Igaz Bálint:sok okos ember van, most már rendes is kéne
SzőkeTibor 2019. november 13.

Igaz Bálint:sok okos ember van, most már rendes is kéne

Igaz Bálint államilag kitüntetett sportmasszőr, volt válogatott atléta és még fotósként is dolgozik a sporteseményeken. Munkájának rejtelmeiről beszélgettünk.

imgp6199.jpg

– Nemrég jöttél haza az atlétikai vb-ről, mint a csapat masszőre. Milyen élményekkel gazdagodtál? Sok munkád volt?
– Egy atlétikai világbajnokság mindig különleges. Az idei nem csak a helyszín miatt, de a késői időpont miatt is azzá vált. Egy normál idényben augusztus végén rendezik a szabadtéri nagy versenyeket (EB, VB), míg ebben az évben Doha rendezte a világbajnokságot, ami inkább volt furcsa és kevésbé jó, mint a szokásos időpont és egy más helyszín.

Sajnos az arab világnak, még ha modern is és hatalmas erőkkel azon vannak, hogy bizonyítsák rátermettségüket,  a rendezés finoman szólva sem sikerült teljes mértékben. A párás meleg miatt a 35 fokot, 45-nek éreztük, miközben a nyitott stadiont 26 fokra hűtötték le, ami kifejezetten jót tett az eredményeknek. Fiziológiai szempontból ugyanis, ha melegből egy hűvösebb helyen kell teljesíteni, az minden esetben jobb eredményeket szül. Ki is hozták a statisztikusok, hogy "minden idők legjobb világbajnoksága volt" az idei; legalább is a számok ezt mutatták. Miközben mindenki szenvedett a klíma (16 fokra állítva) vs. 45 fokos hőérzet miatt. Nálunk a helyszínen nem volt sérülés, így a csapatorvosunknak a megfázásos tünetek kezelésén túl sok dolga nem akadt - hála Istennek. Masszőri szemmel nézve persze volt dolgom, de a versenyek és versenyzők eloszlása miatt nem volt megerőltető,vagy már hozzászoktam az elmúlt 13 év alatt.Volt már rá példa, több mint egy tucatszor, hogy a csapatvezetői feladatokat is nekem kellett ellátni, hát olyankor nem sok pihenés szokott lenni. 

– Mennyire a csapat tagja a masszőr? Mióta van ilyen státusz a magyar csapatok mellett? 
– Egy masszőr szerves része kell, hogy legyen a csapatnak. Nem csak az egyik alappillére a felkészülésnek, de miután heti szinten találkozik a versenyzőkkel, az edzőn kívül ő ismeri a legjobban a sportolókat. Még egy pszichológus sem tudja kiismerni ennyire. Kiélezett helyzetekben sokat tud segíteni, ha van rá igény. Nagy megmérettetéseken, mint az EB, VB, Olimpia mindig van masszőr a csapat mellett, legyen az egyéni-, vagy csapatsport. Az Atlétikai Szövetség évtizedek óta tartja fontosnak eme státusz betöltését, 2009 óta már az edzőtáborokban is ott vagyunk, segítünk. 2010-ben még egyedül voltam az összes atlétára, ma tanítványaim is alkalmazásba kerültek, így megoszlik az erő.

– Jövőre mész-e Tokióba? 

– Ha Isten is úgy akarja, igen. Az lenne a harmadik felnőtt olimpiám, ráadásul Tokióban, ahová több szempontból is kimennék; unokabátyám az a Koczka Pál, aki a '64-es tokiói olimpián részt vett, kosárlabdázóként 110-szeres válogatott volt és amikor gyermekkoromban mesélt erről, nagyon el tudott varázsolni. El is határoztam, hogy Tokióba ki kell menjek valamikor. Ez azóta már egyszer megadatott, de csak egy akklimatizációs tábor hete miatt, 2015-ben, amikor a pekingi világbajnokságra álltunk át. Olyan meghatározó élményekben volt részem, amit szeretnék ismét átélni.

Olyan kihalóban levő emberi tulajdonságokkal találkoztam ott, mint az emberség, alázat, tisztelet, odafigyelés.

– Hogyan készülsz Te az ilyen alkalmakra? 
– Különösebb készülés egyelőre nincs, ez majd 2020 nyár elején indul be igazán, addig az edzőtáborokban és a napi problémák megoldásában tevékenykedem. Útlevelem érvényes még közel 10 évig.
– Hány masszőre van a magyaroknak? Minden csapatnak külön?
– Ebben is történt változás, mert végre bizottsági szinten is elismerték, hogy nagy szükség van ránk. A pekingi olimpiára negyed annyi masszőrt vittek, mint a négy évvel későbbi, londonira, ahol már majdnem minden szövetség hozhatott egy masszőrt. Kis létszámú csapatra is volt masszőr, besegítettünk egymásnak.
dsc04393.JPG
– Úgy tudom, fotósa is vagy az eseményeknek. Ez mennyire "hivatalos"? Hogy egyezteted össze a kettőt?
– Ez volt az első szakmám, még az egyetem előtt elvégeztem, így hivatásos fotósként könnyen részt tudok venni egy ilyen eseményen. Nem könnyű összeegyeztetni a masszőri tevékenységgel, sokszor futom végig szó szerint az egész eseményt, mert a versenyszámok alatt a versenyzőket kellett lencsevégre kapni, utána jöttek a masszázsok, majd éjszakába nyúltan az elkészült fotókat át is kellett küldeni... ez még 2018-ban is így volt, azzal a különbséggel, hogy ott már rajtam kívül két masszőr volt; úgy már sokkal könnyebben végeztem el a feladataimat. 

– Családos emberként hogy viselitek a távolléteket?
– Egyre nehezebben. Van egy 2,5 éves lányom és egy fél éves fiam. Nagyon nehéz elindulni hosszabb napokra, vagy akár több hétre. Azért vagyok könnyebb helyzetben, mert ha már ott vagyok, át tudom adni a pillanatnak magam, így mindig az adott helyzetben élek, ami segít átlépni a "dimenziókat". Feleségemnek sokkal nehezebb.

20190817_174522_2.jpg
– Mi a legfontosabb számodra ahhoz, hogy jó masszőr legyél? Mi az, amit adni tudsz a csapatnak az alkalmakkor, a szakértelmen felül?
– Mikor egy magas állami kitüntetésben részesültem a londoni olimpia után, egyfajta elismerése volt a munkámnak, egy pozitív visszajelzés. Ilyet még senki nem kapott ebben a szakmában.  A jó masszőr ismérve nem feltétlenül a szakszerű mozdulatokon múlik. Inkább olyan embernek kell lenni, aki az adott megkeresést, problémát egyénre szabva oldja meg. Ez a legnehezebb. Nagyon sok jó masszőr van, de azt is látom, hogy nagyon felhígult a szakma. Aki az egyént segíti át a problémán és nem "általános" masszázst ad, mint egy mechanikus gép, az az, akiből igazán jó masszőr válik. Ebből van a legkevesebb. Rengeteg továbbképzésen vagyok túl, a testi erő mit sem ér, ha nem társul mellé az a bizonyos lelki támasz. Itt is csak egy eszköz vagyok, aki abban segít, hogy a legjobb teljesítményt tudja az adott sportoló kihozni magából bizonyos krízishelyzetekben. Könnyű dolgom van, mert volt válogatott atlétaként voltam a másik oldalon is. Az edzőkkel is könnyen szót tudok érteni - sokszor már együtt gondolkozunk, kérdeznek, de facto hallgatnak is rám.

– Követsz valamiféle vallást, tanítást?
Keresztény ember vagyok, de életem során más vallásokat is tanulmányoztam; toleráns vagyok és befogadó mindazokkal a nézetekkel, ami a jót, az igazat de legfőképpen a Hitet erősítik. Hiszem, hogy van egy felsőbb hatalom, ami, vagy aki irányítja mindennapi életünket; az érzéseinken keresztül lehet rá hallgatni. És ha Isten velünk, ki ellenünk?

– Mi a legfontosabb érték számodra? Hogyan tudod azt átadni?
– Alázat. Bizalom. Embernek maradni, egyenes gerinccel. Mai rohanó világunkban elkoptak a valós emberi értékek. A tudás egy dolog. De nem minden. Azt szoktam mondani: "Sok okos ember van, most már rendes is kéne...!" 

Mint ahogy a gazdagság sem erény, ha csak nem lelki értelemben mérjük!
igaz0134.JPG