A naptár készítése a hatalom dolga
Dr. Fekete Ágnes 2020. január 01.

A naptár készítése a hatalom dolga

A központosított hatalmak mondhatták meg először, hogyan is kell mérni az időt. (Példa erre Egyiptom, Mezopotámia és Róma.) Minden nagy naptárreform, kötelező időmeghatározás valamiféle egyeduralomhoz köthető.

18217867_4581905e42aa2b913038e6fe020b2f9a_wm.jpg

Az embernek három támpontja volt az idő méréséhez:

  1. Az egy napos ciklus
  2. A hold és a csillagok ciklusai
  3. Az évszakok éves ciklusa

Csupán az a baj ezekkel az egységekkel, hogy egyik sem illeszthető bele a másikba. Három teljesen külön rendszer. 365 nap sem pontosan egy év, még 6 óra és 9 perc kell hozzá, a 12 holdhónap pedig már több nap eltérést is mutat az egész évhez képest. ( Egy holdhónap 29 nap, 2 óra és 44 perc.) Az is csak lassan alakult ki, hogy a 12-es számrendszer a legalkalmasabb az idő mérésére, mivel ez osztható hárommal is, néggyel is, hattal is, ráadásul ennyi hónap van egy évben. Egyiptomban még 30 egységre osztották a napot (kasbu) is és az órát (us) is, azonban - Babilonon keresztül - nagyon hamar  a 60-as felosztás győzött.

Mintegy 35-50 ezer évvel ezelőttről vannak az első bizonyítékaink arra, hogy az ember mérte az időt. 

kep1_8.jpg

Talán a világ első naptára, amely valószínűleg a holdtöltéket jelöli.

Csontokon találhatóak olyan rovátkák, amelyek a holdra hasonlítanak, és a hold görbületének változását utánozzák.

Azt nem tudjuk, hogy akkor ennek a mérésnek mennyi volt a vallási tartalma, de az biztos, hogy a későbbiek során meglehetősen szoros összefüggés található a szent rítusok és az időszámítás között.

Az első időben nyilván a termékenységben látta az ember az isteni valóság megjelenését. Ezért az első év-meghatározás a Kövesligeti Radó által Jákob évnek nevezett idő: az anyajuh vemhességi ideje, 5 holdhónap. A pásztorkodó népek világában mindenütt a lunáris naptár terjedt el. A pásztorember a szabad ég alatt a csillagok, és az éjszakai jelek által tudott a legjobban tájékozódni, az állatok vemhessége is a holdhoz volt köthető, így egyértelműen ez volt az időszámítás alapja.

A fő kérdés az állatokon túl a tájékozódás volt, amiben az éjszaka égi jelei segítettek.

A letelepedett nép, a földművelő ember inkább a naptól függött - az évszakok váltakozása, az eső pedig mind-mind a nap járásával kapcsolható össze. Az ütemezés is fontos, hiszen előre kellett tervezi a vetést, aratást, megvizsgálták, ciklikusan mikor fog ugyanaz történni, mint az adott időben: szakaszokra kell osztani az időt és mérni. Egyiptomban pl. megfigyelték, hogy amikor a Szíriusz együtt kel fel a nappal, akkor árad ki a Nílus. Nyilván nem véletlenül itt fejlődött ki az első szoláris naptár. Ez júliusban volt, ezért akkor ez jelentette az év kezdetét, termékenységi kultusszal összekötve.

kep2_8.jpgEz egy babilóniai naptár. Ők az évet 12 hónapra, a nappalt és az éjszakát 12-12 órára osztották. Ez az első valódi naptár, körülbelül 5000 évvel ezelőtt.

Mircea Eliade vallástörténész kifejti, hogy a nap és a hold szerinti idő egészen másfajta vallási gondolkodást tükröz: „A holdfázisok - a hold "születése", "halála" és "feltámadása" - révén tudatosodott a kozmoszban saját létmódjuk és egyúttal továbbélésre vagy az újjászületésre való kilátásaik. .... Mert a hold nemcsak azt üzente a vallásos embernek, hogy a halál elválaszthatatlanul összetartozik az élettel, hanem azt is, és mindenek előtt azt, hogy a halál nem végérvényes, mert mindig új születés követi.... A hold vallási értéket kölcsönöz a kozmikus kifejlésnek, és összebékíti az embert a halállal. A napban más létezésmód nyilvánul meg. Nincs része a kifejlésben; noha mindig mozgásban van, a nap változatlan, alakja mindig ugyanaz... Az autonómia és az erő, a szuverenitás, az értelem vallási értékei jelentkeznek.”

kep3_7.jpg

A zsidó naptár alapvetően holdhónapokkal számolt, 30 és 29 napos hónapok sorakoznak egymás után, viszont itt is az okozta a gondot, hogy bizonyos ünnepek csak a hét bizonyos napjaira eshettek, pl. szombatra. Az egész éves rendet és a szökőnapokat úgy kellett megszabni, hogy ez teljesülhessen. Ezért vezették be az utolsó Ádár hónap megkettőzését, ez a 13. hónap. Itt is szellemi tartalmat látnak a naptár rendje mögött. Oberlander Báruch rabbi írja: A szökőév nemcsak számokat és matematikai képleteket rejt magában. Tágabb értelmezésben azt jelenti, hogy valami új következik a zsidóság életében. A lubavicsi rebbe hangsúlyozza a szökőév szellemi jelentőségét: a szökőév azt jelképezi, hogy a javulás útjára lépés, a tsuvá - a megtérés - és a bűnbánat befolyásolja életünket. Nemcsak a jövőre van hatással, hanem a múltban elkövetett hibák következményeire is. A szökőév megmutatja, hogy behozhatjuk az elvesztegetett időt: sohasem túl késő! Nincs veszve semmi, még ha elhanyagoltuk, elhagytuk is a zsidó életet.”

A zsidó hagyomány a teremtés évét Kr.e. 3761-re teszi, naptáruk szerint tehát most 5780-at írunk most, azaz 2020 szeptember közepéig. 

A Romulus-féle naptár 10 hónapból állt, 304 napból. A téllel egyszerűen nem számoltak. Az szinte nem létező idő volt, mert akkor nem történt semmi. Decemberrel véget értek az események, és márciussal kezdődött az év.

A Numa Pompilius által bevezetett római naptárban is március 1. volt az év kezdete. Ebben az évszakváltozásban volt a leglátványosabb a váltás: kipattannak a rügyek, itt a tavasz.  Ő már 12 hónapból állított össze egy évet, amely 355 napos volt.

Végül vissza kellett nyúlnia Julius Caesarnak az egyiptomi gyökerekhez, onnan hívtak tudóst, hogy a naptárkérdést megoldja (Alexandriai Socigenes). Szökőéveket iktattak be először három, majd négyévenként. Mivel március volt az évkezdet, az utolsó hónapra, februárra maradt az éves csúszások korrigálása.

Augustus magának vindikálta a sextilis hónapot, sőt annak a 31. napját is, mivel ő sem lehet kevesebb, mint Julius Caesar, akiről a quintilis hónapot nevezték el. Így a két 31 napos hónappal még egy nappal csökkent az év vége, a február. Ebben a hónapban a 23. volt egy biztos pont, amikor a Terminalia, a tisztulási ünnep volt. Terminus, a határok istene segített elbúcsúzni az évtől. Az idő meghatározása fölött a Pontifex maximus őrködött, ő szabta meg, mikor lehet szökőévet beiktatni. Ebből azonban az következett, hogy sok esetben nem iktattak be szökőévet, amikor kellett volna. A vallási hatalom és az adózás, a kölcsönök szoros összefüggésben voltak, és az évnek a hossza nem  volt mindegy. Hogy mennyire a hatalom dolga az időmeghatározás, nem csupán Augustus hónapnöveléséből tetszik ki, hanem abból is, hogy csak akkor lehetett igazán rendezni a naptár kérdését, amikor Julius Caesar pontifex maximus is lett egyben.

A régiek azt gondolták, hogy az idő egy egység, nem lehet mérésében összevisszaság. Julius Caesar ezért rendelte el, hogy sexto ante calendar martia, azaz visszaszámolva az év végétől a 6. nap legyen a szökőnap, mert így elrejtik az „istenek elől” ezt az összevisszaságot. (Ugyanezzel a logikával, érvelt Mohamed, amikor ragaszkodott a 12 holdhónapos beosztáshoz: a 13. hónap túlzás, az a hónap a hitetleneké.)   

Julius Caesar naptárának a szökőévei miatt rendelt el reformot XIII. Gergely pápa, aminek részeként 1582-ben október 5. után október 15. következett. Ezt a reformot viszont akkor sem a protestánsok, sem a keletiek nem fogadták el. (Angliában csak 1752-ben vezették be a Gergely naptárt.) Aki megszabja a naptárt, annak az auktoritását fogadja el a nép.

Így ez a kis különbség okozza azt, hogy nem tud együtt Húsvétot ünnepelni az emberiség, jóllehet a polgári életben már mindenki elfogadja a Gergely-féle reformot. De a keletiek azzal, hogy liturgiájukban ellenállnak ennek a naptárhomogenizálásnak, voltaképpen sokkal mélyebben nem fogadják el azt, hogy az időmérés ilyen fölülről megszabható és homogén. Talán furcsa, hogy éppen a római, császári önkényt jócskán tükröző kalendárium az, ami a naptár önkényességével szembeni álláspontjukat kifejezi, mégis érthető, hogy nem szeretnének a „hatalmi idő”-be beállni.

kep4_4.jpg

Computus, azaz a Húsvét idejének kiszámítására alkalmas táblázat.

Ez az egész naptár-szellemiség mai korunknak különösen is jó tükre, hiszen a fogyasztói világrend egy órával gond nélkül átállítja az órát, mert neki ez így hasznos. Vagy: összevonják a napokat, átteszik a pénteket szombatra, a szombatot hétfőre, ha épp ez éri meg. Tehát a napok saját identitása a modern, csupán monoton felfogású időszemléletben egyszerűen elvész.

Itt is a hatalom szava fontosabb, mint a gazdasági megfontolás. Vannak is csoportok, akik ellenállva nem állítják át az órát, mint ahogyan Kárpátalján is a határ mellett magyar idő szerint mérik a napot. Az idő mérésével az elfogadott hatalmat is jelzi az ember. Ez még a zsidóság történetében is így volt, hiszen a jeruzsálemi naptár volt az, ami összekötötte a diaszpóra zsidóságot. Minden évben várták, hogy onnan megküldjék az adott év beosztását.  

Az idő mérésének a kezdete is szakrális jelentőségű. A zsidóság a három első csillag megjelenésével zárta a napot, és akkor kezdődött az új nap. A keresztyénségben általános lett, hogy a hajnal kezdi el az időt, mivel ez Krisztus feltámadásának az időpontja. Nyomokban azonban a nyugati kultúrában is megmaradt az az elképzelés, hogy a nap estével kezdődik. Erre példa éppen Advent kezdete, amely a szombat este, amikor elsötétedik a világ, és meggyújtjuk az első gyertyát, de egy kicsit Szilveszter éjjeli ünnepe is.

Végül mi a legfontosabb, mindabból, amiről a naptár mesél? Hogy az életet nem lehet egyetlen síkon sem megérteni, sem megélni, mert nagyon-nagyon összetett. 

(Képek forrása: cimbora.net)