Ádám, hol vagy?
Dr. Fekete Ágnes 2019. október 04.

Ádám, hol vagy?

Ma van Szent Ferenc napja, ehhez időzítve rendezik meg a Teremtés Hetét, amelynek jegyében a SZEMlélek partnerségével tartottak érdekes előadást a "fenntarthatatlanság történetéről" Budapesten.

img1_3.jpg

Ferenc pápa többször hangsúlyozza, hogy mennyire fontos az ökológiai kérdésekkel foglalkozni: „Szent Ferenc a teremtés sértetlensége iránti mély és őszinte tisztelet példáját kínálja a keresztények számára. Mint a szegények barátja, aki szeretetben élt Isten minden  teremtményével, Szent Ferenc az egész teremtést – állatokat, növényeket, természeti erőket, sőt, Napfivérét és Holdnővérét is – meghívta, hogy együtt tiszteljék és dicsőítsék az Urat. Az assisi nincstelen tanúbizonyságát adja annak, hogy ha békében élünk Istennel, nagyobb készséggel fogjuk építeni a békét az egész teremtéssel is, ami elválaszthatatlan a népek közötti békétől.” (II. János Pál pápa: Az ökológiai válság: közös felelősségünk. Üzenet a béke világnapjára. 1990. január 1.)

A Párbeszéd Házában tartott "Ádám, hol vagy?" című alkalom szervezői Ikotity István, Domaniczky Orsolya és Révai Mátyás voltak. Rögtön a bevezetésben három kérdést tettek fel a hallgatóságnak, a válaszokat kis papírokon egy táblára ragasztották: Mit tapasztalunk általában a fenntarthatatlanságról? Mi lehet ennek az oka? És mi várható?

terved4.jpg

Ikotity István felvázolta az előadássorozat további témáit. Bibliából vett kifejezések lesznek majd az esték jelzőtáblái: Építs Bárkát! / Ti adjatok enni! / Adjatok egy kis olajat! / Ahol a szíved, ott a kincsed is! / A kövek fognak megszólalni!

A kiindulópontként szolgáló első alkalmon elhangzott: Isten pontosan tudja, hogy hol van az ember. Nyilván nem a fizikai valójára kíváncsi, hanem arra, hogy lényegileg hol van?

Sok vízió létezik a Föld jövőjéről, de kevés az, amelyik pozitívan tekint előre. Szimbólumokra átfordítva: Ádám elbújt önmaga elől is.

De vannak emberek, akik szeretnének előállni jó példákkal, melyek a Föld jövőjében hisznek. Ezekről szól a Holnap című film, amelyet az előadássorozat minden alkalmával részletekben levetítenek majd.

Nobilis Márió, a Sapientia Hittudományi Főiskola tanára arra utalt előadásában, hogy Bolyki János egy könyvében már 1999-ben használta a teremtésvédelem kifejezést. E szónak a lényege nem az, hogy megvédjük azt, ami az Istené, hanem

a környezetvédelem szót szerették volna a hit nyelvére fordítani. Arra akartak utalni azok, akik az egyházban elkötelezettek az ökológia iránt, hogy nem az ember áll a középpontban, ezért nem az ember környezetét kell megvédeni, hanem az egész teremtettséget.

Kuslits Béla, a  Magyar Madártani Egyesület szakértője, a Corvinus Egyetem doktorandusza előadását a gazdaság, ökológia és politika három területére osztotta. Azt a kérdést vetette fel először, vajon mennyire tud növekedni a gazdaság? Általában mindenki büszke a növekedésre, de vajon örökké lehetséges fejlődni? A ’60-as években kezdték el boncolgatni ezt a kérdést. A növekedés határai című kötetben foglalták össze az első amerikai kutatók eredményeit. Azóta ezeket az adatokat sok szempontból átnézték, javították, de a lényeg nem változott: nem lehet örökké fejlődni.

Az ökológia nem a gazdaság szemével nézi a világot, hanem azt kérdezi, hogy milyen módon kapcsolódnak össze a föld élőlényei. Hálózatos rendszernek tartja az egész élővilágot. Éppen ezért nem csupán a természet védelme a fontos, hanem elsősorban az a lényeg, hogy az emberek gondolkodása megváltozzon. Ha egyszer a Föld erőforrásainak valóban megtapasztaljuk a határait, akkor talán majd nem fogjuk lekaszabolni egymást.

A fotóra kattintva galéria nyílik (az esemény képeit Somogyi Gergely készítette)

Nobilis Márió mondanivalóját egy mondatban lehet összefoglalni: meg kell tanulnunk jól szeretni a világot! Ebben segít Szent Ferenc himnusza:

"Magasságos, mindenható, jóságos Úr, tied a dicséret, a dicsőítés, az imádás és minden áldás!

Egyedül téged illetnek, Magasságos, mindezek, s nincs ember, ki méltó lenne kimondani nevedet!

Áldott légy, Uram, minden teremtményeddel! Főképp napfivér úrral, vele világítasz nekünk, ő a nappal! Milyen szép és nagy fénnyel ragyogó: ó, Magasságos, folyton rólad tanító!

Áldott légy, Uram, holdnővérért és a csillagokért, az égre alkottad őket, fényesnek, értékesnek és szépnek!

Áldott légy, Uram, szélfivérért, a levegőért, a borús, derűs és mindenféle időért, mellyel teremtményeidet élteted!

Áldott légy, Uram, víznővérért, ki tiszta és oly hasznos, drága és alázatos!

Áldott légy, Uram, tűzfivérért; az éjszakát világítod be általa, szép és vidám, van ereje s hatalma!

Áldott légy, Uram, földanya-nővérünkért, ki fenntart és ellát minket, gyümölcsöket terem, színes virágokat és füvet!

Áldott légy, Uram, mindazokért, kik szeretetedért másoknak megbocsátanak, s bajban, megpróbáltatásban kitartanak! Boldogok, kik békességgel tűrnek, győzelmi koszorút kapnak, Magasságos, tőled!

Áldott légy, Uram, testihalál-nővérünkért, ki elől élő ember el nem menekülhet, jaj azoknak, kik halálos bűnökben halnak meg! Boldogok, kikre a halál szent akaratodban talál, nekik semmit sem fog ártani a második halál!

Dicsérjétek Uramat, áldjátok hálával, és szolgáljátok nagy alázattal!"

Az előadás megnézhető itt: Párbeszéd háza videó

A következő előadás:

2019.  november 14. Tanulás – felkészülés „Építs bárkát!” Ter 6,14

terved.jpg