Itt a 2000 éves kihívás
SZEMlélek 2019. január 20.

Itt a 2000 éves kihívás

Országszerte január 20-án kezdődik az ökumenikus imahét. A keresztény egységtörekvés e szép alkalmára készülve Fabiny Tamás evangélikus püspök előbb a Parasztbibliát, ezt a humortól sem mentes archaikus népi forrást idézi, majd annak stílusában a magunk egyházaink elé igyekszik tükröt tartani.

fab1_1.jpg

APOKRIF IMÁDSÁG IMAHÉTRE

Mikoron mene Urunk egyszer az ő szerető tanítványival Kafarnaumba, disputálnak vala az tanítványok, melyik volna nagyobb.

Előálla szent Péter, és mondá:
– Én vagyok fejedelmetek, mert énnékem ígéré Urunk, mikor mondá énnekem: te hivattatol cefasnak, ki magyaráztatik főnek.

Mondá szent András:
– Állj hátrább, Péter! Nemde bátyád vagyok-e én tenéked?

Hallván szent Máté, mondá:
– Én leszek fejedelmetek, mert én sokakat hattam el Krisztusért! Mit hattatok tü? Egy rossz hálót, lyukas csolnakot!

Mondá szent Tamás:
– Nemde az bölcseknek kell-e uralkodniuk? Mit tuttok tü, szegény gorombák? Csak az ábécét sem tudjátok, én kegyiglen doktor vagyok. Azért én leszek!

Urunk Jézus mendegél vala előttük az úton, és tetteti vala, hogy igyen nem hallaná. Kik mikoron az szálláson volnának, megkérdé Urunk őket, miről disputáltanak volna, kik szégyenletekben nem merik vala megmondani.
Kétezer esztendő elmúltával esmeg vetekedének az tanítványok egymásnak közötte.

Előálla az római tanítvány, mondván:
– Bizony, én vagyok fejedelmetek, hiszen Szent Pétert én követem. Ő az én városomban hala mártírhalált. Annak okáért e városnak episkoposa az ő trónusát foglalhatá el. Nálam vagyon az kulcsoknak hatalma, én neveztethetem csupán ecclesiának. Rajtam kívül nem vagyon idvesség.

Az keletről érkező szakállas tanítvány így felele, mondván:
– Mégiscsak én volnék az nagyobb, hiszen az tradíciót hűségesebben őrizém Keletnek országaiban. Az én követőim soha nem mondanák, hogy az Szentlélek a Fiútól is származék. Őrizkedém tovább minden veszedelmes nóvumoktól, tisztán oltalmazván az ősök hitét. Leiturgiám is mentes újító szándékoktól.

Az harmadik tanítvány így riposztoza:
– Ímhol állok, másként nem tehetek. Mi eltüzelénk az fertelmes pápai bullákat, és vallánk: solus Christus, sola gratia. Az deformált ecclesiát megújítánk, az népnek nyelvein hirdeténk az evangyéliomot.

E tanítványnak öccse közbeszóla, mondván:
– Az predestinációt viszont csak mi helyezénk az azt megillető helyre, megtisztítván továbbá az úri szent vacsorát is hibás praxisoktól.

És jelentkezék mind több ifjabb és ifjabb tanítvány. Egyikük az felnőttek baptidzálását említé, másik az tanítás további purifikálását. Harmadik az nyelveken szólással kérkedék, negyedik az Szent Szellemre hivatkozék. És érkezének újabb és újabb tanítványok, és mind-mind csak vetekedének egymással.

Urunk Jézus megint előttük mendegél vala az úton, és esmeg tetteti vala, hogy igyen nem hallaná. De az alkalmatos időben újfent megkérdi töllök, miről disputáltanak volna útközben. Azok szégyenletükben ezúttal sem merék megmondani.

Ő annak okáért egy kis gyermeket szólított volna elő, és állítá ezt eleikbe, imigyen tanítva őket: bizony, bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lésztek, mint e kis gyermek, semmiképpen nem mentek bé az mennyeknek országába.

Az tanítványok sokasága pedig mélyen magába szálla vala, és elhatározá, hogy ígyen követné az Urat. Egyetemleges imahetén is ebben a lelkületben keresné egymással az közösséget.

Az Úr pedig felderülvén így szóla: jól vagyon, gyermekeim, talán mégiscsak bémentek az Uratoknak örömébe.

Fabiny Tamás
evangélikus püspök

(Elhangzik a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában, a Lélektől lélekig rovatban 2018. január 20-án.)