Nosztalgia, vagy a „most” lehetősége?
Madocsai Bea 2019. augusztus 29.

Nosztalgia, vagy a „most” lehetősége?

 Nézze meg a képet! Visszavágyódik a múltba?

trabantok2.jpg

A parkoló tele Trabanttal – ennek látványa hirtelen visszaidézte a gyerekkoromat! De jó lenne valamelyikbe beülni, tenni egy kört! Vajon most is rosszul lennék benne, mint annakidején? Nem hiszem, mert csak hátul, utasként volt hányingerem, amikor már a volánnál ültem, sosem. Nem okozna gondot a kormányváltó, benne maradt a kezemben a mozdulat.

Visszamenni egy kicsit az időben… Valóban szeretném?

Hányszor halljuk: ó, ha megint húsz éves lehetnék! Hát én semennyivel sem szeretnék fiatalabb lenni! S minél inkább gyűlik az éveim száma, annál kevésbé vágyódom vissza bárhova is az időben.

 

Az utcán sétálva egy nyolcvanas úr megjegyzését kaptam el véletlenül, amikor mellettünk egy feltűnően csinos fiatal nő haladt el: „most sajnálom, hogy nem vagyok ötven évvel fiatalabb!” Annyira kedvesen, huncut pillantással és őszinte elismeréssel, de semmiképp sem tolakodóan vagy tiszteletlenül címezte szavait a „kisasszonynak”, hogy nem tudtam nem megnézni magamnak a „bácsit” és persze a nőt is, aki egyszerűen keresztülnézett alkalmi hódolóján. Föl se fogta a helyzet báját, a pillanat nagyszerűségét! Mibe került volna egy kedves mosollyal nyugtáznia a bókot? Így azonban nem hiszem, hogy az idős férfi komolyan bánta volna, hogy nem lehet visszafordítani az idő kerekét!

trabantok1.jpg

 

Szép gyerekkorom volt a nem szép történelmi időben. Ám ha az akkori körülményektől függetlenül térhetnék vissza a múltba, amennyit csak a kedvem tartja, akkor sem hiszem, hogy bármennyit is visszamennék.

Az életem nem „már a múltban” vagy „még a jövőben” van. Hanem a „most”-ban!

Ez a jelen pillanat áll a rendelkezésemre, hogy örüljek a napsütésnek, hogy hálás legyek a családomért, hogy elvégezzem a feladatomat, hogy észre vegyem azt, aki szükséget szenved, hogy jót tegyek, hogy vigasztaljak, meghallgassak, együtt sírjak, nevetésre késztessek, hitet adjak: hogy szeressek. A szeretet cselekedeteinek lehetősége a jelen pillanatban rejlik. Ez a „most” értékesebb annál, semhogy elszalasszam! Most viszonozhatom a bókot mosollyal, és most tehetek egy kört a Trabanttal!