A fekete párduc megszelídítése
SZEMlélek 2019. szeptember 02.

A fekete párduc megszelídítése

Létesítményavatás, árnyékokkal és árnyalatokkal.

feketeparduc.jpg

A napokban avatták fel Szegeden az ország első egyházi kezelésben lévő stadionját. Kis-Rigó László Szeged-Csanádi megyéspüspök, a sport és szabadidő központ kezdeményezője boldog örömmel nyugtázta, hogy minden határidőre készen lett, és a szegediek hitre és felekezetre való tekintet nélkül birtokba vehetik a sokfunkciós építményt. Ám nem mindenki elégedett.

Nem is tudom, mikortól vált a katolikus stadion a kritika tárgyává. Ha jól emlékszem, eredetileg nem az egyházi híradások révén juthatott a hívek és mindenki más tudomására a milliárdos nagyberuházás híre, hanem kritikus hangok révén. A stadionépítés hazánkban egyébként is a kormány és a kormányfő politikáját bíráló mémként szerepel közel egy évtizede.

A szegedi új stadion pedig sokak számára a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy az egyház és a politika mennyire összefonódott, hogy a kormány mennyit költ fölösleges stadionokra, ahelyett, hogy iskolákra és kórházakra költene stb. stb. Aki olvas újságot, kívülről fújja az ide vonatkozó népdalokat.

A stadion megnyitójára ráadásul Plácido Domingot és fiát hívta meg a püspök. A népszerű énekest nemrégiben molesztálással és erőszakkal vádolták meg, ami miatt néhány amerikai színház törölte is a programjából. Jóllehet még ki sem derült, hogy a vádak igazak-e, a stadion mémhez hozzákapcsolódott a #meetoo mém is, valamint az, hogy lám, a katolikus egyház nem határolódik el a férfiuralom mocskosságától. Ilyenkor könnyű megfeledkezni az ártatlanság vélelméről.

A szeged-csanádi egyházmegye papjai és hívei is megosztottak az egyházi stadion ügyben,

s talán ennek kezelésére is hívta meg a püspök az egyházmegye családjait egy nagy családi happeningre szeptember 8-ra. Láthassa meg mindenki saját szemével, mennyi mindennel több ez a központ, mint egy szokványos stadion. S mennyire büszke lehet az egyház és Szeged városa is, hogy egy ilyen professzionális centrummal rendelkezhet.

Az építmény valódi neve Szent Gellért Fórum, vannak benne a focipályán kívül teniszpályák, edzőtermek, konferencia-termek és számos más ötletes alkalmasság a nem professzionális sport befogadására is. Szent Gellért vértanú az egyházmegye védőszentje. Grosics Gyula pedig, aki egykori ministránsként kezdte kapus-karrierjét, egyfajta sport-védőszentje lett az egyházmegye fociakadémiájának. Beceneve alapján a fórum előtt hatalmas fekete párduc vicsorít az érkezőkre. Nem harap.

Fotók a megnyitóról (Forrás: promenad.hu)

Akik a végletes politikai megosztottság mentén kommentálják az építményt, a jól ismert és meglehetősen unalmas kormánypárti vagy ellenzéki szövegeket mantrázzák. Tegyék. S akár még nevezhetjük ezt a szabad politikai nyilvánosság egészséges jelenségének is. Én azonban amellett érvelek, hogy legalább az egyház törzsközönsége, a rendszeresen templomba járók és papjaik ne e politikai klisék mentén gondoljanak a Szent Gellért Fórumra. Az egyház küldetése, hogy közösségi tereket nyisson, a modern egyházi felfogás és cselekvés túl lát a templom és még inkább a sekrestye falain. Nem csak katolikusok és nem csak hívők, hanem bárki örömét lelheti ebben a sportkomplexumban, aki akar a kápolnájában még imádkozhat is, de erre senkit nem kényszerítenek.

Most, amikor a politikai megosztottság olyan, amilyen, éppen most lenne fontos egyre többet gyakorolni, úgy is mondhatjuk, edzeni, hogy saját szempontjaink szerint értékeljünk, stadiont és püspököt egyaránt.

S ha az egyházi nyilvánosság terein már képesek leszünk nem a politikai médiumok megmondóinak szemével látni, hanem saját szempontjaink szerint tudjuk egyszerre értékelni és bírálni a kezdeményezést, akkor talán a sport mellett a társadalmi nyilvánosságban is példát mutathatnánk a fair play-re.

Máté-Tóth András

(Nyitókép: nso.hu/Koncz György)