“Nagyon hálásak vagyunk” – beszélgetés egy Szombathelyre menekült pakisztáni családdal
SZEMlélek 2019. június 17.

“Nagyon hálásak vagyunk” – beszélgetés egy Szombathelyre menekült pakisztáni családdal

Richard James feleségével és gyermekeivel egy évvel ezelőtt menekült el Pakisztánból, hogy aztán a Karitász és Székely János püspök segítségével találjon új otthonra.

pakisztan2.jpg

A család – a korábban kereskedelmi menedzserként dolgozó apa, a katolikus iskolát igazgató, angoltanár végzettségű anya, a fogorvosi pálya felé tekintgető lányuk és a papi hivatás iránt érdeklődő fiuk – két évvel ezelőtt döntött úgy, hogy elhagyják Pakisztánt.

– Ha fizikai erőszakot nem is tapasztaltunk, de érezhető egy fokozatos nyomás a keresztények és minden nem muzulmán ellen. Amikor fiatal voltam, egészen más volt a helyzet: a különböző vallások gyerekei együtt játszottak, együtt nőttek fel, mindenki barátságos volt. Mára megváltozott a helyzet, és sajnos rossz irányba. Félelem van a levegőben. Állandóan azt halljuk, hogy változtassuk meg a vallásunkat, ha a mennyországba akarunk kerülni. Én erre mindig azt mondom, hogy ezt a döntést ne az egyházakra, hanem Istenre bízzuk.

pakisztan3.jpg

Magyarországon számtalan kulturális különbséggel szembesültek: másként ünnepelték a húsvétot, a karácsonyt, de másként működik az oktatási rendszer, egészen mások az ételeink, kihívás számukra a magyar nyelv és az is, hogy amikor Karacsiban 40 fok körüli hőség volt, itt 11-12 fok.

Hálásak a helyieknek: úgy érzik, szeretik őket. – Kilencven százalékban nagyon kedvesek és segítőkészek az emberek, a maradékkal pedig nem foglalkozunk. Mindenhol vannak jó és rossz emberek – mondják. Eleinte a templomban mindenki őket nézte, de lassan megismerkedtek a közösséggel:

"megszoktak bennünket, már tudják, hogy olyanok vagyunk, mint ők."

Beilleszkedésüket, befogadásukat az is segíti, hogy a gyerekek a helyi középiskolába járnak, a szülőknek pedig a Karitász ad munkát. – Soha nem akartunk munka nélkül ételt és ruhát kapni. Amikor megkapom a fizetést, mindig nagyon büszke vagyok, hogy el tudom vinni a gyerekeket a boltba – mondja az édesapa.

Sharon, az édesanya hangsúlyozta, hogy a gyerekeik jövőjét mindennél fontosabbnak tekintik, és bízik benne, hogy hamarosan képzettségünknek megfelelő munkát is találnak. – Tisztességesen dolgozunk és annyi pénzt akarunk, amiből meg tudunk élni. A gyerekeket arra tanítjuk, hogy a kemény munka visz előre az életben.

Hogy miként építgetik újjá gyakorlatilag a nulláról az életüket, hogyan képzelik el a jövőjüket, arról ide kattintva lehet bővebben tájékozódni.

(Forrás és fotók: nyugat.hu)