Miért olyan nehéz felemelni egy Bibliát?
SzőkeTibor 2020. január 13.

Miért olyan nehéz felemelni egy Bibliát?

A kellek és a kötelezők nagyon tudnak fájni és minél többen vannak, annál inkább.

alone-1869997_1920.jpg

Sokszor hallani, hogy kéne olvasni a Bibliát és ennyi kéne mellett még azt is, hát az nagyon sok tud lenni az embernek. A napi pár perc Igeolvasás mégis sokszor nehezebbnek tűnhet, mint a Háború és békét kézbe venni. Állítják azt is, hogy a sötét erők nagyon dolgoznak azon, hogy ne történhessen meg ilyesmi.

A világ kísértő erejével nehéz felvenni a harcot. Az Ige képes csak arra, hogy folyamatosan tisztán tartson és megadja az erőt a mindennapi küzdelmekhez. A legjobb multivitamin a világon, imával és hálaadással fogyasztva mennyei kombináció.

A Bibliát olvasva és olyanokat hallgatva, akik rendszeresen olvassák mindig megdöbbenek, hányféle módon értelmezik az Igét. Egyik ezt látja, a másik azt is és Jézusom ez így is igaz, meg végülis úgyis. A sokféle értelmezés pusztító is lehet, erre sok évszázadnyi véres bizonyítékunk van.

Megtapasztaltam sokszor, amikor kinyílik egy Ige. Mert van, hogy elolvassuk számtalanszor, sőt, fejből mondom, ha valamikor lehet, de az néha csak úgy van. Mígnem egyszer valamiért felkapcsolódik idebent. Nem túlzok, hogy imádom ezt az érzést, de ehhez persze sűrűn kell a Szentírást olvasni, ami nehézkes. Mert ott van a csúnya szó, hogy kell, vagy kéne és egy olyan világban, ahol könyvtárnyi szórakoztatóbb anyagokból választhatunk az ágyunkban fekve, kellemetlen ez a szócska. Isten kegyelméből eget rengető volt a hazatérésem hozzá és úgy gondoltam, nem kell nekem olvasgatnom a Könyveket, hiszen megtértem, nem hiszek már többé Istenben. Tudom, hogy van. Előtte évekig kerestem, kutattam mindenhol, csak azt az „unalmas, elavult” Bibliát nem akartam nyitogatni.

Ha az ember nagyon tele van a trendekkel, meg a tutikkal, akkor a Szentírás nem egy vonzó olvasmány. Vastag is, meg nem menő, meg nehézkes a nyelvezete, meg minek, úgyis tudom, ami benne van.

Arra jutottam, hogy

minden Ige gömb alakú és annyi fényt áraszt magából és olyan szögben, ahogyan az olvasó felé fordul.

Olyan nagy rejtély ez és olyan csodálatos, hogy az leírhatatlan. Meg sem próbálom, aki nem hiszi, járjon utána.

Utólag persze, az egyik folyton visszalopott bűnöm, hogy miért nem csak ezt olvastam, de hát a tegnapok arról is híresek, hogy nem leszünk már bennük okosabbak. Egy olyan csodálatos korban élünk, ahol van Bibliánk, ahol azt szabadon kinyithatjuk és akár már alkalmazásokban is olvashatjuk, amik tényleg nagyon felhasználóbarátok és rengeteget tudnak adni. Az évek alatt megtapasztalhattam, hogy hiába minden könnyítés, az akaratunk erőfeszítése nélkül nem fogunk olvasni. Egyszer adatott meg, a megtérésemkor, hogy a Szentlélek a kezembe nyomta és átvette az irányítást és azt is hosszú évek keresése előzte meg.

Nehéz könyv ez a Biblia. Hiába, még a legkisebb méretet is nehéz felemelni, na meg még ki is nyitni, fellapozni, atyaég. Ehhez nagyon komoly lelki erőfeszítés kell. Kihagyhatatlan ajánlat. Könnyen dumálok, még én is elhinném, mert a szívemben egy kisebb nap ragyog, de pontosan tudom mennyit jártam érte a sötét űrt, tapogatózva, mígnem beépült a mellkasomba.

Ami biztos, hogy minden embernek van egy ilyen kis napja odabent. És minden napja adott idekint, ahol nyúlhat, ha akar a Szeretet felé. Az érintés holtbiztos, mert olyan ember még nem volt, aki keresett és nem talált.

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. (Róm 8;38)