emuláció, az agyutánzat lesz az egyik "befutó". A brain emulation egy ember agyának a beszkennelésével jön létre, amely azután egy virtuális valóságban vagy robottestben „él” – bár az sem egyértelmű, hogy mit értünk életnek. Hogy pontosan milyen technológiával fogja csinálni az emberiség, azt ma még nem tudjuk, maga a hipotézis izgalmasan ijesztő.

Miért lehet ez releváns kérdés ma? Ma még sci-fi az agyszimuláció, de egyre közelebb van a kor, amikor valósággá válik.

Emlékezz arra, hogy a mostani okostelefonod már egy kis számítógép. 10 évvel ezelőtt mai szemmel nézve butácska mobiltelefonjaink voltak, 20 évvel ezelőtt téglányi telefonok jelentették a csúcstechnológiát, mindössze 30 évvel ezelőtt ez az egész sci-fi volt. Aztán tessék.

Képzeljük el azt a jövőt, amikor bármely ember agyát be tudjuk szkennelni, a számítógépek kapacitásai pedig képesek felvenni a versenyt az emberi aggyal (vagy akár meghaladják azt), így halott nagymamánk virtuálisan tovább élhet!

Tegyük fel, hogy nagymamánk nem volt keresztény, ám valamilyen okból emulációját megkereszteltetnénk – vagy "ő maga" (azaz a szimulációja) kéri ezt tőlünk. Hanson is kitér arra hipotézisében, hogy jót tesz az emulációnak, ha vallásos, hiszen a hit igazoltan pozitív hatással van egy ember életére.

Mit mondhatunk nagymamánk virtuális agyának? Gondoljuk csak tovább a kérdést: vajon az áteredő bűn érvényes az emulációra is? Vajon egy pap érvényesen megkeresztelheti a robottestben vagy virtuális valóságban élő (élő?) nagymamaszimulációt? Összeházasodhat-e egy ember egy emulációval? Ha lekapcsolsz egy emulációt, az gyilkosságnak számít?

Irigyelhetjük a régmúlt korok teológusait, akiknek "csak" a normális életet kellett az evangélium keretrendszerében értelmezniük – az egyre közelebbinek tűnő jövőben már az sem egyértelmű, hogy hogyan definiáljuk az életet. Ha a számítástechnikai értelmezést vesszük alapul (az élet olyan intelligens ágens, amely információt szerez környezetéből, azt földolgozza és a földolgozás alapján eldönti, hogyan reagáljon), melyet vegyítünk Max Tegmark fizikus elgondolásával (az élet olyan folyamat, amely képes megőrizni komplexitását és sokszorosodni tud), akkor a nagymamaszimuláció életnek számít.

Bevallom, az emuláció még tényleg sci-fi – de vajon mikor lépjük át a Rubicont? A mesterséges intelligencia gépi mélytanulása mikor éri el azt a komplexitást, hogy az életről alkotott felfogásaink alapján élőnek kell tekintenünk egy algoritmust?

Kérdéseket teszek fel, mert a válaszokat nem tudom. A mesterséges intelligencia és "származékos művei" (mint például az emuláció) soha nem látott intellektuális kihívásokat állítanak az emberiség elé – egyszerűen azért, mert még csak hasonlót se csináltunk eddig. A kérdések mindegyikén azt érzem, hogy a józan eszünkkel csípőből megválaszolhatnánk, hogy miért nem élő egy algoritmus és nyilván nem keresztelhető egy agyszkennelt "lény". De jobban belegondolva… miért nem? Vagy miért igen?

Azt remélem, hogy a nagyon nehéz kérdésekre mi találjuk meg a válaszokat, nem pedig egy túl okossá váló és túlságosan élőn fickándozó algoritmus.

Kiss Ulrich jezsuita szerzetest (Management by Jesus) is mélyen foglalkoztatják ezek a kérdések, ezért a III. Szimpóziumuk témájául a mesterséges intelligenciát választották. Október 12-én a Fővárosi Közgyűlés dísztermében 9 előadás segít majd abban, hogy közösen megtaláljuk a válaszokat ezekre a kérdésekre. A kérdésekre, melyeknél már az eredmény, hogy egyáltalán föltenni sikerült őket.

Mind az üzleti életben, mind a keresztény hitben központi kérdés lesz már a közeljövőben az, hogy a mesterséges intelligenciához hogyan viszonyulunk. Én ott leszek a III. Szimpóziumon, nagymamám szimulációja egyelőre még nem jön el, így közösen gondolkodhatunk arról, hogy mit kezdjünk majd azzal, ha jönni szeretne ő ("ő") is.

Kattints ide, ha érdekel a program!

Sipos Zoltán