Amilyen a klímád, olyan a Földünk
SzőkeTibor 2019. augusztus 18.

Amilyen a klímád, olyan a Földünk

Hogyan osszuk ki egymást zacskóstul?

child-2217747_1920_1.jpg

Nem lehet nem írni a klímaváltozásról: az össznépi gyűlölet egyik újabb gyújtópontja lett. A zöldek ugyan nem rasszisták, csak gyűlölik egy kicsit a nem zöld, tudatlan, proli embereket, akik nem tudnak meglenni a plusz egy nejlon zacskójuk nélkül.

A Föld csodálatos, mi meg csúnyák vagyunk és kegyetlenek, de haljunk már meg?

Szeretem hinni, hogy vannak megoldások. Nemrégiben Etiópiában több mint  200 millió fát ültettek egyetlen nap alatt és a világon nagy valószínűséggel rengeteg facsemete várja izgatottan, hogy hosszabb időre gyökeret ereszthessen és üdvére válhasson az egyszer használatos, mohó emberiségnek.

Mikor kézbesítő voltam városunk szegénytelepén, mindig eszembe jutottak az aktív zöldharcosok, hogy na, vajon itt mit kezdenének, mit érne itt a zöld eszme? Nem gúnyból, egyszerűen mindig érdekelt, hogy a mélyszegénységnek mi az ellenszere, a magasgazdagság megszüntetésén kívül. Mivel lehetne rávenni az itt élőket, hogy foglalkozzanak a környezetükkel?

Problémás kamaszokkal dolgozva is előjön, hogy vajon nekik mi a zöld? Azon túl, hogy  a marihuána egyik beceneve és ha egész nap szívják, akkor csak úgy árad az álbékesség belőlük és folyton megmentenék a világot. Mikor lejönnek a cuccról, akkor meg gyűlölnek mindent, az élen önmagukkal.

A telepen teljesített szolgálatom alatt a város elkezdte sorban felújítatni az épületeket. Ami önmagában jó dolog, hiszen sokan kerültek így életükben először komfortosabb körülmények közé. Az emberek „felújítása” nélkül azonban az épületek bizony nem sokat érnek. Aki ugyanis nem tiszteli önmagát, az nem fogja tisztelni a környezetét sem.

A fogyasztók, akik mögött elhanyagolt életek vannak, ők a kulcsai a változásnak. A hatalmon lévőkre erőszakmentesen a fogyasztói szokások megváltoztatásával lehet hatni. Hiszen őket mi tartjuk el, s ha valamire mi nem akarunk költeni, abban a pillanatban csökken a hatalma a világ felett. Az a fajta kishitűség a buktatója, ami azt mondja, hogy „ az én joghurtom” , „az én kólám” nem oszt, nem szoroz. Nem számít(ok).

Ha az első tapasztalata az embernek a világról az, hogy gyűlöli őt, akkor nem fogja becsülni azt a keveset sem, amije van. Ahhoz, hogy a klíma megváltozzon, nem szabadna fáznia az embereknek egymás ridegségétől.

Minél több a sötét anyag a szívükön, annál kevésbé lesz érdekes az, mi van körülöttük. Ha ugyanis nem számítok, akkor az sem számít, ami körülvesz. Csak úgy vagyunk, aztán majd lesz valami. Nincs felelősség, nincs kontroll, nincs hit az életemben.

Minden attól borul virágba, ha szeretettel gondozzuk. Körülöttünk minden él, és ahogy bánunk vele, rajtunk úgy ítél. Nem lehet ez alól kibújni semmilyen irányba.

Ha megmutatnánk az embereknek, hogy ők az élő Föld egy darabjai és nem csak sokkolnánk őket, hogy ha ez így megy tovább, halálnak halálával halunk meg, akkor talán fel lehetne kelteni az érdeklődésüket elsősorban önmaguk iránt.

Szokásokat nem lehet kiosztani, hogy itt a lecke, olvasd és csináld.

Nagyon sok embernek az élete is eldobható műanyaggal van felcímkézve. Mert még soha senki nem mondta nekik, hogy hello, Te is igazi vagy ám! Belőled is csak egy van, felfoghatatlanul egy! S nem attól leszel igazi, ha kólát iszol és nem attól leszel több, ha veszel még valamit. Ami benned van, az mindenre és mindenkire hat, annyira nagy és hatalmas vagy!

Akinek nem ismételgetik, hogy megismételhetetlen, olcsó utánzatként éli az életét és nem fogja érdekelni az, hogy ami jó van benne, attól jobb lehet minden.

Amilyen szeretettel fordulunk egymás felé, olyan lesz a klímánk és olyan a Földünk.