Táncsics Péter: A snapszer jót tesz a társadalomnak
Madocsai Bea 2019. május 03.

Táncsics Péter: A snapszer jót tesz a társadalomnak

Nálunk rendezhetik a következő világbajnokságot? Tell Vilmost Puskás Ferenc válthatja? Ahány asztal, annyi szabály? Nemzeti érték-e a magyar kártya? A Magyar Snapszer Szövetség elnökével beszélgetünk.

magyar_kartya.jpg

– Hogyan jött létre a szervezetük?
– A kezdetek 2005-re nyúlnak vissza, de hivatalosan a következő évben jegyezték be Kőszegen a szövetséget. Egy sportpályán együtt sportoló és együtt kártyázó baráti társaságból indult, de mostanra öt országból félezer tagja van. Az alapító tagok gyakran járnak át a közeli Ausztriába nem csak a munkájuk miatt, hanem a snapszerversenyek miatt is. Ott peresze lépten-nyomon fölmerült a kérdés, hogy ennek a kártyajátéknak milyen eredete van. Elhatároztuk hát, hogy utánajárunk. Közben a szabályrendszerrel kapcsolatban is viták voltak, a snapszerra illik talán legjobban a mondás: „ahány ház, annyi szokás”. Még egy klubon belül is az egyik asztal így játssza, a másik úgy. Melyik az igazi, a hivatalos „versenyszabály”? Egyre mélyebben merültünk bele a kutatásba, Jánoska Antal kártyatudós professzor sokat segített nekünk. Azonban mivel nem kaptunk minden kérdésre kielégítő választ, úgy döntöttünk, kezünkbe vesszük az irányítást. Létrehoztuk a Snapszer Szövetséget, aztán először a kártya eredetét kutattuk, majd megalkottuk az egységes szabályrendszert. Ezt kétéves előkészítő munka előzte meg: a Kárpát-medence szinte összes településén megfordultunk, mert az akartuk, hogy az legyen a hivatalos szabály, amit a legtöbben elismernek magukénak. Magyarország valamennyi megyéjében, Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, Burgerlandban jártunk, elmentünk egészen Olaszországig, mert ott is komoly nyomai vannak a snapszer eredetének, és az összegyűjtött anyagokból összegyúrtuk a szabályrendszert, amit azóta sikeresen alkalmazunk saját versenyeinken.

– Miből áll most a szervezetük tevékenysége?
Nyolcadszor szerveztünk magyar snapszerbajnokságot, ott vagyunk falunapokon, kártyanapokon, céges- és magánrendezvényeken. Nem csak a snapszerral, de magával a magyar kártyával is foglalkozunk. Saját paklit nyomtattunk, pályázatot hirdettük a mai kártyafestők számára, szóval mostanra nagyon sokrétű tevékenységet folytatunk, de azért a legnagyobb része maga a snapszer.

–Önnek mi a foglalkozása?
Idegenvezető vagyok.

– Akkor ez bizonyára előny volt az országok bejárásakor…
Először mindenhol igyekeztünk kapcsolódási pontot találni, ahol várnak minket, és onnan tettünk csillagtúrákat. Nagyon kalandos munka volt, nagyon élveztük. Sokba került, de most már elmondhatom, hogy nagyon megérte.

– Egy-egy hazai bajnokság hány főt mozgat meg?
Egyéni és páros kategóriában hirdetjük meg a versenyeinket, sorsolással alakulnak ki a csoportok, kieséses rendszerben zajlanak a meccsek. A legnagyobb létszámú versenyünkre 118-an neveztek be, de az átlagos, egy-egy nap alatt lezajló versenyen harminc-negyven játékos vesz részt. Területi alapon felosztottuk az országot: Budapest, Dunántúl, Észak-Alföld, Dél-Alföld mind szervez kvalifikációs versenyt, onnan jutnak a döntőbe a résztvevők. Erre legtöbbször az év végén, a magyar kártya napján, december 29-én kerül sor.

snap2.jpg

– Bár még sosem vettem részt snapszerbajnokságon, de a nagyon komoly bridzsversenyekhez hasonlítva úgy sejtem, hogy a snapszer inkább vidám, oldott együttlétekre ad lehetőséget…
Igen, ez nagyon is így van! De ehhez az első év tapasztalata is kellett, amikor komoly pénzdíjazással járó versenyt szerveztünk. Tízmillió forintos fődíjért játszhattak a résztvevők. Nos, a kötetlen, vidám, oldott hangulatot megölte a pénz megnyerése iránti vágy stressze, másrészt az adóhivatallal is komoly csörténk volt, hogy ez szerencsejáték-szervezésnek minősül-e vagy sem. A szerencsejáték-kérdést le tudtuk zárni, de ettől függetlenül úgy döntöttünk, hogy nem pénzről fog szólni a snapszerverseny, hanem utazásokról, tárgynyereményekről. És onnantól valóban kimondottan jó hangulatú, jó kedélyű, sztorizással, viccelődéssel, beszólásokkal tarkított játék, aminek legfőbb, már-már kötelező tartozéka a kibic, aki nem játszik, de ott áll mögöttük és belebeszél, beleokoskodik.

snap1.jpg

– 2020-ban világbajnokság megszervezését tervezik. Hová mehetünk majd „kibicelni”?
Minden versenyünk nyitott, nyilvános, a honlapunkon folyamatosan nyomon lehet követni a versenynaptárunkat – most, amikor beszélgetünk, a sárvári egyéni versenyre készülünk –, tehát igen, el lehet majd látogatni a világbajnokságra, de hogy hol lesz, arról még korai beszélni. Tavaly Ausztria hirdette meg az első világbajnokságot, és amikor azon részt vettünk, eldöntöttük, hogy mi is beadjuk a pályázatunkat, hogy egyszer, lehetőleg 2020-ban mi szervezhessük meg a snapszer világbajnokságot.

– Mi, magyarok hol állunk a világranglistán? Azon az osztrákok által szervezett VB-n például „taroltak" a magyarok?
Nem, nem taroltunk! Ausztriában egész más a kártyának a nimbusza. Ott például teljesen normális, hogy pedagógusnők beüljenek mondjuk péntek délután a kocsmába, megigyanak egy pohár sört vagy fröccsöt, és mellette kártyázzanak. Na most képzelje el, hogy Magyarországon mit mondanának róluk! Hozzáteszem, amióta nálunk nincs dohányzás a vendéglátó helyeken, azóta sokat finomodott a helyzet, a fröccsivás kultúrája is más, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. A kártyázás elismertsége is nő, gondoljunk csak a pókerre.

Ma már nem mondják arra, aki egy sör mellett kártyázik, hogy alkoholista. Elfogadják, hogy kikapcsolódik, jól érzi magát.

– Várhatóan mely országokból érkeznek nevezések?
Jórészt európai országokból, de mindenképpen a magyar és a német nyelvű diaszpórákból szerte a világból. Kanadában, Argentínában, Ausztráliában komoly snapszerklubok vannak, de lehet, hogy Pekingben nem találnánk olyan embert, aki tudna sanpszerozni. Igazából mindenhol magyar kulturális és civil szervezetekkel vettük föl a kapcsolatot, hogy segítsenek majd selejtező versenyeket szervezni. Harminckét helyen lennének selejtezők, és hatvannégy résztvevővel kerülne sor a magyarországi VB döntőre. Konkrét helyszíneket azonban még nem tudok mondani.

Minden versenyünkre bárki benevezhet, de szabadon be lehet jönni nézelődni, beszélgetni, filmet forgatni, kibicelni, belebeszélni is.

– Azt a szabályrendszert, amit végül is önök dolgoztak ki, elfogadták az osztrákok és az olaszok is?
Nem, az osztrákoknak más a szabályrendszerük, sőt, ott is tartományonként eltérő. Karintiában például a magyar szabályok alapján játszanak, de Bécsben vagy Felső-Ausztriában másként. Túl nagy különbség nincs, de a verseny előtt mindig tisztázni kell és le kell fektetni a szabályokat. Amilyen szabályrendszerrel meghirdetik a bajnokságot, azzal játsszák végig, mindenki ahhoz alkalmazkodik.

tell.jpg

– Visszatérve magára a kártyára: a lapok rajza is országonként eltérő?
Igen. A legnépszerűbb és legismertebb az, amit Tell-kártyának neveznek az egyik lapon szereplő Tell Vilmos után. A kutatások alapján – és ebben nincs is vita – ezt Schneider József budapesti kártyafestő mester alkotta meg 1830 körül. Mi ezért ragaszkodunk az állításunkhoz, hogy a magyar kártya igenis magyar eredetű. Van azonban a francia kártyás és a bajor kártyás motívum is. A képek változhatnak, a kártyalapok száma és értéke azonban ugyanaz. A makk fölső például van akinél a stüszi-vadász, és van akinél egy bajor ló. Ez persze semmiben nem befolyásolja a játékot.

– Miért hirdették meg a pályázatot új kártyalapok megtervezésére?
Sok mindennel próbálkoztunk, hogy fölhívjuk erre a játékra a figyelmet, nem tudtuk, mi fogja az ingerküszöböt átlépni. Viszont amikor kiderült, miért festette Schneider József éppen azokat az alakokat a lapokra, akkor döntöttünk úgy, hogy ezt a gondolatot tovább kell vinni. Ő ugyanis akkor kezdte el megfesteni a ma ismert magyar kártya motívumait, amikor igen nagy elégedetlenség volt az országban a Habsburg elnyomással szemben és nagyon komoly cenzúra működött. Ezért Schneider József Tell Vilmost és társait, tehát a svájci szabadsághősöket hívta segítségül és tette a magyar kártya lapjaira, jelképezve ezzel a magyar nép szabadság iránti vágyát. Így elkerülte, hogy a monarchia cenzúrája rögtön betiltsa ezt a kártyát. Ezen felbuzdulva úgy gondoltuk, hogy megkérdezzük a magyar kártyával játszókat, kiket látnának szívesen a már nem élő „nagyok” közül a lapokon. Húszezer ember szavazata alapján választottuk ki a legtöbb szavazatot kapottakat, akik a magyar kártya húsz lapján szerepelhetnek, majd pályázatot írtunk ki a mai kártyafestő mesterek számára, akiket most grafikusoknak mondunk, hogy ábrázolják a kártyalapokon megjelenítendő húsz személyt.

– És kik kerültek a húsz közé?
Ludas Matyi, János vitéz, Puskás Öcsi, Mária Terézia, Szent István király… Érdemes a teljes névsort megnézni a honlapunkon! Szerintünk a kártya hungarikum, kezdeményeztük a magyar értéktár-bizottságnál a nemzeti értékek közé való felvételét, ennek az elbírálása most zajlik. Reméljük, hogy sikeres lesz.

Az a véleményünk, hogy a játéknak az emberek közötti kapcsolatban, párbeszédben nagy szerepe van, ezért a társadalomban is nagyon pozitívak az „élettani” hatásai. Ugyanezt nem mondhatjuk el az online játékról.

Tehát mi még véletlenül sem szeretnénk internetes snapszerbajnokságot rendezni: azt szeretnénk, ha két idegen kezet fog, leül, megismeri egymást, játszik két órát, és barátokként állnak föl.

Beszélgetőtárs: Madocsai Bea

(Fotók: snapszer.hu)