Evangélium Ferenc pápa szerint
Rab Krisztina 2019. június 17.

Evangélium Ferenc pápa szerint

Különleges kötetet ajánlunk: Andrea Riccardi, a Szent Egyed közösség alapítója szerkesztette, Sólyom László egykori köztársasági elnök fordította magyarra.

ferenckonyv.jpg

A Ferenc pápa és az ő ideje – A kereszténység Jorge Mario Bergoglio idején című kötet a Pannonhalmi Főapátság Bencés Kiadójának gondozásában a katolikus egyházfő csíksomlyói látogatására időzítve jelent meg. A könyv egy 2017-es római konferencia előadásait tartalmazza, és – ahogyan Sólyom László is megállapította – alcímével és olasz nyelvű eredeti címével (A kereszténység Ferenc pápa idején) ellentétben nem általában a kereszténységről, hanem szinte kizárólag a katolicizmusról szól, Ferenc pápa idején, az ő tevékenységét és hatását górcső alá véve.

A volt köztársasági elnök úgy fogalmazott, hogy a "kötet ablakot nyit a világra": a katolicizmus jelenét és jövőjét a Vatikánon, Olaszországon és Európán túlra tekintve vizsgálja.

Külön erénye, hogy mindegyik témáját a globalizáció folyamatába illeszti. Óriási szükség van erre a mi sajátos magyar katolicizmusunkban. Miközben féltve őrizzük állítólagos védőbástyáinkat, a világ már elment mellettünk. A Szentlélek ajándékai közé sorolnám, hogy végre van egy pápa, aki nem innen való, hanem tapasztalatból tudja, hogy mi van a világban, és mindig az egészet látja.

A könyv nem akar szentet csinálni Ferenc pápából. Rámutat mindarra a kockázatra, amely Ferenc egyénisége, a katolikus egyház szervezeti és más problémái, valamint a gazdasági és társadalmi világtendenciák együttállásából adódik.

Jorge Mario Bergoglio pápaságával ezer év után véget ér, amit eddig európai pápaságnak gondoltunk, de sajátossága az is, hogy "az intézményi problémák egyre inkább átadják helyüket a lelkipásztori kérdéseknek".

...az egyház egyre kevésbé hasonlít fényes palotára (...), viszont egyre inkább sátorhoz lesz hasonló, amelyet a nép között állítanak fel, hogy együtt haladjon vele az úton.

Valószínű, hogy ez a közvetlenség, ez a hívőkre figyelő hozzáállás, az, hogy "a hitről beszél, de szeretetteljesen, gyöngédséggel (...), azzal a mélyről jövő tehetségével, hogy közel jut az emberek érzelmeihez és személyükhöz – s teljesen elhagyta az egyházias beszédmódot" – mindez együtt eredményezte, hogy "személye elvált az egyház népszerűségétől. Vannak olyan olaszországi felmérések, melyek szerint Ferenc népszerűsége 80 százalék, az egyházé pedig 40 százalék".

A könyvet olvasva közelebb kerülünk Ferenc pápa személyiségének megismeréséhez, képet kapunk jelentőségéről, hatásáról, de szóba kerül a menekültkérdés, a vallások találkozása által generált kihívások, a szegények problémájára választ kínáló Bergoglio-i megoldás, a "város teológiája", a Vatikán és a politika kényes viszonya is.

A kötet kereszténydemokrata pártokról szóló fejezetében Francesco Bonini úgy fogalmaz, hogy "'a keresztény (vagy katolikus) párt' szókapcsolat mind védekező, mind aktív használatában, összeférhetetlen. 'Katolikus' és 'párt' két ellenkező távlat." A pápa ugyanakkor "bár időszerűtlennek tartja a katolikus pártokat, felszólított az elköteleződésre":

...szálljatok be a politikába, de kérlek, a nagypolitikába, a nagybetűs Politikába! -, a tanítás és nevelés szenvedélyével és a kulturális versenyben való részvétellel.

Bonini többször idézte Ferenc pápát, aki szerint "nincs szükség semmiféle kereszténydemokrata pártra, sőt, még a keresztény indíttatású pártokra sem". Sólyom László ennek apropóján jegyezte meg, hogy a "KDNP ráadásul a pápa szándékától legmesszebb eső ideológiai párt: a miniszterelnök szerint a KDNP feladata, hogy a pártszövetséget bizonyos értékekhez horgonyozza le, amikor is a horgonyzsinór hossza taktikai kérdés."

Egyébként Ferenc pápa már korának szereplője a katolikus egyház határain túl is, jellegzetes vezető a világ vezetői között. Nem csupán a Nyugat, vagy a történelmi államok azon nagy vezetői köréről van szó, akiknek közük volt a római egyházhoz. A különféle "periferikus" és nem katolikus államokban tett látogatásaival Bergoglio fontos résztvevője lett a népekkel és kormányokkal folytatott párbeszédnek, a katolicizmus hagyományos körzetein kívül is. Talán kijelenthetjük, hogy választásai és döntései révén, de a kortárs világ alakulása miatt is, ő az első "globális pápa". Már csak az a kérdés marad, hogy Ferenc pápa évei nem hoznak-e új szerkezeti felépítést az ősi katolikus egyházba. Ez is Bergoglio pápa titkának része.

Juhász-Laczik Albin OSB, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója a kötet utolsó fejezetében Ferenc pápa gondolatait idézi: "az egyháznak el kell mennie a szegényekhez is, föl kell vállalni őket, és hogy ők a középponthoz közeliek, ugyanakkor az egyház nem egy ügynökség, amely a szegényekért van. Hanem az egyház az isten népe."

Sólyom László ugyanitt megjegyzi, hogy a "szegény" szó nem csak az így vagy úgy elnyomottat jelenti, "hanem azt is, aki az élet peremén van, a periférián. A magzat, az újszülött, a beteg, az öreg, a reményvesztett, mindenki, aki az élet védtelen, vagy válságos helyzeteiben van, az szegény". A migrációról, mint figyelmeztető üzenetről beszél: "Odalépünk-e hozzájuk? A válasz mindeddig csupán a mélységes megosztottság volt mind Észak-Amerikában, mind Európában. A könyv nem csak Trumpot említi, de a kelet-európai és olasz püspököket is, akik nemzeti identitáspolitikává egyszerűsítik (rontják le) a globalizációnak ezt a bonyolult jelenségét. Ferenc pápa szavai és gesztusai egyértelműek. Számára a migráns a szegények szegénye." Ugyanakkor a volt köztársasági elnök hangsúlyozza, hogy a pápa "árnyaltan beszél a migráció problémájáról. De kihez jut ez el, amikor már rég nem magáról a jelenségről van szó, hanem a migráció, megengedhetetlen általánosításokkal, leegyszerűsítve, félelemkeltésre fókuszálva, sok országban szavazatszerző politikai termékké lett."

Agostino Giovagnoli a kötet utószavában bizonyságként írja, hogy "Ferenc pápasága nem lezárt lap, és Jorge Bergoglio döntései folyamatosan tartogatnak meglepetéseket. De az egyértelmű, hogy

pápaságának már megvan a helye az egyház történetében, és szorosan összefonódott egy összetett és ellentmondásokkal teli korral."

Nyitott kérdés, hogy milyen mély nyomot hagy majd Ferenc pápasága a katolikus egyház hosszú távú történetében. Kritikusai várakozása szerint ez a pápaság csupán közjáték lesz. Ugyanakkor nagyon is intenzív periódus, amely helyet készít egy mély változásnak: nem lesz könnyű ugyanis visszatérni a múlthoz. Bergoglio pápaságának évei alatt a katolikus püspökök testülete részben megváltozott: olyan személyeket nevezett ki, akiket ő választott, akik az ő szempontjainak felelnek meg, s ezek a püspökök képesek lehetnek elősegíteni a pápa üzenetének még erőteljesebb befogadását.

Célt ér-e Ferenc pápa? Ez a nagy kérdés. A válaszhoz nem elég csakis őrá figyelni, hanem a 21. század katolikus egyházának minden részét látnunk kell. Valóban nagy a kockázat, hogy a vizsgálat megreked a pápa személyénél, és elfeledkezünk-e azokról a milliókról, akik a globális katolicizmust alkotják, és akiket a pápa szeretne felszabadítani és elevenné tenni.