Túl nagy az érzelmek szerepe a házasságban
SZEMlélek 2019. február 28.

Túl nagy az érzelmek szerepe a házasságban

Orosz Lóránt atyát, a mátraverebély-szentkúti zarándokhely igazgatóját kérdezték házasságról, válásról, újraházasodásról.

26651088_cf262363d3a3548c2396a81fa4fb50c5_wm.jpg

Március 15-17-én tartják az elváltaknak és egyedülálló szülőknek szóló ferences lelkigyakorlatot, ennek kapcsán kereste fel a velvet.hu "Randiblogja" a ferences szerzetest.

Korunknak a tünete, egy olyan világban élünk, ahol a házasságkötésnél és a házasság során az érzelmeknek túl nagy a szerepe. A korábbi korok embereinél a házasságban sokkal több szerepe volt a gazdasági és társadalmi szempontoknak, mint a szerelemnek. Mondhatnánk, hogy akkor talán az nem volt annyira tiszta? Én nem vagyok benne biztos. Az, hogy a házasságot most ennyire elbillentettük az érzelmek felé, ez azzal a veszéllyel jár, hogy amint az érzelem kihűl, akkor rögtön krízisbe kerül a házasság. Nem biztos, hogy ennek így kéne lennie.

Sok félreértés van ezzel kapcsolatban: például hogy ha valakinek a házassága válással végződik, akkor ő automatikusan valamiféle egyházi büntetés alá esik. Erről szó sincs. Az Egyház ismeri a különválás intézményét. 

Az egyházi bíróság nem a köteléket bontja fel soha, hanem azt állapítja meg, hogy megfelelő okok alapján a házasság valójában létre se jött. Tudom, hogy van egy olyan közvélekedés, hogy „á, manapság már szíre-szóra felbontják az egyházi házasságot, csak pénz kérdése”, de ez nincs így. Vannak statisztikák az egyházi bíróságok működéséről: kb. 15 éve legalábbis az volt a helyzet Magyarországon, hogy a beadott érvénytelenítési ügyeknek a kétharmada ment át, egyharmadát elutasították.

Nehéz eset, ha az egyházi bíróság előtt nem bizonyosodik be, hogy érvénytelen volt a házasság. Ilyenkor ameddig tisztán él, azaz egyedül van, addig nincs probléma, de amikor belép egy új kapcsolatba – és az esetek jó részében ez így van –, akkortól kezdve nem fog tudni szentségekhez járulni. De a szentségek nem jelentik az egyetlen utat Istenhez. Sokszor ezt értik meg nehezen az elváltak, hogy ezzel nem estek ki úgymond a pikszisből az Istennél azért, mert válással végződött a házasságuk. Sőt, jó lenne, ha kapcsolatban maradnának Istennel – bár nem áldoznak, továbbra is jó, ha ugyanúgy járnak szentmisére, ha ugyanúgy imádkoznak minden nap, ha részt vesznek az egyházközség életében, ha segítik a szegényeket és a többi. Ők se maradjanak el, ne számolják fel az Istennel való kapcsolatukat azt gondolván, hogy az Isten is felszámolta velük a kapcsolatot! Ez a lelkigyakorlat pontosan erre próbál rávilágítani, hogy az Isten nem számolta fel a kapcsolatot azzal sem, akinek a házassága válással végződött.

A válás jelen van a világban, és ezért az Egyháznak foglalkoznia kell vele – foglalkozik is. Elsősorban arra kívánja helyezni a hangsúlyt, hogy az elváltak számára sincs bezárva semmilyen kapu, hiszen az Egyház tulajdonképpen nem is saját kapuit őrzi, hanem az Istenhez vezető útnak a kapuit, és erre nézve azt a megbízatást kapta, hogy ezeket tartsa nyitva, amennyire csak lehet.

A teljes interjú a velvet.hu oldalán olvasható

További információ és jelentkezés a zarándokhely honlapján, mely ide kattintva elérhető.