Megkívánhat egy férj egy másik nőt?
SzőkeTibor 2019. október 10.

Megkívánhat egy férj egy másik nőt?

Az ember vágyik, akar, néz, megkíván s közben gondol mindenfélét. Nehéz egy nőt férfiként nem megkívánni, ez tény. Nehéz arrébb menni. Félrenézni. De meg kell ezt tenni?

tiger-3969118_1920.jpg

 Nagyjából minden harmadik nőt megkívánom, ezért sem hiszek a férfi-nő barátságokban. Esetleg akkor, ha mindkét fél homoszexuális, mert akkor  nincs kísértés.

Abban a pillanatban, hogy kifejezem a világban a vágyamat, s valaki ezért kiröhög, elfordul, megpofoz, felháborodik, leüvölti a fejem, azt tanulom meg, hogy jobban teszem, ha erről nem beszélek, mert valami baj lehet belőle. Attól még az a valami bennem van, belőlem akar kijönni és nem biztos, hogy tudom, honnan és miért jön. Főleg gyerekként.

A kisgyermek mindenre vágyik és őszintén meg is mondja, hogy ez vagy az kell neki. Mosolyogva kiszolgáljuk, vagy éppen nem, de elfogadjuk, hogy spontán és őszinte. Meg akarja venni (vetetni) az összes játékot a játékboltban, és egész nap tudna csokit és édességet enni, s közben mesét nézni. Olyan világba érkezett, ahol a zabálás és fogyasztás oly természetes, mint a levegővétel. Erről nem ő tehet.

Kamaszként, a fiúoldalt jobban ismerve aztán nemcsak a játékokat kívánja meg az ember, hanem jóval több mindent és ebben a korszakban még mindig nyíltan hangot is adhat neki kortársai között, jó esetben el is fogadják, mert az érdeklődés hasonló. Hogy kinek mondja el, azzal már jobban vigyázni kell, mert a vágyak nem mindig romantikusak és sokszor túl nyersnek és egyszerűnek tűnhetnek. Amin, adott esetben a másik fél, vagy a vágy tárgya könnyedén megsértődhet.

Ha az embernek van egy vágya, az még nem lehet bűn. A felebarátod házastársát ne kívánd! – mondja a parancsolatunk és az vesse rám az első követ, aki ezzel még nem került legalább önmagában összetűzésbe. Mert hogyne kívánna meg egy férfi egy nőt, ez milyen irreális kérés lenne bárkitől? Biztos van ilyen férfi is, én egyet sem ismerek. A megkívánni, nyálcsorgatni és megindulni felé az már jóval több, mint a kívánalom, hiszen ha igévé válik a vágy, abból komoly gondok lehetnek.

Ha egy házasságban valaki szereti a krémest és elmennek egy cukrászda előtt, s az egyik megnyalja a szája szélét, esetleg felsóhajt és azt mondja, hogy „de ennék egy krémest”, és a másik ezért kiröhögi vagy felháborodik, akkor már vége is a kapcsolatnak. Vágyni nem lehet bűn, de olyan vágyat kielégíteni, ami mást sért, bánt, az már igen. Ha szeretem üvöltve hallgatni a kedvenc zenémet és erre vágyom, az nem lehet gond. Ha ezt fülhallgató és a szomszédjaim megkérdezése nélkül elégítem ki, azzal már sértem az ő jogukat a csendhez.

Nem gondolom, hogy egy párkapcsolatnak arra van szüksége, hogy az egyik vagy másik fél folyton arról beszéljen, aznap kit kívánt meg.  De ha nem mondhatom  el a vágyaimat, mert ezért engem megbüntetnek, elfordulnak tőlem, megvonják a szeretetüket, akkor én azt fogom megtanulni, hogy ami bennem van és ami belőlem jön, az rossz.  Vagy legalábbis valami olyasmi, amit nem szabad.

Ezzel egy valamit lehet kezdeni, odabent, mélyen csinálni egy zárható szobát és mindent oda bezsúfolni, hogy még véletlen se jöjjön ki, mert akkor bántanak. Ha kimondom, hogy nekem ez a vágyam és engem ezért megszégyenítenek, megaláznak, azaz bántani fognak  – akkor jobb, ha nem beszélek róla.  Akkor azt el kell fojtanom, hatalmas energiát kell mozgósítanom arra, hogy azt a  belső, titkos, zárt szobát zárva tartsam és még idővel bővítenem is kell – mert a vágyak folyton csak jönnek.

Vágyak ugyanis vannak, voltak és lesznek.

A gyermekek is vágyakból születnek s az Élet szüntelen életre vágyik, lüktetésre, kölcsönhatásra, bőségre, termékenységre, túlcsordulásra, színekre, virágokra, illatokra és gyönyörre. Szüntelen. Ezzel az égvilágon semmi baj nincs, ha csak nem valaki irigységből, elfojtott vágyból fakadó erkölcs-csőszségből folyton megcímkéz, vagy bántalmaz gondolattal, szóval, cselekedettel azért, mert kimondok valamit, amit ő szégyell maga előtt. Amiért őt megszégyenítették.

Hisz mégis mi a baj azzal, ha vágyunk a gyönyörre, ami lételemünk? Kit bántunk, vagy sértünk vele, ha megvan hozzá a  partnerünk és minden, ami köztünk történik közös beleegyezéssel jön létre s nem bánt senkit? Szomorú dolog az, mikor megbélyegzünk valakit azért, mert kimondja, amire vágyik.

Az elfojtott vágy utat tör magának s lehet belőle bármilyen tünet, ami elpusztítja a gazdatestet. Végső soron a félelem az, ami meggátol ebben, hiszen nem merjünk kimondani azt, ami bennünk van, mert akkor biztosan elutasítanak. Ha valaki ellök minket, csak mert őszinték vagyunk, az biztosan hazugságban él. Sokkal kiegyensúlyozottabban élhet egymás mellett két ember, ha nem kell attól rettegniük, hogy csak azért, mert éreznek és vágynak, el fogják őket utasítani. A világ minden szépsége valakinek vagy valakiknek a vágyából született, a teremtett világ pedig Isten vágya volt s most már a miénk is, örökké.

Még jó, hogy a Jóisten nem félt minket kimondani, mert így én írhatok s van, aki nem fél elolvasni.