Transzhumanizmus: a technika vívmányaival "feljavított" ember
SZEMlélek 2019. május 20.

Transzhumanizmus: a technika vívmányaival "feljavított" ember

Az új ideológia célja létrehozni a "megnövelt" embert, azaz olyan lényt, amely a ma ismert ember és a gép keveréke. Például számítógépcsipet ültetni az agyba, kamerával helyettesíteni a szemet...

soual_philippe_transhumanism.jpg

Philippe Soual katolikus filozófus ősszel Párizsban megjelenő könyve, melynek címe L’Homme incarné (A testet öltött ember) vitairat a mai kor emberét kábító újabb ideológia, a transzhumanizmus ellen. De több ennél: visszafordít bennünket ahhoz a mára elfeledett szent ágostoni kérdéshez: ki is az ember, és ki vagyok én?

Amikor a filozófus a  közelmúltban Magyarországon járt, hogy teológiai kurzust tartson az egyik  szerzetesközösség felkérésére, Pozsgai Nóra, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa beszélgetésre hívta őt, és műsorában megkérdezte tőle, miért írt a „testet öltött emberről”? Egyáltalán mit jelent az, hogy testet öltött ember?

A könyv valójában kérdésfelvetés: ki az ember? Ugyanis már nem tudjuk, kik vagyunk, mik vagyunk. Az emberiség megfeledkezett magáról, és bizonyos tekintetben mintha megbolondult volna. Az ember nincs többé tudatában annak, hogy mit jelent emberi lénynek lenni. Elsősorban azt nem tudjuk, hogy miben áll a lényünk és a létünk. Vannak filozófusok, akik nem tesznek különbséget az ember és az állat között, mások nem hajlandók különbséget tenni férfi és nő között. A totális egyneműség, a totális egyformaság felé haladunk. E gondolatmenet szerint az ember valamiféle semleges lény lenne: se férfi, se nő, se állat, se ember, se isten. De ennél is mélyrehatóbb az, hogy többé már nem vagyunk tudatában, honnan valók vagyunk, milyen anyagból gyúrtak bennünket, embereket.

Philippe Soual az interjúban kifejtette, hogy nem csak azt nem értjük, milyenek vagyunk, de már nem is törekszünk rá, hogy megismerjük magunkat. Szókratész görög filozófus volt az első, aki föltette a kérdést: ki az ember? Ő jelölte ki a keresés irányát, egyrészt ezzel a kérdéssel, hogy ki az ember, másrészt azzal a felszólítással, ami görögül így hangzik: Gnóthiszeauton! Ismerd meg önmagad! Soual szerint éppen az adja ember mivoltunk becsületét, csodáját, hogy föltehetjük ezt a kérdést: ki az ember.

A francia filozófus szerint a szent ágostoni gondolat mentén továbbhaladva a kérdés  egyes szám első személybe kerül: ki vagyok én? És itt olyan titokhoz érkezünk, amit nem is nagyon értünk, meg el is felejtettünk.

Gondoljunk csak arra, hogy korunk embere többet tud a Mars talajának összetételéről, mint a saját lelkéről, és szemtanúi vagyunk annak, hogyan idegenedik el saját magától és ember mivoltától – és ez nagyon szomorú.

A Katolikus Rádió riportere fölvetette, hogy ennek a gondolatmenetnek csupán a keresztény hit fényében van értelme, mivel a mai ember úgy érzi, mindenki azt gondolhat, amit csak akar.
Való igaz – hangzott a válasz, – hogy a könyv a keresztény kinyilatkoztatás nagy hagyományába illeszkedik, mert ebből ismerhetjük meg Istent, innen tudjuk, hogy Isten Szentháromság, és hogy ebből következően Isten: szeretet. Márpedig, ha megértjük, hogy Isten szeretet, akkor értjük meg saját magunkat is. Ezen kívül ott van a hatalmas és gazdag antik filozófiai hagyomány.

Ez a hagyomány távolról sem ateista, hiszen az összes nagy görög filozófus: Platón, Szókratész, Arisztotelész, Plótinosz egyetlen hatalmas, többistenhitű kultúra örököse, csakhogy – velünk ellentétben – szerintük az ember az istenek és az állatok viszonylatában értelmezhető. És innentől kezdve a görögök számára az ember furcsa, érthetetlen lény, hiszen van benne valami az istenből: az értelem és a gondolat; és van benne valami az állatból: a test. A görög filozófusok értik, hogy vannak istenek, értik, hogy vannak állatok, ám teljesen értetlenül állnak az ember előtt. Mindez megtalálható –persze jelentős különbségekkel – a nagy keresztény hagyományban is. Például Blaise Pascalra gondolok, aki azt mondja: „Ha az ember kérkedik, megalázom; ha megalázkodik, dicsérem; állandóan ellentmondok neki mindaddig, amíg meg nem érti, hogy érthetetlen szörny”. Tehát mindig megvan az embernek ez a megérthetetlen misztériuma, és nem tudjuk, hol a helyünk, mi a létünk jelentése és célja. A könyvem tehát annak szeretne mélyebben utánajárni, hogy kik is vagyunk.

A testet öltött ember (L’Homme incarné) című kötet szerzője szerint több válasz is lehetséges, de a legfontosabb, hogy egyáltalán föltegyük a kérdést. A túl gyors válaszadásból esetleg elhamarkodott vagy ügyetlen válaszok születnek, azért fontosnak tartja, hogy a kérdéseket néha meghagyjuk kérdésnek. A könyve a transzhumanizmus ellen szólal fel, azonban Soual nem frontálisan szerette volna megközelíteni a problémát, hanem mélységében és távlataiban. 

Nem annyira valami vagy valaki ellen akartam könyvet írni, mint inkább valami, vagy valaki mellett. Az utolsó fejezet tényleges vitairat a transzhumanizmus ellen, a könyv nagyobbik része azonban visszanyúlik az előzményekhez, és azon elmélkedik, mit jelent embernek lenni.

A szerző könyvének első része arról szól, milyen volt az emberiség az őstörténet óta, a kőkorszaktól a modern korig, mondjuk a 19. századig. Beszél a munkáról, a gazdaságról, a tudományról és a technológiáról; a családról, a gyermekvállalásról, az apaságról és anyaságról, és egy fejezet szól arról, hogyan látják az antik filozófusok az ember és az istenség problematikáját – mindezt a régi ember szempontjából. A könyv második részében visszatér ezekre a témákra, megmutatva, mi változott ma, és milyen zsákutcába kerülhet az emberiség a transzhumanizmus révén.

Az interjúban a transzhumanizmus lényegét is kifejtette a francia filozófus, hiszen Magyarországon ez az ideológia még nem terjedt el, szemben az Egyesült Államokkal, ahol nagyon divatos eszme, és Franciaországban is kezd befolyást szerezni.

A dolognak van egy filozófiai vonatkozása is, másrészt viszont most már nagyon komoly politikai és gazdasági játszmáról is beszélhetünk, hiszen biztos, hogy senkit sem érdekelne ez az egész, ha nem forognának a háttérben jelentős pénzösszegek. A Szilikon-völgyben az Egyesült Államokban, Németországban, Franciaországban, sőt Kínában is milliárdokban kifejezhető összegeket fordítanak az ilyen kutatásokra, és tudósok hada dolgozik ezen a területen – mondta Philippe Soual.

A transzhumanizmus mozgatórugója – magyarázta a filozófus – az az elgondolás, hogy „meg kell növelni” az embert, mert a genetikai evolúció véletlen terméke vagyunk: az evolúció véletlenszerűen kitermelte a majmot, az elefántot, a tyúkot, ugyanígy az embert – és az evolúció rosszul csinálta a dolgokat! Ezért korrigálni kell, amit a természet szeszélye elrontott. A transzhumanizmus hívei szerint tehát nem szükségszerűek az ember korlátai, és azokat a tudomány segítségével nemcsak hogy át lehet, de át is kell lépni: a technológiai fejlődés révén képesek leszünk az ember képességeit, tulajdonságait, adottságait a végtelenségig fokozni. A cél tehát: létrehozni a megnövelt embert, azaz olyan lényt, aki a ma ismert ember és a gép keveréke. Például számítógépcsipet ültetni az agyba és így megnövelni annak kapacitását, kivenni a szemet és kamerával helyettesíteni – és sok hasonló furcsaság…

És hát ennek a végpontján ott van a halhatatlanság álma, az élet meghosszabbítása, az örök fiatalság, a betegségek megszűntetése… – vetette föl Pozsgai Nóra.
Igen, – hangzott a válasz – azt ígérik, hogy legyőzik a halált, legyőzik a betegséget, az öregséget, és megcsillogtatnak előttünk egy jobb világot, ahol nincs többé halál, nincs többé szenvedés…

Olyanok akarunk lenni, mint az Isten. Nemde ez volt az emberiség első nagy megkísértése?
Pontosan! Sőt, nemcsak hogy istenné akarunk válni, de ráadásul önerőből, saját magunk által akarunk megistenülni, és ez az, ami döntő, ez az igazi kísértés! Szent Ágoston tökéletesen megértette ennek a veszélyét. Mert ha az ember önerőből azzá akar válni, aki valójában Isten, akkor ez azt jelenti, hogy nincs többé nyitottság Istenre, és nincs többé helye a kegyelemnek sem, hisz maga az emberiség lesz az, aki megváltja magát, aki „megcsinálja” magát – ez az, amit megnövelt embernek neveznek.

Nagyon nehéz megmondani, van-e esély arra, hogy az emberiség megmeneküljön ennek az ideológiának az elterjedésétől – véli a filozófus, aki szerint minden menthetetlenül megvalósul majd, hiszen már gőzerővel folynak a kutatások, többek között a genetika területén, például abban az irányban, hogy hogyan lehetne tökéletes embert, tökéletes gyermeket létrehozni.

Van, ami már elkezdődött, és valóra válnak majd egyéb törekvések is, ezeket már nehéz megállítani. Viszont ami megvalósul, az olyan nyilvánvaló kudarc lesz, hogy én azt remélem, ez majd gondolkodásra készteti az embereket. Fontos hangsúlyozni, hogy amit a transzhumanisták megnövelt embernek hívnak, az csalás és ámítás. Ahhoz ugyanis, hogy fel lehessen csillantani a megnövelt ember ábrándképét, előbb le kell kicsinyíteni az embert. Márpedig  szellemi, kognitív készségeit, sőt testi képességeit illetően is a mai ember eléggé csökkentett állapotban működik. És ennek a mélységesen leszegényített, elsatnyult embernek villantják fel a lehetőséget, hogy megnövelt ember válhat belőle. Ott a tévedés, hogy azt hiszik: az embert meg lehet növelni a tudomány és a technológia segítségével.

Ha veszek egy memórialemezt, kibővíthetem a számítógépem élő, hasznos memóriáját – hozta a példát Soual. De illúzió azt hinni, hogy egy emberi lény memóriáját, intelligenciáját és a többi képességét is ugyanígy ki lehet terjeszteni! Akik ezt gondolják, valójában semmit sem tudnak az emberi értelemről. Már a mesterséges intelligencia puszta ötlete, fogalma is azt bizonyítja, hogy ezeknek az embereknek fogalmuk sincs sem az emberi lélek, sem az emberi intellektus mibenlétéről.

Egyes szellemi áramlatok arról beszélnek, hogy a kereszténység ideje lejárt; eddig jó volt, korszerű volt, de most már új korszaknak kell következnie. Így adódik a kérdés: van-e hely Krisztusnak ebben az egészben?
A kérdésre Philippe Soual így válaszolt: Európa csodája a három sarkalatos erényből származik, ami a hit, a remény és a szeretet: ez hozta létre a  Római Birodalom utáni Európát, a középkori Európát, majd a modern Európát. Hiszem, hogy ez a három erény továbbra is támpontot ad a világnak. Éppen ezért, ami engem illet, én nem vagyok kétségbe esve, éppen ellenkezőleg.

A Megtestesült ember könyvcím gondolatát az inspirálta, hogy  János Evangéliumáról tartottam előadást. Észrevettem ugyanis, hogy a mai korunk – és a transzhumanizmus gondolata is éppen ezt példázza –, újfent egyfajta test nélküli, „dezinkarnálódott” emberiségről álmodozik. Például azt ígérik, hogy egy napon lehetséges lesz, hogy fogjuk az emberi tudatot, és rátelepítjük egy pendrájvra vagy egy számítógépre, és ily módon halhatatlanná tehetjük az embert: a tudatát befogjuk egy USB-kulcson, és végtelenül másolgathatjuk egyik számítógépről a másikra. Itt megint azt látjuk, hogy fogalmuk sincs róla, mi a tudat, mi a lélek, mi az intellektus – tehát nem ismerik és nem értik az embert.

Szent János ad eligazítást ebben a kérdésben, amikor azt mondja: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott”. Mit jelent ez? Ha megnézzük a görög szöveget, Szent János a szkéné szót használja.A kifejezést most inkább a színházi nyelvben használjuk ’színpad’ értelemben, de az eredeti görögben azt jelentette: sátor. Szent János,amikor azt mondja, „az Ige testté lett”, játszik a görög és a héber szóval, hogy elmagyarázza: az Ige szó szerint bennünk, közöttünk ütötte fel a sátrát. A szójáték abban áll, hogy a görög szkéné három mássalhangzója, sz-k-n utal a héber sekhina szóra, ami azt jelenti: Isten jelenléte a Szentek Szentjében, a jeruzsálemi templomban. Vagyis ez azt jelenti a keresztény ember számára, hogy a Szentháromságos Isten nálunk veri fel a sátrát, Isten eljön, és mindegyikünkben ott lakik.

Ember-mivoltunk csodája, hogy arra vagyunk hivatva, hogy minden emberben, akármilyen is legyen, azt a lényt lássuk, akihez Isten eljött, hogy beköltözzön hozzá. Ez tehát Isten megtestesülése mindegyikünkben. Az, hogy Isten szállást vesz minden emberben, lehetővé teszi, hogy minden ember otthon legyen a saját törékeny, halandó hús-vér testében – magyarázta Philippe Soual francia katolikus filozófus a Katolikus Rádióban.

Mivel a francia közgondolkodás meglehetősen szabadelvű, és nem nyitott a katolikus gondolkodásra, ő, és a hozzá hasonlóan gondolkodók komoly nehézségekbe ütköznek és az üldöztetés bizonyos formáit tapasztalják – állítja, –  de azért bizakodnak.

Tudja, Jeanne d’Arc a tárgyalásán így felelt meg az őt faggató kihallgatóknak: nem az a dolgom, hogy elhitessem magukkal, hanem az, hogy elmondjam. Tehát azért vagyunk itt, hogy felszólaljunk, elmondjunk valamit a világnak, és tanúságot tegyünk hittel, reménnyel és szeretettel.

Velem éppen tavaly ősszel történt meg, hogy előadást kellett volna tartanom az egyik francia egyetemen, – meséli Soual – és letiltották az előadásomat, úgymond a keresztény politikai nézeteim miatt. Több neves értelmiségit ismerek, akivel ez megtörtént a közelmúltban. Ezek az esetek nem mindig kerülnek nyilvánosságra, mert félelemből, szeméremből nem beszélnek róla, az elhallgatás burka veszi körül. Amit például Alain Finkelkrauttal csináltak, az egyszerűen botrányos. Alain Finkelkraut nagy műveltségű és nagy tudású értelmiségi, és undorító módon bántak vele. Ez rendkívül aggasztó, mert azt mutatja, hogy Franciaországban csökkenőben, elfogyóban van a gondolatszabadság. Eric Zemmourt is megpróbálták nyíltan letiltani a televízió- és rádiócsatornákról, végül ez nem sikerült, az eset mégis ijesztő, hiszen éppen az teszi naggyá az államainkat, hogy feltalálták a gondolatszabadságot, a lelkiismereti szabadságot, ami végtelenül értékes kincs, és késznek kell lennünk arra, hogy megmentsük.

El kell érni, hogy valódi vita legyen, mert ha többé nincs véleménykülönbség, nincs világnézeti különbség, az egyszínű világot eredményez – ezt tavaly ősszel elmondtam a Le Figarónak adott interjúmban. Márpedig a francia egyetemi világ nagy veszélyben van, mert az egyszínűség felé halad. Az egyeduralkodó gondolkodás valójában nem gondolkodás, hanem uralkodó vélemény, ami boszorkányüldözést végez – fejtette ki Philippe Soual.

Azonban hiába igyekszik nyomást gyakorolni az a francia értelmiségi réteg, amelyiknek nagy hatalma van, mert velük van a média, az igazságszolgáltatás, a kulturális és az egyetemi szféra – mégis kudarcot vallottak, ha nem így volna, akkor a lakosság elsöprő többsége osztaná a véleményüket, márpedig nem ez a helyzet.

A műsorban szó került Franciaroszág jelenlegi állapotáról, is, amit a filozófus úgy összegez, hogy hazája súlyosan beteg!

Ami szombatonként történik, az valami nagyon súlyos nehézségről, mélységes szétszakítottságról tanúskodik – a sárga mellényesekre gondolok, meg a jelenlegi és az előző kormányra. Súlyos örökséget kaptunk. Elmérgesedtek az indulatok, a lakosságban fokozódik a harag, az elkeseredés, ami elég furcsának tűnhet innen, Magyarországról, hiszen Magyarországról vagy a világ többi országából nézve Franciaország valóságos kis paradicsom… Elkeserítő, hogy ez a gazdag, és hallatlan lehetőségekkel rendelkező ország mintha megtagadná saját magát, mintha nem lenne önmaga.

Franciaországból hogyan látják Magyarországot?

Philippe Soual szerint gyakran azért torz a kép, mert a saját francia politikai  helyzetük szemüvegén át tekintenek a többi országra. Siralmasnak nevezte, ahogy egyes sajtóorgánumok például Angliáról, Németországról, Olaszországról, és, bizony, Magyarországról is beszélnek. Véleménye szerint létezik egy sajátosan francia látásmód, ami eltorzítja más, főleg európai országokról alkotott képüket.

Kicsit olyan, mintha irányítani akarnánk Európát, exportálni a saját problémáinkat, a többi országgal kapcsolatos előítéleteinket. Azt hiszem, minden franciának, ha csak apró szellemi erőfeszítésre hajlandó lenne, minden országot a maga történelméből, hagyományából kiindulva kellene megértenie és értékelnie. Európa egy csoda. Az az  Európa, amelyik mélyebb egységben van az egymás iránti tiszteletben, nagyon erős tudna lenni. Azt is hiszem, hogy Európa csak akkor lehet erős, ha megőrzi minden nép lelkét, sajátosságát ahelyett, hogy uniformizálni akarna – ami a mai világ nagy tévedése.

Nagy hibának tartja a francia filozófus azt hinni, hogy megalkothatjuk az Európai Egyesült Államokat ugyanúgy, ahogy egykor létrehozták az Amerikai Egyesült Államokat. Teljesen mások a körülmények. Itt régi nemzetek vannak a maguk történelmével, súlyával, gyenge és dicsőséges pillanataikkal – csakis ilyen Európát tudunk létrehozni.

Az idegen kultúrák beáramlásával kapcsolatban Philippe Soual  úgy véli, a legjobb hozzáállás az intelligens befogadás, amely tud különbséget tenni, és tud nemet mondani bizonyos dolgokra. Ugyanakkor a távolról, nevezetesen az iszlámból érkező népességtől el kell várni, hogy tartsák tiszteletben a köztársaság törvényeit, és tegyenek erőfeszítéseket, hogy megismerjék és szeressék az országot.

Azonban ha kételkedünk magunkban, és semmit sem tudunk kínálni, egyfajta átjáróház lesz belőlünk, ahova bárki bejöhet, hogy azt csináljon, amit akar. Viszont ha erősítenek bennünket a nagy elveink, a szabadság, testvériség, egyenlőség, akkor szerintem lehetünk befogadók az idegen népességgel szemben, ha megértetjük velük, hogy nem egy pályaudvari váróterembe érkeztek, hanem egy nagy hagyományokkal rendelkező országba, amelynek ma is van mondanivalója a világ számára, és az ő érdekük is az, hogy részt vegyenek ebben a nagy történetben.

soual.jpg

Philippe Soual francia katolikus filozófus a görög filozófiai hagyomány és a keresztény kinyilatkoztatás emberképéből kiindulva keresi a választ arra a kérdésre: ki az ember. Határozottan kiáll azokkal a szellemi áramlatokkal, ideológiákkal szemben, amelyek támadják és rombolják a keresztény tanításon alapuló emberképet. Napjaink Franciaországában azonban, a jelek szerint egyre kevésbé nézik jó szemmel az ilyen „ideológiai elhajlókat”. Philippe Soual 2018 őszén vendégprofesszorként filozófiai kurzust tartott volna a Toulouse-i Jean-Jaurès Egyetemen. Katolikus nézeteire és a gender ideológiával való szembehelyezkedésére hivatkozva azonban a vezetőség már a kezdés előtt letiltotta filozófiai szemináriumát. Talán azért, hogy kereszténységtől mételyezett emberképével nehogy megfertőzze az ártatlan ifjúságot?

(Forrás: Magyar Katolikus Rádió); kezdő kép: fluxtrends; fotó: youtube)