Bartók román-népzenei gyűjtése először hallgatható bárki számára
SZEMlélek 2019. november 20.

Bartók román-népzenei gyűjtése először hallgatható bárki számára

A Magyar Néprajzi Múzeumban található Bartók mintegy 3500 dallamból álló román népzenei gyűjteménye. Ez népzenekutatói pályájának legnagyobb arányú gyűjtése.  Az anyag túlnyomó többségéről fonográffelvétel is készült, ezek a Néprajzi Múzeum tulajdonában lévő felbecsülhetetlen értékű hangfelvételek azonban eddig csak a kutatók számára voltak hozzáférhetők.

5102022.jpg

A jelen adatbázis elsőként teszi közzé Bartók teljes román gyűjtése mintegy 1200 fonográfhengernyi anyagát a hozzá tartozó dallamlejegyzésekkel – a Néprajzi Múzeumban őrzött ún. támlapokkal – együtt, amelyek tehát egyedülállóan gazdag képet nyújtanak az erdélyi románság I. világháború előtti népzenéjéről.

Az adatbázis ide kattintva érhető el.

Bartók szomszédnépi kutatásainak célja eredendően a népzenei kölcsönhatások tanulmányozása, a korabeli Magyarország egymás mellett élő népei népdalkincsének megismerése, ennek folytán pedig a magyar népzene legjellemzőbb, eredeti vonásainak meghatározása volt. 1909 júliusában megvalósult első román népdalgyűjtése mind tudományos, mind alkotóművészi szempontból meghatározta Bartók viszonyulását e népzenéhez: a bihari népzene újdonságértéke, egzotikus szépsége egy sor román népzenei ihletésű kompozícióra inspirálta a zeneszerzőt. A következő öt év intenzív gyűjtései során Bihar megye népzenéjét egyre alaposabban és földrajzilag egyre szélesebb körben tanulmányozta, de jelentős gyűjtőmunkát végzett továbbá az egykori Alsó-Fehér, Arad, Hunyad, Kolozs, Máramaros, Maros-Torda, Szatmár, Szolnok-Doboka, Temes, Torontál, Torda-Aranyos és Ugocsa megyék románlakta vidékein is. Későbbi írásainak tanúsága szerint Bartókot az itt talált népzene ősisége, régies jellege ragadta meg leginkább, amelyet mindenekelőtt az alkalomhoz nem kötött dalokban tapasztalt. De a népszokások szigorú rendje és az ezekhez kapcsolódó szokásdalok gazdag repertoárja is lenyűgözte – ezért aztán 1914-ig a téli ünnepek időszakát rendszerint a román parasztok körében töltötte. Egyedülállóan gazdag hangszeres népzenei gyűjtése alapvető tapasztalatokat nyújtott a népi hangszerek és a népi előadásmód terén – későbbi román vonatkozású kompozíciói jelentős mértékben ehhez az anyaghoz kapcsolódnak.

A helyszíni lejegyzések alapján, olykor a fonográfhengerek újrahallgatásával készültek a dallamok tisztázatszerű lejegyzései az ún. támlapokra, amelyek az anyag rendszerezésére, tanulmányozására szolgáltak. Ezekből rendszerint több példány is készült, amelyek egyike a fonográfhengerek kísérőjeként a Bartók gyűjtéseit anyagilag támogató Nemzeti Múzeum népzenei osztálya (azaz a mai Néprajzi Múzeum) gyűjteményébe került – ezeket közli hasonmásban a jelen adatbázis. Mivel a támlapok általában közvetlenül a gyűjtőutakat követően készültek, a lejegyzések és a gyűjtési adatok jellege, részletessége változó, sőt esetenként későbbi, 1920-as vagy 1930-as évekbeli revideált lejegyzések, kiegészítések is láthatók itt.
(Forrás: papageno.hu)