A közlekedőknek semmi se szent?
Gégény István 2019. október 03.

A közlekedőknek semmi se szent?

Hasznos dolog a mobilitás, szükségszerű e téren is a fejlődés, de jó lenne körültekintően haladni előre.

roller1.jpg

Talán sokan emlékszünk rá, hogy a mobiltelefonok elterjedésének kezdeti szakaszában mennyi kellemetlen, illetlen, néha kifejezetten idegesítő jelenetet kellett átélnünk. Mert például az akkor igazi nóvumnak számító hordozható kommunikációs eszköz birtokosa nem vette észre, hogy nem a nappalijában telefonál, hanem a nyílt utcán, esetleg egy tágas vasúti kocsit tévesztett össze egy telefonfülke magányával a hangos beszélő.

Ezek az emlékek ötlenek fel bennem, amikor napjainkban úton, útfélen, sőt, az út kellős közepén, az "utamban" sorra botlok bele elektromos rollerekbe. A bárhol lerakható, felkapható alkalmatosságok nagyon trendik, egy adott célcsoport számára biztosan módfelett hasznosak is, de aggasztónak tűnik, hogy

ezek a kétkerekűek nem csupán gurulás közben balesetveszélyesek és egyesek számára bizonnyal zavaróak, hanem álló helyzetükben is.

Nyilván nem véletlenül rakják ezeket a modern guruló "kütyüket" az orrunk elé, a rendezetten sorakozó bérkerékpárokhoz képest ez a mobilitási eszköz a szétszórtságával próbál hódítani.

Mindez önmagában talán nem érdemelne meg egy bejegyzést, idővel csak leküzdi a társadalom az eszköz használatával kapcsolatos gyerekbetegségeket. Az viszont, amit a minap láttam, legalábbis kérdéseket vet fel bennem, homlokráncolással párosítva.

A budai Szent Imre templom kapuja előtti közvetlen terület ugyanis nem rollerparkoló. Eddig legalábbis abban a hitben éltem, hogy ez amolyan társadalmi közmegegyezésnek örvendő evidencia. Tévedtem, amely tévedésemet a fenti fotó bizonyítja. Talán azért is érint érzékenyen ez a sajátos installáció, mert bő két évtizede épp ez a templom volt az első munkahelyem, sekrestyésként, amolyan gondnokként folyamatosan ügyeltem az épületen belüli és körüli rendre.

Ma már ez nem feladatom, mégis szúrta a szemem, hogy ki és miért cipel fel egy lépcsősoron keresztül egy nyilván aligha pehelykönnyű eszközt, hogy oda nem illő helyen ottfelejtse. Felmerülhet, hogy "csak beugrott egy rövid imára", de a templom zárva volt – csak a kapu volt kitárva, a belső üvegajtón ott is volt a zárva tábla. Vagyis a roller tényleg ott lett felejtve. Azt sem zárom ki, hogy szándékosan került oda, ahová.

Készítettem pár felvételt a bejárat környezetéről, hogy láthatóvá váljon, mennyire sok egyéb lehetőség kínálkozott volna a kevésbé tolakodó parkolásra.

Hogy ne csupán a problémáról essen szó, jelzem: pár óra múlva, mikor visszafelé ugyanott haladtam el, a roller még mindig a templom előtt állt, de már máshol. Valaki továbbment nálam, és lehozta a földszintre, az "elszállt" kétkerekűt. Erről is készítettem fotókat, hátha a potenciális bérlők inspirációt kapnak a kevésbé zavaró elhelyezést illetően.

Kattintásra galéria nyílik az előtte és utána állapotról

A fejlődéssel nincs gond, sőt, de az "okosság" ne csupán a technológiára vonatkozzon, hanem az emberi, társadalmi tényezők tiszteletére is!