Félj bátran – komoly mese az életről
SZEMlélek 2019. február 26.

Félj bátran – komoly mese az életről

Rendhagyó könyvajánló, avagy Bori és Anya próbatétele.

holli.jpg

Egy hideg, szürke téli napon, amikor a gyerekekre még a síkabát alá is vastag öltözetet erőltettem, egy rikító zöldes, sárgás könyvet nyomott a kezembe Gégény István azzal a néhány szóval, hogy olvasd el, írhatnál róla. Jó. Kedvem éppen nincsen hozzá, lefagyott az orrom és az agyam is, de persze. Betettem a táskámba Al Ghaoui Hesna: Holli, a hős című mesekönyvét, de valahogy ez a könyv kimászott onnan. Komolyan. Először az autóban találtam meg a földre esve, nyilván kiesett. Majd a nappali padlóján ragyogott szép zöldes színében a táskám mellett. Este, fürdés után Borival bebújtunk a takaró alá és megismertük a főszereplőket.

Hollit, a göndör hajú kislányt és barátját, Mumust, aki egyáltalán nem félelmetes, hanem egy cuki házi rém. Holli iskolai szerepre készül, de fél kiállni a sok ember elé, Mumus segítségére siet, légzőgyakorlattal tanítja megnyugodni, bátorságindulót, tornát is javasol a kislánynak, s végül minden rendben lesz. Elolvastuk a mesét két jó kis összebújós estén. Érdekes volt, aranyos volt, elgondolkodtató volt, a felnőtt sem unatkozik a sorokat duruzsolva a gyerekszoba lámpája mellett. De mit írjak róla? Hogy Holli hogyan tanult meg bátran félni? El is tettem a könyvet, ihlet hiányában.

Eltelt több, mint egy hónap. Borival az üzleteket jártuk, megfelelő jelmezt kerestünk a farsangi mulatságra. Oroszlán, vagy cica jöhetett számításba. Nagy volt az izgalom, szerepre készültek a kis elsősök. Meg is varrhattam volna, ha lenne csöpp kézügyességem, de nincs. Férjem fiamnak készített nagyszerű tomahawkot az indián jelmezhez, arra mégsem kérettem meg, hogy Krisztián, dobj már össze egy macska jelmezt is! Végül találtunk. Felvette, s közben elmondta, hogy ő bizony kicsit fél és izgul a nagy nap miatt. Már a számon volt a szokásos mondat: jaj, kincsem, minden rendben lesz, butaság félni, ügyes vagy! S akkor eszembe jutott Holli és Mumus.

Este átlapoztuk a kis könyvet Borival.

Holli, a felnőttek sokszor azt hiszik, hogy a gyerekeket óvják meg azzal, ha elrejtik előlük a félelmeiket, és úgy csinálnak, mintha ők sosem félnének. Pedig félni a felnőtteknek is szabad!

Ha eltűnne az emberekből a félelem, milyen sokan átmennének az úton száguldozó autók között, és mennyi baleset történne!

Nem az a bátor, aki nem fél, vagy aki félelem nélkül tesz meg valamit. Az a bátor, aki fél valamitől, mégis meg meri tenni azt, amitől tart.

Elmélkedtünk, csevegtünk, s közben ismét tanultam valamit, amitől úgy éreztem, jobb anya lettem: nem butuska dolog a gyermeki félelem. Bátran beszéljünk róla, arról is, hogy bizony, mi is szoktunk félni, mit teszünk olyankor, hogyan küzdjük le a lámpalázat. A gyerek megnyugodott, s azt mondta: Anya, Mumust elvinném Lilinek, mert Lili is szokott félni, meg izgul is, amikor táncolnak sok ember előtt. Nekem már nem kell Mumus.

aa.jpgHolli és Mumus most Lilinél van, de Lili anyukája éppen ma mondta, hogy átköltözne Petiékhez, mert Peti meg a bogaraktól fél.

Adorján Andrea