Balogh Krisztina: Nem akartam az adófizetők pénzén csinálni tovább
SZEMlélek 2019. augusztus 12.

Balogh Krisztina: Nem akartam az adófizetők pénzén csinálni tovább

A Jezsuita Roma Szakkollégium egykori lakója 2016 tavaszán gyakornokként került az M1 televízióhoz. Ma már nem dolgozik ott, nem véletlenül.

baloghkrisztina.jpg

Az MTVA korábbi riportere jelenleg felszolgáló Ausztriában. Nem ez volt az álma – azt hitte, a "közszolgálati" médiánál megtalálta a helyét. Hogy miért távozott mégis, arról, a 444.hu munkatársának nyilatkozott. A teljes cikk ide kattintva érhető el, az alábbiakban Balogh Krisztina néhány gondolatát idézzük.

A könyvhétről forgattam, és nyilvánvalóvá tették számomra, hogy baloldali vagy liberális beállítottságú írókat nem szabad megszólítanom. Ott tanakodtunk Péterfy Gergellyel, a szervezővel, hogy vajon ki az, aki beleférhet, ki nem

A lombikprogramban számos ismert ember részt vett, nálunk nem szólalhatott meg egy RTL-es, vagy egy ellenzéki beállítottságú hiresség. Lesújtó volt megélni, hogy egy ilyen megrázó kérdésben, ahol emberi életekről, családalapításról esik szó, szempont lehet, hogy ki milyen politikai beállítottságú.

Egy alkalommal azzal bíztak meg, keressek adatokat arról, hogy milyen rémes új betegségeket hoznak be a migránsok Európába. Nagyon ritkák voltak az ilyen esetek, nagyon alacsony számú esetről találtam csak számadatot, de addig kellett kutakodnom, amíg egy "szakértő" el nem mondta, hogy mennyire veszélyes ez a sok afrikai és arab ember.

A baloldali politikusokat érintő blokkokban az elvárás az volt, hogy minél több szituációban állítsuk be nevetségesnek őket. Nekem alapvetően nem politikával kellett foglalkoznom, más viszont nem volt ilyen szerencsés. Akadt, aki szándékosan beemelt a riportjába olyan elemeket, amikről pontosan tudta, hogy ki fogják vágni onnét – csak azért, hogy így nyugtassa lelkiismeretét. A többség nem tud azonosulni a szerkesztési gyakorlattal, de megélhetés miatt kénytelen vállalni a kompromisszumokat.

Hatalmas csalódás volt az a munkamorál, amivel találkoztam. Az volt az álmom, hogy eljussak idáig, és annál kijózanítóbb volt, amivel szembesülnöm kellett.

Olyan őrült nagy felelősség nem volt rajtam, mert többnyire fesztiválokról és gyerekprogramokról csináltam anyagokat. De így is kamerába kellett mondanom, hogy mekkora a gyerekvállalási kedv, és meg milyen jó a CSOK, miközben Szabolcsban saját szememmel láttam, hogy aki tényleg rászorul, képtelen felvenni a támogatást. Másik nap szárnyaló keresetekről és világszínvonalú fejlesztésekről beszéltem, miközben a környékünkön mindenki minimálbéren nyomorog, a vonat pedig 20-al vánszorog Szabolcstól Békésig.

Szabályosan bezártak bennünket a newsroomba. A szerkesztő üvöltözött, hogy senki nem mehet ki. Mindhárom ajtót elreteszelték, nehogy bejöjjenek a politikusok. Konkrétan pisilni se mehettünk ki. Fojtogató érzés volt. Engem addig apám se, anyám se zárt be soha sehova, nemhogy egy "felelős szerkesztőnek" nevezett személy. Akkor döntöttem el, hogy ezt velem nem lehet csinálni.

Nem akartam az adófizetők pénzén csinálni tovább. Nem éreztem fairnek velük szemben.

Az ember, aki aláírta a felmondólevelemet, meg se köszönte a munkámat.

(Forrás: 444.hu)